Szabó Nóra Szekszárdról származik. A Petőfi Sándor-program hozta Vajdaságba: először Maradékon élt, aztán a szerelem Zentára húzta. Történelem szakon diplomázott, mégis a hagyományőrzésben, a néptáncban, a kézművességben találta meg önmagát. Több mint egy évtizede kápráztatja el vásárlóit saját készítésű ékszereivel, vásárokon, rendezvényeken is találkozhatunk a munkáival. Vajdaságban most először mutatja be kézműves ékszereit: Zentán a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnokában nyílt kiállítása március 13-áig tekinthető meg.
Szabó Nóra (Gruik Zsuzsa felvétele)
Nórival a kiállítás apropóján kézművességről, ékszerekről és a terveiről beszélgettünk.
• Hogyan kezdtél ékszerkészítéssel foglalkozni?
– Tíz-tizenkét évvel ezelőtt Szegeden tanultam, és kollégista voltam. Volt két rajz szakos szobatársam, akik szintén nagyon szerettek alkotni. Nem tudatosan kezdtünk el ezzel foglalkozni. Egyszer egyikük hazahozott egy nagy tekercs drótot, mert az egyetemre kellett készítenie egy munkát. Elkezdtük hajlítgatni, így kezdődött minden.
• Mit jelent neked az ékszerkészítés?
– Hobbiként kezdődött, mára már inkább szenvedély. Eleinte csak szabadidős elfoglaltságként csináltam, aztán ahogy teltek az évek, úgy mélyedtem el benne egyre jobban, egyre több technika kezdett el érdekelni. Így a hobbi egy sokkal komolyabb elfoglaltsággá alakult. Elkezdtem vásárokat keresni, ahol megmutathatom a munkáimat, fesztiválokra jártam, ezzel szép lassan komolyodott a dolog.
• Más kreatív kézművességben is kipróbáltad magad, vagy mindig az ékszerkészítésre összpontosítottál?
– Próbáltam mást is, de valahogy mindig visszakanyarodtam az ékszerhez. Eleve szeretek kézműveskedni, ilyenkor érzem az alkotás örömét. Azért csinálom, mert általa meg tudom élni a pillanatot, és ez nemcsak az ékszerkészítésre vonatkozik. Mégis ez az, amihez valahogy mindig visszakanyarodtam: a fülbevalók meg a nyakláncok. Nem volt ez tudatos, szívesen varrtam vagy festettem például, de az ékszerkészítés áll hozzám a legközelebb.
• Van kedvenc ékszerkészítőd? Olyan, aki ihletet ad?
– Nincs kifejezetten kedvencem. A két barátnőm, akikkel elkezdtem a főiskolán ékszereket készíteni, a mai napig ezzel foglalkozik. Ők ezt félig-meddig hivatásszerűen űzik. Az ő munkáik nekem kimondottan tetszenek. Lehet, hogy azért, mert mögé látom a személyiségüket: ismerem őket barátként, így sok mindent belelátok az alkotásaikba. A közösségi oldalakon is követek olyan oldalakat, ahol találkozhatok mások munkáival. Szívesen merítek ötletet mások alkotásaiból, de nincs olyan személy, aki mellé letettem volna a voksomat, hogy nekem ő a kedvencem.
Kávékapszulából készült fülbevalók (Gruik Zsuzsa felvétele)
• A saját ékszereid közül van kedvenced?
– Nagyon sok technikát, alapanyagot és motívumot használok, ezek közül most a gomb és a drót ötvözete a kedvencem, ezen belül pedig a gombfejű kislányt formázó nyaklánc. Ezt úgy állítottam össze, hogy ha megyek, akkor mozognak a drótkezei. Úgy érzem, hogy ez az ékszer kicsit a védjegyemmé vált. Gyűjtöm a gombokat, és sokszor próbálom őket belecsempészni az ékszereimbe. A gombfejű kislány alakját teljes egészében én találtam ki, még hasonlót sem láttam soha máshol, talán ezért is szeretem ennyire. Olyan formáról, hajlítási módról van szó, amit teljesen a magaménak érzek.
