Hetek óta járja a vajdasági középiskolákat Madách Imre: Az ember tragédiája című művére épülő tantermi produkciójával a Zentai Magyar Kamaraszínház társulata, amelynek tagjai azt szeretnék elérni, hogy a diákok minél elmélyültebben foglalkozzanak önmagukkal és a saját gondolataikkal, illetve megpróbáljanak válaszokat találni a bennük felmerülő kérdésekre. A Zentai Magyar Kamaraszínház 2017-es tantermi projektje a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával jött létre.
AZ EMBER TRAGÉDIÁJA
Madách Imre Az ember tragédiája című műve örök érvényű kérdésekre keresi a választ. A Zentai Magyar Kamaraszínház alkotógárdájának tagjai legújabb tantermi produkciójukban olyan módon próbálják feldolgozni a Madách-mű kapcsán felmerülő problémaköröket, hogy az általuk felvetett kérdésekre a diákok találják meg, illetve mondják ki a válaszlehetőségeket. Közben igyekeznek minél több irodalmi élményt is belecsempészni a fiatalok gondolkodásába.
– A legújabb tantermi produkciónk az eddigiek közül leginkább a Shakespeare Hamletjére épülő, hasonló jellegű előadásunkkal mutat hasonlóságot – magyarázza Dévai Zoltán, a Zentai Magyar Kamaraszínház színésze. – Eleinte ugyanis igen érdekes formát próbáltunk adni a tantermi produkciónknak: elsőként meghatároztuk a témát, majd a témához próbáltuk megtalálni a szerintünk legmegfelelőbb formát, és csak ezt követően alakítottuk ki a szöveget. A legutóbbi két produkciónk esetében viszont egy-egy közismert irodalmi alkotásból indultunk ki, és azokat próbáltuk olyan módon feldolgozni, hogy az a diákok számára is érthető és izgalmas legyen. Ilyen szempontból tehát az utóbbi két produkciónkra akár rendhagyó irodalomóraként is tekinthetünk – teszi hozzá Zoltán.
– A mostani produkciónk egyebek mellett abban is eltér az eddigiektől, hogy rendezője is van, eddig ugyanis mi magunk dolgoztuk fel az általunk kitalált vagy kiválasztott történeteket – hangsúlyozza Rutonić Róbert, a Zentai Magyar Kamaraszínház színésze. – Ezúttal Oláh Tamás dramatizálta a szöveget, és megrendezte a produkciót, lehetővé téve számunkra, hogy mi magunk is sokkal jobban el tudjunk mélyülni a történetben, illetve ezáltal sokkal mélyebb rétegekig jussunk el a mű feldolgozása során. Mindez azért volt fontos számunkra, mert úgy gondoltuk, hogy így a fiatalokban is sokkal teljesebb képet alakíthatunk ki a mű kapcsán, ami által reményeink szerint az eredeti mű iránt is eredményesebben fel tudjuk kelteni az érdeklődésüket – fűzi hozzá Róbert.
A SZÍNHÁZ HÁZHOZ MEGY
A Zentai Magyar Kamaraszínház évek óta arra törekszik, hogy térségünkben is minél inkább meghonosítsa a színházi nevelési programok hagyományát. Az első tantermi produkciójukat 2014-ben hívták életre, azóta minden évben ellátogatnak azokba a vajdasági középiskolákba, amelyekben magyar nyelvű oktatás (is) folyik.
– Célközönségünknek igen fontos részét képezik a diákok, legyen szó akár az általános iskolák, akár a középiskolák tanulóiról, és felvetődött bennünk annak a lehetősége, mi lenne, ha ezt megpróbálnánk kiszélesíteni, mégpedig olyan módon, hogy ne csupán a zentai diákokat célozzuk meg a produkcióinkkal, hanem a Vajdaság egyéb településein élőket is. Így született meg az első tantermi produkciónk, amely igen kedvező fogadtatásra talált, és ennek köszönhetően az elmúlt évek során Vajdaság összes olyan településére igyekeztünk ellátogatni, amelyeken magyar nyelvű középiskolai oktatás folyik, beleértve a szakközépiskolákat és a gimnáziumokat is, amit mindenképpen óriási eredményként könyvelünk el – emeli ki Zoltán, akivel mindebben kollégája, Róbert is egyetért.
