Az adai Cseh Károly Általános Iskola két csapata vett részt május végén a WRO (World Robot Olympiad) robotprogramozó versenyének szerbiai döntőjében Szabadkán, ahol tizenhét csapat közül az első és második helyet szerezték meg az elementary kategóriában. Az iskola törökfalui diákokból álló csapata, Soltis Emma, Kecskeméti Kata és Solymosi Virág végzett a második helyen Göblös Péter osztálytanító vezetésével. Az első helyet az adai tanulókból álló InfoRobi csapat érdemelte ki, amelynek a tagja Tápai Ákos, Göblös Gergő és Lengyel Csaba. A diákok felkészítője Világos Kornél informatikatanár volt, aki elmondta, hogy rövid szünet után már megkezdték a felkészülést a világdöntőre, amelyet várhatóan októberben rendeznek meg a németországi Dortmundban.
– A World Robot Olympiad versennyel 2019-ben ismerkedtünk meg, nekem már akkor nagyon megtetszett. Abban az évben vettünk részt először a verseny szerbiai döntőjén az iskola akkori csapatával. Majd nézőként megtekintettük a világdöntőt Győrben, ahol első alkalommal szervezték meg a versenyt Európában, korábban mindig Ázsiában és Amerikában tartották meg. A győri verseny nagy élmény volt, ha jól emlékszem, hetvennégy országból voltak versenyzők. Ez egy világszintű rendezvény, amelynek vannak nemzeti elődöntői, és a legjobbak kijutnak a világdöntőre – mesélte Világos Kornél. – 2020-ban bezavart a pandémia, nagyon szerettünk volna kijutni a döntőre, amit akkor Montrealban kellett volna megtartani. A helyzet miatt viszont csak online versenyt tartottak, azt is különböző halasztásokkal. Sajnos, a múlt évi verseny is online rendezésű volt. Erre nem nagyon tudtunk a gyerekekkel készülni, illetve nagy kedvünk sem volt az online versenyezgetéshez. Az idén viszont már újra élőben versenyezhettek a csapatok, de a korábbi versenyzőink már befejezték az általános iskolát. Ezért úgy gondoltam, ha már nekifogunk egy ilyen hosszú távú projekthez, akkor ötödikesekkel kezdenék, akik egész nyolcadik osztály végéig egy jó kis csapatot fognak alkotni. Ezért az ötödikesek közül igyekeztem kiválasztani azt a három diákot, akik műszaki beállítottságúak, érdeklődnek a robotprogramozás iránt, és indulnának a versenyen. A csapatba végül Göblös Gergő, Tápai Ákos és Lengyel Csaba került be. A robotprogramozó versenyre márciusban kezdtünk el komolyan felkészülni. Megépítettünk egy legórobotot, amit ők jó néhányszor átépítettek és továbbfejlesztettek, majd lassan elkezdtük tanulni a programozását is. A diákok az ötödik osztályban blokkalapú programozást használnak, és a Scratch nevű programot tanulják az iskolában. A robot programozása is hasonló módon történt, mint a Scratch beprogramozása, ezért nem volt számukra idegen. Nagy lelkesedéssel jöttek minden szerdán az emelt szintű informatikaórára, és már izgatottan várták a versenyt. Sajnos ez a heti egy óra elég kevésnek bizonyult. A versenynek úgy vágtunk neki, hogy becsülettel helytálljunk, és ne valljunk szégyent. Ismertük a robotunk határait, ezért tudtuk, hogy nem fog minden feladatot teljesíteni a pályán. A fiúkkal azt beszéltük meg, hogy versenyen annyit próbálnak alkotni a robottal, amennyit annak a határai lehetővé tesznek, és nem akarnak vele csodát tenni és rengeteg pontot szerezni, mert arra nem képes. Végül ez a módszer nagyon bevált, mert sajnos voltak olyan csapatok, amelyek tényleg megpróbáltak nagyon sok mindent csinálni, és végül beletört a bicskájuk. A mi robotunk csak bizonyos dolgokat tudott, de azt jól. A feladat az volt, hogy az 1,2×2,5 méteres terepasztalon lévő versenypályán teljesen önállóan kellett közlekednie, és teljesítenie a feladatokat: levinni a fűre a katicabogarakat, lekaszálni a füvet, összeszedni és tárolóba szállítani a gyomot. A robotnak a pályán intelligens döntéseket kellett hoznia, vonalakat követnie, színeket felismernie és távolságot mérnie, hogyha a feladat közben akadályba ütközik, akkor tudja, hogy mit kell csinálnia. Nem lehetett előre beállítani mindent, mert minden egyes versenykör előtt véletlenszerűen kisorsolták, hogy hova kerülnek a fűszálak, a gyomnövények, ezért a robotnak intelligensen kellett viselkednie – nyilatkozta Világos Kornél.
A felkészítő tanár elmondta, hogy a fiúkkal együtt nagyon örültek az első helyezésnek és világdöntőre való kijutásnak, amit tudomása szerint októberben rendeznek meg a németországi Dortmundban.
– A világdöntőig még sokat fogunk dolgozni a roboton. A verseny után egy hét szünetet kaptak a fiúk, majd folytattuk a munkát. Sokat dolgozunk még a roboton, programozgatjuk is, hogy minél többet és minél jobban teljesítsen a pályán. A világdöntőben komoly ellenfelek lesznek. Köztük a Tesla önvezetőautó-csapata, nem tudom, hogy idén ott lesz-e, de korábban részt vett az orosz űrkutatási hivatal gárdája, illetve neves amerikai egyetemek csapatai is bemutatkoztak. Nagyon komoly felkészültségű csapatok érkeznek Japántól Dél-Koreán, Marokkón és Egyiptomon át Kanadáig. A fiúkkal megpróbálunk a világdöntőn is a tőlünk telhető módon helytállni – mondta az informatikatanár. Majd hozzátette, hogy legórobot elég drága berendezés, nagyon hasznos azonban az oktatásban. Kiemelte, hogy az alsós diákok még távirányítós autóként használják a robotokat. Viszont ötödik osztályban a diákok már blokkalapú programozást tanulnak, majd hatodiktól a Python programnyelvet sajátítják el, amivel lehet utasítást adni a robotnak. Ez már annyira összetett is lehet, hogy még a középiskolások is sokat tanulhatnak belőle.
– Az adai Műszaki Iskolában van mechatronika szak, amit a gépészet és a programozás egyvelegeként tudnék jellemezni. Robot és programozás. Egy legórobot programozása pontosan ezt fedi le, ezért ha az ilyen érdeklődésű gyerekek ezzel foglalkoznak, az nagyban segíti a fejlődésüket a programozás és a fogaskerekek ismerete terén is – magyarázta Világos Kornél. Kiemelte, hogy nagyon hálásak a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karnak és Námesztovszki Zsoltnak, miután közbenjárására három éve két készletet kaptak kölcsön tanulásra és versenyzésre az intézménytől. Világos Kornél bízik benne, hogy az egyesületükön keresztül hamarosan sikerül pályázati pénzből új vagy kiegészítő készleteket vásárolni.
