Magyarországról, Svédországból, Szerbiából és Szlovákiából is érkeztek résztvevők a zentai Képzőművészeti Alkotóműhely nyolcadik grafikai műhelyébe. A neves képzőművészek június 26. és 30. között az együtt alkotás inspiráló erejétől megihletve készítették el különlegesebbnél különlegesebb alkotásaikat, amelyeket decemberben a hagyományos Lámpás című kiállítás keretében a nagyközönség is megtekinthet majd.
A grafikai műhely a közös alkotásra és a tapasztalatcserére is kiváló lehetőséget kínált
A grafikai műhelyt a zentai Képzőművészeti Alkotóműhely Nemzetközi Művészeti Műhelye programsorozatának második eseményeként szervezték meg. Egy nappal azt követően vette kezdetét, hogy véget ért az alkotóműhely idei első rendezvénye, a rakukerámia-alkotótelep, amelyet – ahogyan arról az Üveggolyó legutóbbi számában beszámoltunk – június 21. és 25. között tartottak meg a Zentai Alkotóházban, neves művészek részvételével. A mostani grafikai műhelyben nyolc alkotó vett részt, Boda Zsuzsanna és Sáli Róza Magyarországról, Kovács Éva Szlovákiából, Csikós Tibor Svédországból érkezett, Szerbiát pedig Kozma Laura, Nela Novaković, Szalma Viktória és Mezei Erzsébet képviselte a rendezvényen.
– Az idei grafikai műhelyben egy szabadon alkotó társaság volt jelen. Mindenki azt csinálta, amit szeretett volna. Számunkra ugyanis mindig az alkotói szabadság az elsődleges fontosságú, és ennek jegyében a rendezvényeinken általában mindenki maga dönti el, milyen technikával szeretne dolgozni, és azt is, milyen témát kíván feldolgozni. A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is egy kiváló baráti társaság jött össze itt, Zentán. Nemcsak segítették, hanem jókedvre is derítették egymást, és ez a hangulat mindannyiunkra igen inspirálóan hatott. Ennek hatására mindannyian ki tudtuk hozni magunkból a maximumot, ami azért fontos, mert értelemszerűen minden művész arra törekszik, hogy minél jobb alkotásokat hozzon létre – hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva Mezei Erzsébet, a zentai Képzőművészeti Alkotóműhely vezetője.
– Az ilyen rendezvények az alkotás mellett mindig kiváló lehetőséget kínálnak a tapasztalatcserére is, ami véleményem szerint legalább olyan fontos, mint maga az alkotás, sőt talán még fontosabb is annál, hiszen a művésztelepek elsődleges célja nem az, hogy létrehozzuk életünk kolosszális műveit, hanem az, hogy munka közben egymásra figyeljünk, és új inspirációt merítsünk egymás gondolataiból, tapasztalataiból, világlátásából – tette hozzá Mezei Erzsébet, aki elmondta, a rendezvényen ezúttal is a különböző generációkhoz tartozó alkotók találkoztak.
– A grafikai műhelyben a különböző generációk tagjai voltak jelen, akik ezúttal is kiválóan együtt tudtak működni. Ezért a mostani esemény már valamiféleképpen előrevetítette azt a rendezvényünket, amelyet novemberben generációk találkozása mottóval szeretnénk megvalósítani, és amelyre a tapasztalt képzőművészek, akik már letettek valamit az asztalra, akik mögött már ott van a kitaposott út, magukkal hozzák az évek vagy évtizedek során összegyűjtött tudást és tapasztalatot, a fiatalok képzőművészek pedig, akik még pályájuk elején járnak, magukkal hozzák az őket jellemző frissességet és üdeséget, illetve az egyetemen elsajátított új dolgokat. A generációk találkozása jegyében életre hívott rendezvényünkre tehát meghívjuk majd a fiatalabb és az idősebb képzőművészeket is, akik számára tanácskozást is szeretnénk szervezni, lehetőséget teremtve ezáltal arra, hogy vetítésekkel egybekötött előadásokat hallgassunk meg, és ezek kapcsán kötetlen formában beszélgessünk el a képzőművészet múltjának és jelenének meghatározó jelenségeiről, valamint a jövőjét érintő aktuális kérdéseiről – magyarázta Mezei Erzsébet. Elmondta, a Képzőművészeti Alkotóműhely Nemzetközi Művészeti Műhelyének programsorozata a hagyományokhoz híven a decemberi Lámpás című kiállítással zárul, amelynek keretében a nagyközönség is megtekintheti majd a Nemzetközi Művészeti Műhely idei összejövetelein, köztük a grafikai műhelyben született alkotásokat.
