Baráth Hajnal Anna a zentai népzenei élet egyik meghatározó alakja. Nemcsak azért, mert tagja volt a Bodor Anikó által vezetett Szélrózsa leánykórusnak, jelenleg pedig a Mécsvirág együttes repertoárjába csempészi be a népzenei motívumokat, hanem azért is, mert olyan közösségépítő és hagyományőrző rendezvények szervezésében vesz részt, mint a Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny vagy az Énekelt Versek Zentai Fesztiválja. Az idén huszonegyedik alkalommal megrendezett Hagyományaink Ünnepe is az ő munkáját dicséri.
Annával hagyományőrzésről, népzenei közegről, közösségépítésről beszélgettünk.
• Mindig is otthonosan mozogtál a népzene, a hagyományőrzés világában. Mostanában mivel foglalkozol?
– Négy hónapja kezdtem el újra dolgozni, mert született két csodálatos gyermekem. Mondhatom, hogy teljesen megváltoztatták az életemet. Igazi kiteljesedést kaptam a Jóisten áldásának köszönhetően. Mindig is ragaszkodtam a gyermekprogramok szervezéséhez, most ezt még fontosabbnak érzem. Jelenleg a 25 éves Kálmány Lajos Népmesemondó Versenyt szervezzük, amely rengeteg gyereket mozgat meg. Tervben van egy többnapos gyermekfesztivál is, valamint készülünk a 24. Énekelt Versek Zentai Fesztiváljára. A Mécsvirág együttes pedig szintén nagy áldás az életemben. Már szinte családtagok vagyunk egymás életében Krnács Erikával és Zsoldos Ervinnel. Jelenleg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulója kapcsán Petőfi-programmal tájolunk az általános és középiskolákban a Magyar Nemzeti Tanács jóvoltából. Készülünk egy gyermekprogrammal is, amelyet remélhetőleg májusban mutatunk be, valamint folyamatban van legújabb, kortárs vajdasági költőkből álló műsorunk felvétele.
• Miért ilyen fontos számodra a népzenei közeg?
– Számomra kisgyermekkorom óta fontos a népzene szeretete. Bodor Anikó kedves tanárnőmnek köszönhetem, hogy belém oltotta egy életre. Sosem fogom elfelejteni a házában tartott jó kedélyű, gondtalan próbákat, ahol a népzene a mindennapi életünk részévé vált, és a legtermészetesebb dolog volt, hogy népdalokat éneklünk. Amikor elment, és nem mosolygott ránk többet, akkor jöttem rá, hogy mennyi hálával és köszönettel tartozom neki. Ha eszembe jut, vagy róla beszélek, nem tudom megállni, könny szökik a szemembe. A gyermekeimnek is mesélni fogok róla, és ezeket az értékeket szeretném az ő szívükbe is beleoltani, hiszen ezáltal tudjuk, hogy kik vagyunk, hova tartozunk. Miután megszűnt a Szélrózsa leánykórus, és elkezdtem dolgozni, édesanyámmal együtt megalapítottuk az Ispiláng gyermekcsoportot. Összesen ötven csillogó szemű gyermeket tanítottunk, akiknek sorsát most is figyelemmel kísérem. Emellett abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy az édesapám által megálmodott Hagyományaink Ünnepe rendezvényt átvehettem és továbbvihettem. Így ismerkedtem meg jobban a Zentán és a községben lévő hagyományőrző csoportokkal, amelyek rögtön belopták magukat a szívembe.
• A hagyományőrző csoportok, egyesületek elsősorban az idősebbek terepe. A fiatalok mennyire veszik ki részüket?
– Én ezt nem így látom. Úgy vélem, a gyermekek is kiveszik a részüket a hagyományőrzésből. Zentán például három korosztály számára van néptánccsoport. Gondoljunk csak bele, hány gyermeket mozgat meg ez a tevékenység! Emellett van már énekcsoport is, szólista, citerazenekar. Elég, ha csak azt látjuk, hogy Zenta község területéről tizenhat gyermekprodukció mutatkozott be a Hagyományaink Ünnepén, és hat gyermekcsapat állított ki az ételkiállításon. Összesen százötven gyermeket mozgatott meg a hagyományőrzés szeretete.
