8.
A jázovai főutcán Kiss Pali (1911) apja, a vadlúdhátú Kiss (Misa) Pista, a ma Zentán élő Kiss Géza (1942) nagyapja 1925-ben vásárolta meg Jázován Halász Sándor házát, a templomnak srégen által, ami alkalmas volt kocsmának. Az itt kialakított 94 négyzetméteres nagyterem egyben bálterem, színházterem, tanácsterem, előadóterem is volt, író-olvasó találkozók színhelye (Csépe Imre, Cs. Simon István is olvasott itt fel az írásaiból telt ház előtt). Pezsgő közösségi élet folyt Kiss Pali kocsmájában, a Fehér Hattyúban (Beli labud). A kocsmaalapító Kiss (Misa) Pistának Hodicson is volt egy kocsmája.
– 1949-ben a mi kocsmánkat is elvették apámtól, de maradhatott. A felét kifizették, de a másik felét nem, máig sem adták vissza. Sajnos már az épület sincs meg. Ritkán, csak temetésekre járok Jázovára, azt se tudom, mikor bontották le a volt kocsmánkat. A nagyapám és apám is kocsmáros volt. A bátyám, az Imre, már régen meghalt. Ő kitanulta a pincérszakmát Nagybecskereken, de mire én leszereltem 1964-ben, akkorra átköltözött Zentára. Apám nem győzte egyedű, és maga mellé vett, bár én asztalosnak tanultam, a mostani vadászotthon épületében, az egykori kis iskolában volt a Javor asztalosszövetkezet, ott inaskodtam a nyolc osztály után – emlékezett vissza Kiss Géza.
A Fehér Hattyú kocsmát 1961-ben beléptették a csókai Október 8. Vendéglátóipari Vállalatba, és megváltoztatták a nevét, Orač, azaz Szántó, vagy inkább Szántóvető lett a neve, de ezen a „szocialista” kitalált néven senki sem emlegette. Adóztatták a kocsmárosokat rendesen, amikor Kiss Pali bácsi nem tudta fizetni a terheket, mert szegénység volt, becsukta a kocsmát. Majd amikor enyhítettek a szorításon, adtak kedvezményt az adóra, akkor újra kinyitotta.
Jázova központjában is volt kocsma, ezt hívták Kekec kocsmának, Sziráki Sándor vezette, akit Luca Sanyi néven emlegettek, a kocsma hivatalos neve pedig Iriški Venac volt, úgyszintén a csókai Október 8. Vendéglátóipari Vállalathoz csatolták.
PÁSZTORFOGADÁSOK
– Hétköznapokon dolgoztak az emberek, csak öregasszonyt meg gyereket lehetett látni a faluban. Aki nem saját földjét művelte, vidékre is eljárt napszámba. A vasárnap az egészen más volt, már reggel is sok volt a vendég Kiss Pali kocsmájában. Itt futottak össze a hírek, kinek van eladó lova, tehén vagy más háziállat. A faluban több család foglalkozott tehénőrzéssel, akik vállalták a csorda felügyeletét tavasztól őszig. A gazdák betértek a kocsmába, és egyezkedtek a csordásokkal, kialkudták a szolgáltatásuk árát. Mennyi búzáért, kukoricáért őrzik a teheneket egy szezonban. Ugyanígy vótak juhászfogadások is, egyik ennyié, a másik amannyié őrizte a birkákat. Ahogy meg tudtak egyezni a gazdákkal. Az egyik juhász kért ebédet, a másik inkább több gabonát akart.
„Vidékrű gyüttek valami móvások, napszámosok kisarāni a Kunétot (Arankát). Vágták a gyéként, a nádat, oszt lapátóták ki a sarat a Kunétbú. Hodicson a Martonosi Misi öregapja, az öreg Sziveri adott nékik szállást, ott aludtak nála ezök a munkások. A gátőr vezette, ki mönnyit dógozott, oszt a kocsmába vót a kifizetés.”
Zajlott az élet a kocsmában, a zentai cukorgyár emberei a kocsmában ismertették a cukorrépa-termesztés feltételeit. Amikor meg új igazolvány kellett mindenkinek, Csókáról kijött a Molnár fényképész, és a kocsmában, az előzőleg meghirdetett időpontban sorban lefényképezte a falusiakat.
