Azt hiszem, mindenkinek ismerős a kép, amikor iskolai rendezvényeken a kórus valamilyen slágerrel próbálja emelni az ünnepi műsor színvonalát. Teszi ezt a szülők és a közönség nagy többségének megelégedésére. A nézők elégedetten nyugtázzák, milyen ügyesek is ezek a gyerekek. Az persze keveseknek jut eszébe, hogy ezek a dalocskák milyen színvonalat képviselnek. Sokszor fel sem merül a kérdés, hogy a gyerekek vajon mit kapnak ezáltal, és mibe kényszerítjük bele őket azzal, hogy ilyen dalokat énekeltetünk velük.
Furcsa és tanulságos koncerten jártam a közelmúltban. Egy jól ismert, népzenét játszó zenekar ünnepelte fennállásának kerek évfordulóját. Kiváló hangszertudású zenészek és csodálatos énekhanggal megszólaló énekesek. A szabadtéri koncert hangosítására sem lehetett panaszunk. Kihallottuk minden apró rezzenését és színét a muzsikának. Egészen jó hangulatban kezdődött a koncert. Egy mesélő is része volt az ünnepi előadásnak, bizonyos időközönként felolvasott egy-egy részletet különböző írók munkáiból. Próbálta a felolvasott idézetekkel ünnepélyesebbé tenni az estét. Hellyel-közzel sikerült is neki. Ez még nem is volt furcsa. A műsor akkor vett új irányt, amikor egyik pillanatban megjelent egy csapat gyerek, akiket úgy mutattak be, mint az ünnepelt együttes utánpótlását, akik közül majd kikerülhetnek a jövő hasonló zenészei. Itt kapott az egész este számomra különös felhangot. Történt ugyanis, hogy a gyerekek népzenére hasonlító alapokra kezdtek énekelni valamilyen modern szórakoztató zenei szerzeményt. Hogy ezt még fokozni is tudták, az már nemcsak furcsa, de meghökkentő is volt a számomra. A karnagy vezényletére dal közben előre begyakorolt mozgáskompozíciókat is bemutattak. Hogy kerül a csizma az asztalra?! Ami utána következett, a népi-rap zene, már csak savanyú hab volt a tortán. Természetesen a finálé nagyon jól sikerült, és állva tapsolt a közönség, de számomra ez sem feledtette a látottakat és hallottakat. Azóta is töröm a fejem, hogy mi is volt ez az egész. Sajnos nem tudok kielégítő választ adni a kérdésre.
Kicsit hasonlít ez az eset arra a régi történetre, amit még boldogult tanári pályámon éltem át. Ünnepelni készült az iskola, és jó tanárhoz illően igyekeztem minél szebb és jobb dalokat választani a kórusnak és a zenekarnak. Volt ezek között korabeli dal és közismert népdal is. Próbáltunk a gyerekekkel mindent beleadni, hogy illő módon mi is hozzájáruljunk az ünnep hangulatához. Amikor már azt hittem, hogy sínen van a műsor, és minden megy a maga útján, megjött az üzenet. Igazgatói kérésre szerettek volna a műsorban hallani egy igen közismert zeneszámot. Lehet, hogy én nem voltam naprakész, de addig még nem hallottam ezt a szerzeményt. Persze, rögtön utánanéztem, és el is indítottam a felvételt. Volt mit hallanom! Ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk, számomra azonban elfogadhatatlan volt, hogy ezzel a dallal álljanak ki a tanítványaim. Nem húznám az időt azzal, ami a végkifejlethez vezetett, de a végén sikerült elérnem azt, hogy ne kelljen elénekelnünk ezt a dalt.
Nem tudom, mi vezet oda, hogy képzett és tanult szakemberek ne tudják elválasztani a búzától az ocsút. Gyorsan hozzá is teszem: ehhez nem kell semmiféle külön diploma! Csupán a jó ízlés bizonyos szintű birtoklása, amit az évek során mindenki meg tud magának szerezni. Már ha van rá igénye! Semmiképpen sem tartom elfogadhatónak, hogy óvodában és alsóban olyan gépzenére táncoljanak a gyerekek, amit nem lenne szabad beengedni az iskolába. Lehet, hogy kicsit keményen fogalmazok, de szerintem nem szólhat egy hétköznapi sláger a tanteremben, ha a szülőknek vagy a tanító néninek ez mégoly kedvére való is. Félreértés ne essék: nem a cédéről engedett muzsikáról beszélek. Világos számomra, hogy nem lehet minden iskolában vagy faluban olyan népi zenekar, akiket alkalmazni lehet ezeken a rendezvényeken. A tanár sem feltétlenül népzenész. Amire én gondolok, az a szórakoztatóipar feneketlen mély bugyrából kiválasztott, semmire nem hasonlító zenei megnyilvánulás. Szóval, meg kell értenünk, hogy ezek a slágerek csakis egy céllal készülnek, az pedig nem más, mint a pénzszerzés. Kedves volt kollégák, csak egy kicsit kéne szétnézni, esetleg tanácsot kérni valaki hozzáértőtől. Higgyék el, nem olyan nehéz megtalálni azokat az odaillő dalokat! Ha pedig megtaláltuk a gyerekek számára legmegfelelőbbet, akkor máris lenyomhatjuk a lejátszás gombot!
Még egy fontos dolgot kell megemlítenem a fentiek kapcsán. A pillanatot, amikor összeérni látjuk azt a két világot, ami eddig bizonyos szempontból egymástól távol állt. Szülő és gyermek világát. Mondom, mire gondolok: a képzésre, a tanításra és a nevelésre. Az oktatásnak fő célja a gyermek nevelése. Ez nem kérdés. Viszont egyedülálló alkalom ez, hogy a szülőt is bevonjuk a körforgásba. Használjuk ki, éljünk vele! A gyermeken keresztül elérhetjük azt, hogy együtt hallgassák és gyakorolják a jól kiválasztott dallamokat.
Nézzünk meg egy szép példát a népzenés megoldásra: Iskolanap Gombos 2012.
