Öt vajdasági település általános és középiskolás diákjaihoz látogatott el néhány héttel ezelőtt a budapesti Trainingspot Társulat és a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ koprodukciójában létrejött Bábel center című színházi nevelési foglalkozás, amely mindenütt igen nagy sikert aratott a fiatalok körében. A szakemberek szerint a módszernek nemcsak rövid, hanem hosszú távon is rendkívül sokféle hozadéka van a diákok számára.
A Bábel center középpontjában a tanári és az emberi felelősségvállalás áll
– Nagyon szeretünk ide, Vajdaságba járni, hiszen a vajdasági fiatalok esetében mindig nagyon szembetűnő számunkra az a nyitottság, valamint az az el- és befogadni vágyás, amellyel a produkcióinkat fogadják – hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva Manyac Erika, a Trainingspot Társulat tagja, akivel mindebben kolléganője, Jobbágy Kata is egyetértett. – Nagyon érdekes, hogy ahányszor itt járunk, olyan érzésünk van a vajdasági fiatalok befogadókészsége kapcsán, mintha az a csend, amely körbeveszi őket, lévén, hogy nincs ott körülöttük a nagyvárosok zaja, sokkal intenzívebb befogadásra kínálna számukra lehetőséget – fűzte hozzá Jobbágy Kata, aki elmondta, a Bábel center című foglalkozás középpontjában a tanári és az emberi felelősségvállalás áll, ugyanis egyebek mellett arra a kérdésre is keresik a választ a diákokkal, miként hathatnak ki a jelenben meghozott döntéseik a jövőjük alakulására.
– A Bábel center megálmodásakor első körben arra szerettünk volna reflektálni, hogy milyen óriási katyvaszt eredményezett mindenütt a migránsáradat nem átgondolt és nem megfelelő kommunikálása. A társulatunk vezetője, Papp Gábor fejéből pattant ki az ötlet, hogy jó lenne azzal a problémával foglalkozni, hogy azok a kiskorúak, akik kísérő nélkül érkeznek térségünkbe, egyik pillanatról a másikra olyan helyzetben találják magukat, amelyben nagyon sokféle ember nagyon sokféle nyelven beszél, és ennek következtében egyfajta bábeli zűrzavar keletkezik, mind a tanodában, mind az otthonokban, ahol elhelyezik őket – magyarázta Jobbágy Kata. – Ezt az alapötletet azonban elkezdtük olyan irányba továbbvinni, hogy vajon milyen problémáik lehetnek, és ezáltal egy sokkal mélyebb bábeli zűrzavart kezdtünk el feltárni, azt, hogy vajon azok a problémák, amelyek általánosan érintik a fiatalokat, milyen módon csapódnak le egy migráns, illetve milyen módon egy magyar fiatal esetében. Mindennek a boncolgatása során azt tartottuk a legfontosabbnak igazolni, hogy igazából nincs különbség, nincs szakadék köztük, hiszen ugyanúgy korog a gyomruk, ha éhesek, ugyanúgy fáj a szívük, ha elhagyják őket és még sorolhatnám. Miután megszületett ez az elképzelés, elkezdtünk azon gondolkodni, hogy mindezt milyen történetbe lehetne a legtalálóbb módon beilleszteni, és így született meg az a foglalkozás alapjául szolgáló fiktív történet, amelynek során három fiatalt, valamint két tanárt ismerhetnek meg a résztvevők. A fő hangsúly pedig mindeközben egyrészt a fiatalok egymáshoz és a világhoz való viszonyának kérdéskörére, másrészt a tanári felelősségvállalás kérdéskörére helyeződik – tette hozzá Jobbágy Kata, aki elmondta, tapasztalataik azt mutatják, hogy a diákok is érzik és átérzik azt a szakadéknélküliséget, amelyet megfogalmaztak, hiszen az esetek túlnyomó többségében még csak fel sem merül ennek a kérdése. A foglalkozások során ugyanis sokkal inkább magukkal a problémákkal foglalkoznak, mintsem azzal, hogy honnan jött, milyen nemzetiségű vagy éppen milyen bőrszínű az egyik vagy a másik szereplő.
A fiatalok általában rendkívül nyitottak és érdeklőek a feldolgozott témák iránt
A Bábel center című foglalkozás szereplői, Boros Ádám, Benya Kata, Jobbágy Kata, Lovas Dani és Manyasz Erika egy olyan sajátos iskolai környezetet jelenítenek meg, amelynek célja – az általuk megálmodott történet szerint – a tanulók segítése az érettségire való felkészülésben. A körülmények kialakításába, illetve a szereplők sorsát meghatározó döntések meghozatalába azonban maguk a foglalkozáson részt vevő diákok is bekapcsolódnak, hiszen a foglalkozás kiemelt célja a fiatalok aktivitásának serkentése, illetve az, hogy az ilyen módon szerzett élmények során jobban megismerjék egymás véleményét, sőt, ha erre lehetőség nyílik, akkor ütköztessék is saját véleményüket másokéval, és mindeközben olyan gondolatok keljenek szárnyra bennük, amelyek révén maguk is fejlődhetnek. A Trainingspot Társulat tagjai szerint a fiatalok általában rendkívül nyitottak és érdeklőek az olyan típusú témák iránt, amelyeket az előadásaikban feldolgoznak, feltéve persze, ha megfelelő módon közelítenek feléjük.