– A kezdetektől fogva kiemelt célunknak tekintjük, hogy elvigyük, vagy ha úgy tetszik, házhoz vigyük a színházat a fiataloknak, és ezáltal lehetőséget teremtsünk számunkra, hogy közelebbről is megismerkedjenek vele, esetleg meg is szeressék – szögezi le Róbert, aki nem tagadja, eleinte elő-előfordult, hogy a diákok között voltak, akik némi távolságtartást tanúsítottak a produkcióik iránt. Ám ahogyan lépésről lépésre haladva mindinkább belekerültek az előadások történetébe, egyre nyitottabbá és érdeklődőbbé váltak, ami – ahogyan fogalmaz – rendkívül fontos pozitív visszaigazolást jelent számukra. – A legnagyobb elismerés az, hogy akkor, amikor valami miatt nem jutunk el a csengetés előtt a foglalkozás végéig, a diákok a csengetés után is kivétel nélkül ott maradnak, és azt kérik tőlünk, hogy folytassuk, mert nagyon kíváncsiak a végére – teszi hozzá Róbert. Elmondása szerint az is előfordult már, hogy azok a diákok, akiknek lyukasórájuk volt, megkérték őket, engedjék meg nekik, hogy ők is részt vegyenek a foglalkozásokon, hiszen korábban, amikor az ő osztályukat látogatták meg, olyannyira pozitív élményeket szereztek, hogy ismét szeretnének hasonlókat átélni, igaz, már egy másik tantermi produkció által.
A FEJLŐDÉS ÚTJÁN
Kezdetben a tantermi produkciók létrehozása során elsősorban maga az interakció volt az előadások mozgatórugója, az elmúlt két évben azonban egyre több irodalmi élményt is igyekeztek becsempészni az előadásokba.
– Az első produkcióik tanteremben játszódó színházi előadások voltak, amelyeknek során mindig azokat az eszközöket használtuk fel, amelyek éppen a rendelkezésünkre álltak. Az utóbbi két előadásunk azonban már sokkal inkább tekinthető rendhagyó magyarórának, mintsem színházi előadásnak, hiszen mind a Hamlet, mind Az ember tragédiája esetében igyekeztünk elmesélni a diákoknak az általunk választott irodalmi alkotás történetét, olyan jeleneteket, illetve olyan szálakat próbálva meg kiragadni a műből, amelyeket valami miatt különösen fontosaknak tartunk – magyarázza Róbert, hozzátéve, hogy soha nem akarják megmondani a diákoknak azt, hogy mit gondoljanak egy-egy problémakör kapcsán, ehelyett inkább kérdéseket tesznek fel, olyanokat, amelyeket nekik kell megválaszolniuk, hiszen nem arra kíváncsiak, hogy mi az író válasza az adott kérdésekre, hanem arra, hogy mit gondolnak ők a látottakról és a hallottakról.
A színészek nem tagadják, olykor komoly kihívások elé állítják őket a tantermi produkciók, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is.
– Úgy érzem, az első produkcióink szakmai szempontból talán valamennyivel nagyobb kihívást jelentettek számunkra, mint az utóbbi kettő, azokban ugyanis kiemelt szerep jutott az improvizációnak, ami olykor még a legtapasztaltabb színészeknek is nehéz feladat. Azt tudtuk, hogy hova kellene eljutnia a történet cselekményének, az afelé vezető út azonban nem volt kitaposva. Mivel rendkívül sokat beszélgettünk a diákokkal, gyakran megtörtént, hogy hihetetlenül határozottan és kiválóan érvelve tudtak kiállni a saját igazuk és a saját elképzeléseik mellett. Ezeket az érveket márpedig nem mindig volt egyszerű feladat olyan módon megcáfolni, hogy közben mindvégig szem előtt tartsuk, hova kellene kijutnia a történetnek – hangsúlyozza Zoltán.
– A Hamlet esetében talán azért volt valamennyivel könnyebb dolgunk, mint Az ember tragédiája esetében, mert Shakespeare olyan helyzeteket teremtett, amelyek viszonylag könnyen játszhatók. Madáchnál viszont hiányoznak a szituációk, és az egész mű eleve sokkal megfoghatatlanabb. Jó olvasni, jó beszélgetni róla, játszani viszont egyáltalán nem egyszerű feladat. Arról nem is beszélve, hogy a tantermi produkciók során nem állnak rendelkezésünkre azok az eszközök, amelyek esetleg színházi körülmények között megkönnyíthetnék ezt a folyamatot – fejti ki Róbert, akivel mindebben a kollégája is egyetért. – Az ember tragédiájában igen nagy feladatot jelentett számunkra, hogy megtaláljuk azokat a jeleneteket, amelyek által azok a korok, amelyeket a mű érint, meg tudják fogni és magukkal tudják ragadni a diákokat. Az sem volt ugyanakkor egyszerű, hogy miként tudjuk mindezt negyvenöt percbe besűríteni, hiszen vannak olyan témák, amelyekről a fiatalok különösen szívesen beszélnek, ebben az esetben azonban végig kell mennünk a színeken. A ciklus elején előfordult például az is, hogy azon kaptuk magunkat, olyannyira belemélyedtünk egy témába, hogy eltelt húsz perc, és mi még mindig csak az első történelmi színnél jártunk – magyarázza Zoltán, hozzátéve, abban bíznak, hogy a diákok a következő hetek során is élvezettel kísérik a legújabb tantermi produkciójukat, és olyan maradandó élményekkel gazdagodnak általa, amelyek révén talán az eredeti műhöz is közelebb kerülhetnek.
