A törökkanizsai Szabó József helytörténésszel, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Plakett díjazottjával legutóbb A törökkanizsai kastélyparkok árnyékában című kötetének a bemutatóján találkoztunk. Azóta alig több mint egy év telt el, és Jóska egy újabb, A törökkanizsai Szent György római katolikus templom története 1858–2018 címet viselő, exkluzív nyomdai kivitelű, színes fotókkal, korabeli dokumentumokkal gazdagon illusztrált monográfiát tett le az asztalra, amit az olvasók április 6-án a kötet törökkanizsai bemutatóján vehetnek először kézbe.
Elismert helytörténészünk a Plakettel
• Mi indított arra, hogy a megírd a templomotok történetét?
– A templomunk 160 éves jubileumára készültünk tavaly, javasoltam, hogy jelentessünk meg egy kiadványt ebből az alkalomból. Amikor ebbe a munkába belevágtam, nem gondoltam, hogy milyen is lesz a végeredmény. Így utólag, amikor már a kezünkben van a könyv, nyugodt szívvel mondhatom, megérte a fáradozást, valóban egy pazar, színes, a törökkanizsai magyarság történetébe is bepillantást nyújtó könyv készült.
Már voltak begyűjtött anyagaim a templomról, de amikor hozzáfogtam a mozaikkockák összerakásához, akkor láttam, hogy még hány fontos részlet hiányzik. További levéltári kutatásokra volt szükség. Úgy gondoltam, Temesváron a püspöki levéltárban találok még dokumentumokat a templomunkról, de csalódnom kellett. Az érdekelt, ki és mikor szentelte fel a törökkanizsai templomot, de nagyon kevés használható információt találtam.
A Csanád egyházmegyei levéltár anyagából 1923-ban az SZHSZ Királyság megalakulásakor az idevaló egyházi levéltári anyagot áthozták Nagybecskerekre. Itt egy, de fontos használható dokumentumot találtam, Lonovics József 1837-es püspöki vizitációjának kézzel írott latin nyelvű leírását. A püspök látogatásakor 700-an megbérmálkoztak! Ezt a dokumentumot le kellett fordítani, ami nem kis gondot okozott. Ebben le van írva, hogy milyenek voltak az előző törökkanizsai templomok, mikor említik először stb. A templom története egybeforr az itt élt magyarság történetével, és ez is kiolvasható a munkából.
Az egész évem ráment, írtam és közben kutattam. Nem szabad siettetni a helytörténeti kutatásokat, mert útközben számos új, váratlan és fontos információ bukkan fel, ami adja magát. A katolikus egyházban sajnos eléggé elhanyagolt a Historia Domus írása, a papok egyes eseményeket feljegyeznek a plébániájuk életéből, de sok jelentős történés dokumentálatlan marad.
Sok időt és energiát fektettem bele a templomunk történetének 160 évét feldolgozó kötet megírásába. Volt olyan javaslat, hogy talán jobb lenne, ha a közelmúlt dolgairól nem írnék még, de úgy gondoltam, így kerek a több mint másfél évszázados Szent György római katolikus templom története. Az olvasókra bízom, hogy megítéljék a munkát.
Székely Bertalan festette az oltárképeket, de nem tudtuk például, hogy ki festette ki a templomfalakat és a mennyezetet. Érdekes történet fűződik az 1928-as templomfelújításhoz. Aki a keresztet a helyére állította, el kellett mondania három imát, és meg kellett innia három pohár vörösbort, majd minden ima után ledobta az üvegpoharat a toronyból. A harmadik pohár azonban nem tört össze, a felújítást vezető ácsmester lánya elé gurult, akibe szerelmes volt a keresztet visszaállító inas, aki később feleségül is vehette a lányt, és a mai napig megmaradt ez a virágokkal díszített, 1928. június feliratú pohár. Az ilyen és hasonló érdekes, olykor meseszerű történetek teszik valóban izgalmassá a helytörténet-kutatást.
• A magyar kultúra napján kaptad a Plakett elismerést.
– Számomra kellemes meglepetés a szép elismerés, és azért tartom jelentősnek, mert a törökkanizsai magyar közösség, a Tiszagyöngye Művelődési Egyesület terjesztett fel a Plakettre. Azt szokták mondani, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Mégis úgy érzem, hogy a törökkanizsaiak – és nem csak a magyar lakosságra gondolok – elismerik a munkásságomat. Számos témát dolgoztam fel az elmúlt évtizedek során, elég sokat publikáltam szerb nyelven is, amire azért felfigyeltek az emberek. Van, aki megállít az utcán, és azt mondja, hát én ezt nem is tudtam. Ezekért az elismerésekért érdemes kutatni és írni. Sokat jelent számomra a szóbeli elismerés, azoktól, akik elolvasták a munkáimat, és valami újat kaptak, új információhoz jutottak saját településük múltjából, ami egyfajta kapaszkodót jelent napjaink sodró világában.
A templomtörténet már a hatodik könyvem, ha Törökkanizsa monográfiáját is beleszámítom, amelynek a társszerzője vagyok. Most, hogy nyugdíjas lettem, talán még több időm lesz a kutatásra és írásra. Nem kell bejárni a gyárba, de így is úgy érzem, túl rövidek a napok, amikor valamilyen témába belemélyedek.
• Min dolgozol, mit kutatsz napjainkban?
– Törökkanizsának nagy múltja van, bőven van kutatnivaló. Aki ebbe egyszer belekóstol, azt magával tudja ragadni a kutatómunka, ami bár időigényes, de a kitartásért jutalmaz is. A törökkanizsai nemesség életét még nem írtam meg, bár szerb nyelven szegmentumokban már publikáltam e témakörből, de még sok érdekes kutatnivalót tartogat a számomra, és magyar nyelven egy nagyobb, összefoglaló munkát szeretnék írni. Tudnunk kell, hogy Törökkanizsának nagy múltja van, a jelenkori település erre a hagyatékra épült, és ebben nagyon nagy szerepet játszottak az itt élt magyar nemesi családok – mondta Szabó József helytörténész.
