A régi diákok közül bizonyosan mindenki hallotta az iskolában a mondókát, melynek a témánkhoz illő része így szólt: -andó, -endő a magyarban kerülendő. Régóta nyelvi babonának tekintjük a mondóka tartalmát, mert semmi okunk nincs arra, hogy mellőzzük a beálló (vagy utóidejű) melléknévi igenév használatát. Különösképp olyankor nem kellene ezt tennünk, amikor helyes és alkalmas kifejezés helyett „átváltunk” a melléknévi igenév befejezett vagy előidejű alakjának a használatára. Ennek pedig fogalomzavar lehet a következménye. Például amikor az jelenik meg az újságban, hogy a villanyhálózaton végzett karbantartási munkálatok miatt áramszünet lesz valamely településen. Az olvasóban ilyenkor az a kérdés vetődhet föl, hogy ha már elvégezték a karbantartást, ugyan miért okoz ez áramszünetet. Csak amiatt lehet, mert csapnivaló munkát végeztek a villanyszerelők. Pedig inkább a hír szerzőjéről lehet ezt elmondani. Merthogy a végzendő karbantartás miatt fogják kikapcsolni a villanyáramot, azaz a jövőben, hogy a szerelők életét ne veszélyeztesse.
Van a melléknévi igenévnek harmadik alakja is, mégpedig a folyamatos vagy egyidejű, például: éneklő madár.
Láthatjuk, hogy olyan igealak a melléknévi igenév, amely a mondatban melléknévként szerepel, de megőrzi igei természetét is. Ezek az igenevek – a fönti példák épp erről szóltak – egyebek mellett időviszonyt is ki tudnak fejezni, és a hibák rendszerint ebből erednek. Tekintettel arra, hogy nem lecke föladása a célunk, hanem a melléknévi igenév helyes alkalmazása, akár azt is mondhatnánk – mivel nem vagyunk tudós nyelvészek –, hogy valójában létezik jelen idejű, múlt idejű és jövő idejű igenevünk.
Mielőtt azonban sorakoztatnánk a téves igenévhasználati példákat, érdemes lajstromoznunk a három igealakot, ill. igenevet. Annak alapján is, hogy milyen a cselekvéstartalmuk.
A folyamatos (jelen idejű) melléknévi igenév képzője az -ó és az -ő. (Az igenév és az állítmány egyidejű.) Nézem a fodrozó vizet. Most nézem azt a vizet, amely fodrozik.
A befejezett (múlt idejű) igenév képzője a -t és a -tt. (Az igenév előidejű.) Zsákoljuk a leszedett paprikát. Most zsákoljuk azt a paprikát, amelyet korábban leszedtünk.
A beálló (jövő idejű) melléknévi igenév képzője az -andó és az -endő. (Az igenév utóidejű.) Előkeresem a megjavítandó cipőket. Most keresem elő azokat a cipőket, amelyeket majd meg kell javíttatnom.
Lássunk néhány hibás mondatot, amelyek hazai és magyarországi újságokban jelentek meg! Azt hihetnénk, hogy csak elvétve bukkanhatunk rá ilyen hibákra, pedig szinte naponta föllelhetők az újságokban.
A betörés miatt elmaradt a hétvégére tervezett templombúcsú és a Dózsa-napok keretében tartott szentmise is.
A mondat első része rendben van, viszont „a Dózsa-napok keretében tartott szentmise” nem maradhatott el, ha a melléknévi igenév szerint megtartották. Fogalmazhatnánk úgy, hogy elmaradt a Dózsa-napok keretében tervezett szentmise; esetleg a Dózsa-napok alkalmából tervbe vett szentmise. Stb.
Az idén július 8. és 11. között megrendezett eseményt az igényes szórakozásra vágyók mellett mindazoknak ajánlják a szervezők, akik elvarázsolódásra vágynak a löszfal tövében – olvashattuk külföldi újságban július 8-a előtt. A már megrendezett eseményt hiába ajánlják bárkinek is, hiszen már lekésték. Többféleképpen is átírható helyesre a mondat hibás része, a helyes melléknévi igenév használatával így: Az idén július 8. és 11. között megrendezendő eseményt…
Az először októberben megjelenő indiai mutáns az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint már legalább 44 országban, a világ minden részén jelen van. Nyilvánvalóan az októberben megjelent mutáns terjedt el a világban.
Továbbra sem enyhítenek a járványügyi intézkedéseken Szerbiában – ez a döntés született a köztársasági válságstáb ma 10 órakor kezdődő ülésén. Sajátos mondat, amely bár folyamatos (jelen idejű), az időpont megjelölése miatt későbbi eseményre utal: 10 órakor kezdődik majd az ülés. De mivel már megszülettek az ülésen a döntések, világos, hogy a szerző tévesen fogalmazott. Helyesen: …ez a döntés született a köztársasági válságstáb 10 órakor kezdődött ülésén.
Hasonlóképp: A délután négykor kezdődő és mintegy három órán át tartó ökölharcban férfiak és nők is megmérkőztek… Ez a mondat szintén lezajlott eseményről szól, tehát a jelen idejű kezdődő helyett a múlt idejű kezdődött igenévnek kellene állnia.
A parlamenten kívüli SNS immár néhány hónapja gyűjti az aláírásokat az előrehozott választások érdekében rendezett népszavazás meghirdetéséért. Egyértelmű, hogy rendezendő népszavazásra gondolt a szerző, mert ha már megrendezték volna, nem lenne értelme az aláírásgyűjtésnek.
Persze a nyelvészek foglalkoznak a melléknévi igenév használatának bonyolultabb eseteivel is, de a fölsorolt „egyszerűbb” példák is elegendőeknek tűnnek ahhoz, hogy lássuk: a hibás használat nemcsak nyelvészeti szempontból kerülendő, hanem zavart is okoz a szövegértésben.
|
Olimpia, olimpikon, olimpiás Olimpia. Első írásos előfordulása: 1926. Keletkezése: belső fejlemény az olimpiai játékok szókapcsolatból. A négyévenként más-más városban megrendezett nagy nemzetközi sportversenyek az ókori görög sportünnepélyek színhelyéről, Olümpiáról kapták nevüket. A latinos átírás (Olympia) folytán az olimpia alak lett általános. Ritka, kissé régies változat az olimpiász. Ez voltaképp a két olimpia közötti négyéves időszakot jelenti. Mivel ’olimpiai játékok’ értelemben nincs rá szükség, kezd elavulni. |
