Nemrég részt vettem egy zenei fesztiválon, amelyre körülbelül öt évvel ezelőttig rendszeresen jártam. Arra természetesen számítottam, hogy azóta lecserélődtek a résztvevők, és immár az idősebb korosztályt fogom képviselni, de arra nem, hogy ilyen kevesen lesznek. Régen minden tele volt sátrakkal, alig lehetett elférni a tömegben, hatalmas sorokat vártunk az italokra és a mosdónál. Most meg szellős volt a nézősereg a főelőadók koncertjei alatt is.
Ahogy körülnéztem, azon gondolkodtam, hol lehetnek a vajdasági fiatalok, akik régen olyan lelkesedéssel vettek részt ezeken az eseményeken. Vajon mi változott meg az elmúlt években, ami miatt elmaradnak a fesztiválokról? Lehet, hogy az internet és a közösségi média szerepe nőtt meg annyira, hogy az élő koncertek már nem vonzzák őket? Vagy talán a zenei ízlésük változott meg, és már nem találnak számukra megfelelő programokat? Egy pillanatban arra is gondoltam, hogy talán csak tényleg megöregedtem huszonéves fejemre, mert már hosszú hónapokkal közelebb vagyok a harminchoz, mint a húszhoz. De aztán eszembe jutott az is, hogy amikor én annyi idős voltam, mint most ezek a fiatalok, a bulikon ott voltak a húsz-harminc éves fiatalok is. Most pedig sehol sámli.
Az egyik ok lehet a megváltozott gazdasági helyzet is. Sok fiatal elhagyta Vajdaságot, hogy munkát találjon külföldön, így kevesebben maradtak, akik részt vehetnének az itteni rendezvényeken. Azok, akik maradtak, talán kevésbé engedhetik meg maguknak a fesztiválokra való járást, hiszen az ilyen események költségesek lehetnek, különösen, ha többnaposak.
Lehet, hogy a fesztiválok szervezése és promóciója változott meg. Talán nem sikerült lépést tartaniuk a fiatalok igényeivel és elvárásaival, vagy nem tudták megfelelően elérni őket a reklámokkal és kampányokkal. Esetleg a programok sem voltak olyan vonzóak, mint régen, és így kevésbé érezték úgy, hogy érdemes lenne elmenniük.
Ezek a kérdések és gondolatok foglalkoztattak, miközben hallgattam a zenét és néztem a színpadot. Aztán beszélgettem néhány fiatalabb résztvevővel is, akik elmondták, hogy számukra még mindig fontosak az élő koncertek és a közösségi élmények, de valóban kevesebben járnak már ilyen eseményekre. Sokan inkább a kisebb, intimebb klubkoncerteket részesítik előnyben, ahol közvetlenebb kapcsolatban lehetnek az előadókkal és a többi rajongóval.
A válaszok sokfélék voltak, de egy dologban mindenki egyetértett: a zene iránti szeretet nem tűnt el, csak átalakult. Az új generáció más módon éli meg a zenei élményeket, és talán nekünk, huszonéves „időseknek” is alkalmazkodnunk kell ehhez a változáshoz, ha továbbra is szeretnénk, hogy a vajdasági zenei élet virágozzon. Az biztos, hogy a közösségi élmények fontossága nem csökkent, csak a formájuk változott meg. Ezt szem előtt tartva kell újragondolnunk a fesztiválok és koncertek szervezését, hogy újra megtöltsük a tereket, és együtt élvezhessük a zenét.