– Az elmúlt évek során több ízben is jártunk Vajdaságban, ahova minden évben különféle színházi nevelési foglalkozásokkal, tantermi előadásokkal jöttünk. Ez azt jelenti, hogy a színházi részek közben, amelyek természetesen előre megírt és bepróbált jelenetekből tevődnek össze, meghatározott pontoknál megállítjuk a történetet, és arra kérjük a résztvevő diákokat, hogy gondolkodjanak el velünk együtt és beszélgessenek el velünk azokról a kérdésekről, amelyek a történet lefolyása során felmerülnek. Mindezt több különböző formában tesszük, így olykor az is részét képezi a foglalkozásoknak, hogy ők maguk is beállnak játszani. A Bábel center című produkciónk is egy ilyen típusú foglalkozás. A kötött részei mellett sok olyan része is van, amelyek során a diákok ötleteire is számítunk, és ezeket az ötleteket utána be is építjük az előadásba, azaz ezáltal maguk is formálni tudják a történetet, ami mindig nagy élményt jelent számukra. Olykor magunk is megijedünk, hogy milyen nagy a csend, mennyire nem válaszolnak a feltett kérdésekre, ám ahogyan lépésről lépésre halad előre a történet, rá kell döbbennünk arra, hogy attól még nagyon is figyelnek, és nagyon is magával ragadja őket a történet, amelynek kapcsán persze nem mindig könnyű megszólalni. Ahogyan magát a helyzetet sem mindenkinek egyszerű kezelni, hiszen nem minden nap találják magukat olyan szituációkban, hogy külső szemlélőként figyelnek egy történetet, majd annak valamelyik szereplője az egyik pillanatban megszólítja őket, és megkérdezi tőlük, mi a véleményük erről vagy arról. Az tehát előfordul, hogy a fiatalok nehezebben oldódnak fel, és nehezebben osztják meg velünk a gondolataikat, az azonban még sosem történt meg, hogy egyáltalán ne akarjanak belépni a történetbe. Szerencsére mindig sikerül elérnünk, hogy leküzdjék a gátlásaikat és átlépjék a kezdeti akadályokat, és azután olyan felszabadultan tudjanak velünk együtt gondolkodni és együtt játszani, hogy az nemcsak maradandó élményt, hanem fontos fejlődési lehetőséget is kínáljon számukra – magyarázta Manyac Erika. Elmondta, a legfőbb célkitűzésük minden esetben az, hogy a fiatalok ne csupán passzív befogadóként szembesüljenek azokkal a problémákkal, amelyeket az általuk készített produkciókban feldolgoznak, hanem aktívan vegyenek részt a folyamatban.
– Mindez olyannyira fontos számunkra, hogy azokat a fiatalokat, akik megjelennek az előadásainkon, nem is nézőknek, hanem résztvevőknek szoktuk nevezni. Köztudott ugyanis, hogy amennyiben aktívan, cselekvő módon vesznek részt bármilyen probléma vagy kérdés boncolgatásában, sokkal mélyebben jutnak el hozzájuk azok az üzenetek, amelyeket akár az érzelmek, akár a gondolatok szintjén meg kívánunk fogalmazni. Számunka ez az elsődleges fontosságú hozadéka ezeknek a produkcióknak. Emellett természetesen számos egyéb hozadékuk is van: megismerik egymás véleményét, olyan közösségi élményben lesz részük, amelyet másként nem nagyon van módjuk megélni, stb. A pedagógusoktól gyakran érkezik olyan visszajelzés, hogy a diákokat a foglalkozás befejezése után még sokáig foglalkoztatják azok a témák, amelyekről szó esett, és olykor olyannyira magával ragadja őket a történet, hogy maguk kérik, hogy a következő órán is folytathassák a beszélgetést, ami mindenképpen örömteli a számunkra, hiszen azt bizonyítja, hogy elértük a célunkat – fogalmazott Manyac Erika.
A módszernek nemcsak rövid, hanem hosszú távon is rendkívül sokféle hozadéka van a diákok számára, emelte ki Hajvert Lódi Andrea, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szakmunkatársa, aki elmondta, szeretnék Vajdaság-szerte minél több településre eljuttatni az ilyen típusú foglalkozásokat.
– Nagyon örülünk annak, hogy ezt az előadást itt, Vajdaságban is megtekinthették a diákok, és nem kellett Budapestre utazniuk ahhoz, hogy részesei legyenek azoknak a különleges élményeknek, amelyeket a produkció jelentett számunkra. Ebben a műfajban az a nagy tudomány, hogy olyan típusú nevelési folyamat valósul meg általa, amely a színház eszköztárának alkalmazása révén éri el a céljait. Van egy erkölcsi vagy egy társadalmi alapprobléma, amelyet a foglalkozásvezetők nem olyan módon járnak körbe a diákokkal, hogy megmondják nekik a tutit, hanem olyan módon, hogy kérdéseket tesznek fel nekik és elgondolkodtatják őket, azzal a céllal, hogy amikor véget ér a foglalkozás, akkor is ott motoszkáljanak a fejükben azok a gondolatok, amelyek megfogalmazódnak bennük. Ennek a módszernek a hatékonysága régóta bizonyított, nem véletlenül alkalmazzák világszerte – magyarázta Hajvert Lódi Andrea. – Nekünk ebben az évben három társulattal van ilyen együttműködési megállapodásunk, a Bohócok a Láthatáron! csoporttal, a Trainingspot Társulattal és az Apolló Színházi Műhellyel, amelyeknek a szakemberei az elmúlt hónapok során Vajdaság számos településén megfordultak. A célunk ugyanakkor az, hogy a jövőben minél több településen eljuttassunk a fiatalokhoz olyan előadásokat, amelyek egyrészt róluk és nekik szólnak, másrészt elgondolkodtatják őket, és ezáltal a fejlődésükhöz is nagymértékben hozzájárulnak – tette hozzá a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szakmunkatársa.
A budapesti Trainingspot Társulat és a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ öt településre kiterjedő vajdasági turnéja a Nemzeti Kulturális Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával valósult meg.