– A Képzőművészeti Alkotóműhely Nemzetközi Művészeti Műhelyének rendezvényeit évek óta egy jól bevált séma alapján szervezzük meg, elsőként a rakutelepet, azután a grafikai műhelyt, majd az őszi műhelyt és végül egyfajta összegzésként a decemberi kiállítást, amelyen minden olyan munkát igyekszünk a nagyközönség elé tárni, amelyet az év folyamán megszervezett rendezvényeinken készítettünk. Nagyon érdekes, hogy az ember azt gondolhatná, hogy amikor ennyiféle stílus, ennyiféle alkotás találkozik egymással, akkor abból csakis egy rendkívül konfúz kiállítás születhet, az elmúlt évek tapasztalatai azonban azt igazolják, hogy ez koránt sincs így, hiszen a decemberi kiállításaink anyaga mindig egy nagyon szép egységes egésszé áll össze. Mindez persze nem véletlenül történik így, hiszen az, hogy milyen alkotások születnek, elsősorban attól függ, hogy kik kapnak meghívást ezekre a rendezvényekre. Általában olyan művészeket invitálok meg, akik hasonlóan gondolkodnak a művészetről, az életről, hasonló az ars poeticájuk, és van egy olyan közös pont, amelynél találkozni tudnak egymással. Ezen múlik az, hogy a kiállítás nem konfúz, hanem éppen ellenkezőleg, az alkotások kiemelik, sőt kiválóan ki is egészítik egymást, akár az alkalmazott technika, akár a színvilág, akár a méret tekintetében – hangsúlyozta a Képzőművészeti Alkotóműhely vezetője, hozzátéve, hosszabb távú célkitűzéseik közé tartozik egyebek mellett az is, hogy megkíséreljék ráirányítani a nagyközönség figyelmét annak fontosságára, hogy minél inkább el tudják különíteni az értékes művészi alkotásokat a kevésbé értékes munkáktól.
– Óriási szükség lenne arra, hogy olyan munkákat tárjunk a közönség elé, amelyek magas művészi színvonalat képviselnek. A munkáknak elsősorban saját magukat kellene népszerűsíteniük, ugyanakkor a közönséget is meg kellene tanítanunk arra, hogy értően tudja őket szemlélni, és megfelelő módon értékelni. Nagyon fontos lenne, hogy a gyermekek már óvodás és iskolás korukban lássanak kiállításokat, és természetessé váljon számukra, hogy azok az élmények, amelyeket a képzőművészeti alkotások tudnak adni, nekik is elérhetőek, nekik is adottak, feltéve, ha megtanulják értelmezni. Ezek persze a jelenlegi viszonyok között megvalósíthatatlan elképzelésnek tűnhetnek, de igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy apró lépésekkel ugyan, de elinduljunk ezen az úton, hiszen az alkotás nemcsak a művészek számára kell, hogy örömet jelentsen, hanem a befogadók számára is. Senkit sem szeretnék megbántani, de valamennyien láthatjuk, hogy nagyon sok olyan munka születik, amelynek a művészi értékében bizony kételkedni lehet. Félreértés ne essék, nem az amatörizmussal van probléma, hiszen annak is megvan a maga helye, hanem azzal, ha az amatörizmust összekeverjük a profizmussal. Ha tisztán lehetne látni a határt, és ha a közönség is élesen el tudná különíteni a kettőt, akkor sokkal könnyebb dolga lenne mindenkinek, hiszen az alkotók is tisztában lennének azzal, hogy hova tartoznak, és a közönséget sem vezetnénk félre. Ezért fontos, hogy a közönséget ráneveljük arra, hogy különbséget tudjon tenni a művészi értéket képviselő alkotások és a kevésbé értékes munkák között. Vannak, akik a képzőművészetre pénzkereseti lehetőségként tekintenek, akik megpróbálják kiszolgálni a közönség igényeit, ugyanakkor vannak olyan művészek is, akik nem adják fel az elveiket azért, hogy az alkotásaik elnyerjék a közönség tetszését, vagy esetleg azért, eladják a képeiket. Azt hiszem, talán ez lehet a kulcsa annak, hogy megőrizzük a képzőművészet színvonalát, és olyan alkotásokat hozzunk létre, amelyek valóban magas művészi értéket képviselnek. Ezen elvek mentén fejtjük ki a tevékenységünket mi magunk is, és azt hiszem, hogy az elmúlt közel tíz év a Nemzetközi Művészeti Műhely keretében azt bizonyítja, hogy ezen törekvéseink nem voltak hiábavalók. Nagyon fontos eredményünknek tartom azt, hogy sikerült kapcsolatot teremtenünk több egyéb régióbeli képzőművészeti egyesülettel, illetve csoportosulással, hiszen a gondjaink, a problémáink szinte mindenütt azonosak, vagy ha nem is teljesen azonosak, akkor legalább nagyon hasonlóak, és ezért az együttműködés, a közös gondolkodás, az egymásból való inspirálódás lehetőségének megteremtése mindannyiunkat előre tud vinni – magyarázta lapunknak nyilatkozva Mezei Erzsébet, a zentai Képzőművészeti Alkotóműhely vezetője.
A Képzőművészeti Alkotóműhely Nemzetközi Művészeti Műhelye keretében megtartott grafikai műhelyt a szervezők Zenta község önkormányzata, illetve több magánszemély támogatásával hívták életre.