Amikor a hatvanas évek közepén az utcai vízvezeték-hálózat kiépítése került szóba, sokan kétkedve fogadták az újdonságot, azt gondolták, hogy majd az jár jól, aki közel lakik a hidroforhoz, annak majd lesz nagy víznyomása, a többi meg, aki távolabb lakik, majd lesheti, hogy csöpög-e csap. Mohácsi, a szövetkezet igazgatója megkérte a Martonosi Simon matektanárt, hogy a falu lakóinak magyarázza el falugyűlésen, hogyan is működik a vízvezeték. A nyomás a folyadékokban minden irányba egyformán terjed, nincs mitől félni. Erre azért volt szükség, hogy mindenkit meggyőzzenek, hogy vezesse be a vizet, mert csak úgy érdemes lefektetni csöveket, ha mindenki rácsatlakozik a hálózatra, és megoszlanak a költségek.
Akkoriban az volt a jó szokás, hogy mindenre ittak áldomást, ha valaki vett egy új kályhacsövet a sparheltre, az már elég indok volt, hogy áldomást igyanak rá a kocsmában. Mivel áldomást inni egyedül nem lehet, nincs értelme, a társaságban pedig több kör ital is fogy, ezért könnyen italozásba torkolltak az ilyen események.
SZÍNIELŐADÁSOK, RÁDIÓ, MAJD TELEVÍZIÓ
Adventtől karácsonyig meg a nagyböjtben nem volt táncmulatság, böjtös időszakban a falu polgárai amatőr színdarabokkal szórakoztatták magukat és egymás. Két színjátszó csoport is volt Jázován az 50-es évek elején, az Ágó Gyuri bácsié, aki privát boltos volt. Szerette csinálni, ő szedte össze a színészeket, akik megfeleltek, betanulták a darabot, Piros tulipán, A falu rossza és hasonló, főleg vígjátékokat adtak elő.
A másik, fiatalabb gárdát Tamasi Tamás, a tanító vezette. Szombaton volt a kocsmában a nagypróba a diákoknak, azt nézhették. Vasárnap tartották a felnőttelőadást, a kocsma nagyterme ilyenkor mindig tele volt. A nézők padokon ültek, bezsúfolódtak, ahányan csak tudtak. Valamennyi belépőjegyet szedtek, de azt már hétfőn be kellett fizetni „vigalmi adó” címén.
Az egyik szombaton az Ágó Gyuri bácsi, a másikon a tanító bácsi darabját játszották. Egyfajta versenyszellem is kialakult a két amatőr rendező csoportja között, hogy ki ad elő jobb, érdekesebb, a falusi közönségnek tetsző darabokat.
Kiss Pali bácsi 1957-ben 2000 dinárért vett egy RIZ (Radio Industrija Zagreb) márkájú rádiót. A kocsma vendégei előszeretettel hallgatták az akkortájt indult Szabó család rádiójáték-sorozatot.
– Bejött öregapám, a Kiss (Misa) Pista Hodicsról, ekkor már bent laktunk Jázován, hogy megnézze a rádiót.
„Hát, fiam, ezen vöhetté vóna, a zárán, egy hód fődet, az többet ért vóna” – mondta az öreg nagy bölcsen.
– Az emberek kíváncsiak voltak, milyen rádiót vettünk. Még ma is megvan a régi rádió, még működőképes. Amikor ’61-ben megvettük a televíziót, a falusiak úgy jártak a kocsmába, mint a moziba. Előszeretettel nézték a filmeket meg a focimeccseket. Már délután jöttek foglalni a helyet, pokróccal fél pad hosszat. A gyerekek otthon mesélték, hogy mit láttak a kocsmában a tévében. A Süli Jani bácsi nem tudta elképzelni, hogy mi lehet abba dobozba. Amikor vasárnap délelőtt ment a templomba, benézett a kocsmába, nem látott még tévét.
„Ez, gyerökök, nem igaz, valaki a pallásrú madzagon rángati a bábúkat” – kommentálta az öreg a tévében látottakat.
Kiss Pali bácsi 1971-ben az Október 8. Vendéglátóipari Vállalattól a felszabadulás napján szervezett ünnepségen az egy évtizedes hűséges munkájáért Omega karórát kapott jutalmul. Pali bácsi 1974-ben vonult nyugdíjba a saját kocsmájából, amely már régen nem volt a sajátja. Az Orač vezetését a csókai Barlog István vette át, utána már nem volt hosszú életű a Kiss Pali-féle kocsma. Kiss Géza 1978 óta él Zentán, és galambászhobbijának hódol.
A vadlúdhátú Kiss (Misa) Pista a jázovai szövetkezeti pénztáros Kiss Laci bácsinak is a nagyapja volt. A Laci bácsi mesélte, hogy az öreg a vadlúdhátának (púpos) köszönhetően maradt ki az első világháborúból. A púpossága az utódaiban már nem mutatkozott meg feltűnően.