• Milyen szerepük van a fiataloknak a hagyományőrzésben?
– Az elmúlt pár évben nagyon jó irány indult meg a fiatalok körében. Egyre többen kezdtek el foglalkozni hagyományőrzéssel. A Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny évről évre azt hangsúlyozza, hogy milyen fontos a nagyszülői, szülői szerep. Ugyanis először otthon hall a gyermek népmesét. Ott kezd el kötődni a történetekhez, onnan szívja magába azokat a meséket is, amelyeket a nagyszülők akár a saját életükről mondanak. Megtanul közösségben gondolkodni, és megérzi a gyökerekhez való ragaszkodás fontosságát. A fiatalok szerepvállalásának ösztönzésében nagy segítséget nyújt a Hagyományok Háza vajdasági hálózata, akik kiváló vajdasági szakemberek bevonásával segítik a fiatalokat, táborokat szerveznek nekik, népdalcsokrokat és kiváló tánckoreográfiákat állítanak össze. Mindig fontosnak tartom kiemelni, hogy erősítsük a vajdasági létünket, hogy idevaló dalcsokrokat és táncokat válasszunk, hogy a mesemondó versenyen vajdasági gyűjtésből keressünk meséket.
• Mi a jelentősége a Hagyományaink Ünnepének?
– Közel négyszáz résztvevő igazolja azt, hogy Zentán egyre nagyobb teret hódít a hagyományőrzés és -éltetés, és mind fontosabb a Hagyományaink Ünnepének megszervezése. Az idén több újdonsággal is készültem. Szervezőként az volt a célom, hogy akik eljönnek, jól érezzék magukat, érezzék át Bodor Anikó szavait, hogy a közös éneklés az összetartozás örömét szolgálja. A rendezvény évek óta a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt regionális programja, és külön öröm a számomra, hogy csatlakoztunk a 2019-es külhoni magyar gyerekek éve programsorozathoz. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásának is. A közösségerősítő rendezvény legfőbb feladata, hogy segítséget és útmutatást nyújtson a Zenta községbeli gyermek- és felnőttcsoportoknak és szólistáknak a Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőhöz, a Kőketánc népigyermekjáték- és néptáncvetélkedőhöz, a Kálmány Lajos Népmesemondó Versenyhez, valamint a Durindó és a Gyöngyösbokréta fesztiválhoz. Nemcsak Vajdaságban, hanem az anyaországban is szeretnénk népszerűsíteni rendezvényünket. A budapesti székhelyű Hagyományok Háza vajdasági mentorhálózatának köszönhetően 2019-ben a rendezvényt megelőzően szakmai segítséggel is élhettek a fellépők. A globalizációval folyó állandó versenyben a zentai Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ fontos feladatot szán azoknak a helyi, regionális és nemzetközi művelődési eseményeknek, amelyek létrejöttét kizárólag helyi kezdeményezések ösztönözték és segítették. Ezek létrehozására, szabályainak kidolgozására a múlt század kilencvenes éveiben került sor, amikor az itt élő magyarság a balkáni háborúk közvetlen közelében a legnagyobb veszélyben érezte magát. Identitásmegőrző és hagyományt erősítő rendezvény a Hagyományaink Ünnepe, akárcsak a többi közösségerősítő programunk.
• Hogyan látod, mennyire gondolkodnak ma közösségben az emberek? Mennyire ragaszkodnak a gyökerekhez?
– Úgy vélem, szülőként, könyvtárosként, pedagógusként a mi felelősségünk, hogy közösségi létre tanítsuk gyermekeinket. Már kisgyermekkortól kezdve vannak olyan pedagógiai módszerek, amelyekkel észrevétlenül közösségi gondolkodást alakíthatunk ki. Hogy egy példával éljek: a Hagyományaink Ünnepén az idén gyermekek is süthettek nagyszülőtől, szülőtől való recept alapján. Egyik célom az volt ezzel az újdonsággal, hogy erősítsem a nagyszülői szerepet, a másik pedig, hogy közösségeket mozgassak meg. A zentai gyermekek együtt, szívvel-lélekkel készítették a finom süteményeket. Ez is közösségerősítő tevékenység.