• Milyen stílus kedvelői találhatnak nálad ékszerre?
– Mostanában inkább azok, akik elegánsabb ékszereket hordanak, amivel színházban vagy más hasonló helyen meg lehet jelenni. Ezek a drótos ékszerek, amelyeknek a motívumai valamennyire követik az eleganciát. Emellett a kicsit alternatívabb stílusú hölgyek is megtalálhatják a saját ékszerüket. Sok környezettudatos munkám is van, parafából, kávékapszulából is készítek ékszereket. Vannak bohémabb fülbevalók és nyakláncok is, ezek inkább az egyetemistákat, főiskolásokat, középiskolásokat célozzák meg, mert sütőgyurmából készültek, színesek, vidámak.
Gombfejű kislány (Szabó Nóra felvétele)
• A kiállítás koncepcióját hogy állítottad össze?
– Nem akartam egy technika meg egy stílus mellett dönteni, próbáltam minél változatosabb lenni. Vajdaságban nekem még nem volt kiállításom, nem ismerik a munkáimat, ezért kicsit szélesebb palettát akartam megmutatni, hogy a vendégek is lássák azt, hogy változatos anyagokból, változatos technikával dolgozom.
• A vásárlóid mit szeretnek a legjobban?
– Az ezüstözött ékszerdrótot. Van egy fülbevalószett, amelyből az elmúlt tizenkét évben a legtöbbet vásároltak. Egy spirálba felcsavart, lógós fülbevalóról van szó. Nagyon népszerű a tulipán is, amely ugyanilyen ezüstözött ékszerdrótból készül.
• Szoktad összehasonlítani az első munkáidat a legújabbakkal?
– Volt már ilyen, ez sokszor vicces is. Amit régen jónak tartottam, azt néhány évvel később már sokkal kritikusabb szemmel nézem. Ettől függetlenül vannak olyan négy-öt évvel ezelőttről származó ötleteim, amelyeket a mai napig a legjobbak között tartok számon. Ilyen például a három különböző drótszálból készült népmesés madárka, amelyet hajszáldróttal bandázsolok össze. Ezt tartom annyira különleges ékszernek, hogy a mai napig készítem. Azt látom, hogy amit most csinálok, az szebb a korábbi példányoknál, de maga az ötlet már akkor is megvolt, és jó volt.
• Mik a terveid? Mennyire szeretnél belemerülni az ékszerkészítésbe?
Népmesés madárka (Gruik Zsuzsa felvétele)
– Szeretnék jobban belemerülni, esetleg elmenni továbbképzésekre, táborokba, ahol új technikákat tanulhatok meg. Az elmélyedést tehát úgy értem, hogy még több új dolgot szeretnék tanulni az ékszerkészítésről. Emellett jó lenne, ha boltokban is meg lehetne venni az ékszereimet. Ehhez olyan üzleteket keresek, amelyek számomra is megkapóak, szimpatikus a profiljuk. Azt viszont nem gondolom, hogy ez nekem valaha is fő kereseti forrás lesz. Most, hogy a kiállítás miatt sokkal aktívabban készítem az ékszereket, látom, hogy hosszú távon nem tudnám ezt csinálni, mert megfájdulnak tőle az ízületeim. Ha megmarad ez egy komolyabb hobbinak, esetleg eljárok vásárokba, workshopokat, szakköröket tartok, annak nagyon örülni fogok. Soha nem szeretném elhagyni, hiszen az életem része, de nem kell kizárólagosnak lennie. Jó az, ha van mellette valami más.
• Egyedi kéréseket is teljesítesz? Igen, előfordul. Olyan is volt, hogy annyira jó kérést kaptam, hogy megkérdeztem, csinálhatok-e ilyet másoknak is, és az adott ékszer bekerült a saját repertoáromba. Az egyedi kérések általában személyesek: volt, hogy nevet hajlítottam drótból, egy anyuka azt kérte, a kislánya által a tengeren talált kavicsból készítsek ékszert. Kértek olyat is, hogy parafametszetre vagy falapra fessek meg egy kimondottan személyre szóló dolgot.
