Sziveri Szabolcs (Gergely József felvétele)
A csókai Sziveri Szabolcs, a II. Rákóczi Ferenc Magyar Művelődési Egyesület elnöke megkapta a Magyar Kultúra Lovagja kitüntető címet. A Falvak Kultúrájáért Alapítványnak a határon túli magyar kultúra ápolásáért odaítélt díját Budapesten január 18-án, a magyar kultúra napja (január 22.) alkalmából adták át a Stefánia Palotában. A rangos elismerés kapcsán beszélgettünk Szabolccsal.
– A díjat odaítélő alapítvány kuratóriuma karácsony tájékán értesített a Magyar Kultúra Lovagja cím odaítéléséről, amit tisztelettel elfogadtam, és nagyon megörültem neki. A Nick Ferenc elnök vezette Falvak Kultúrájáért Alapítvány Oromhegyesen rendszeresen szervez fafaragótábort. A Csókán a katolikus templom mellett 2014-ben felállított egész alakos Rákóczi-szobrot is ebben a fafaragótáborban készítették számunkra.
A Rákóczi férfikar jövőre lesz huszonöt éves. Te mikor kapcsolódtál be a munkájába?
– A kórusban eltöltött idestova húszéves munkásságomat jutalmazták a Magyar Kultúra Lovagja díjjal. Annak idején engem Bóka Pityu beszélt rá, hogy lépjek be a kórusba, nehezen léptem be, de mondhatom, nem bántam meg, nagyon sok szép élmény, utazások, fellépések, népzenei díjak sora köt a Rákóczi férfikarhoz, amire az egyesületünk épül. Annak idején jártam zeneiskolába, harmonikáztam, magánszorgalomból pedig megtanultam játszani klasszikus gitáron. Ez a tudás a főiskolás években nagyon jól jött, gitárórákat adtam, az ezért kapott pénzből tartottam el magam a hiperinflációs években. Márkában kaptam az óradíjat, többet kerestem, mint apám a gyárban.
A népzene iránti szeretetem a középiskolás évekre nyúlik vissza, időközben tapasztalatokat szereztem a kórusunkkal, majd amikor Hajnal Attila kórusvezetőnk családi okok miatt nem tudta vállalni a fellépéseket és a kórustagságot, csakhamar én vettem át a csapat művészeti vezetését. A kórus életében számos hullámvölgy volt, amit túl kellett élni, többen távoztak a sorainkból, és új kórust alapítottak, de szerencsére a Rákóczi férfikar sikeresen túljutott minden válságperióduson.
Aki emberekkel dolgozik, tapasztalhatta, hogy mennyi apróságon, mellékes dolgokon is össze tudnak zördülni. A tolerancia hiánya, az irigység megmérgezheti egy közösség munkáját. A kórustagok összetartása, vezetése nem könnyű feladat. Erre jó példa a vajdasági magyar kórusokat éveken keresztül istápoló, szakmailag segítő Bodor Anikó népzenekutatónk esete. Az egyik faluban két kórussal volt találkozója, de végül a két csoport annyira összeveszett, hogy az egyik utcasarkon mind a kettő faképnél hagyta Anikót, azt se tudta, hogy jobbra vagy balra menjen.
Hogyan működik a kórus?
– A kórus alapító tagjai közül időközben sokan eltávoztak az élők sorából, a fiatalok közül pedig többen munka után járva vándorbotot fogtak. A férfikarnak jelenleg nyolc–tíz aktív tagja van, de néhány vezérhangra, a kórust vivő énekesre nagy szükség lenne. A díjak és elismerések serkentenek, hogy folytassam tovább a munkát a kórussal, még úgy is, hogy jelenleg Bécsben dolgozom. De minden hétvégén itthon vagyok, és találkozom a kórussal, összejövünk, megbeszéljük a tennivalókat. Fehér Attila, a kórus művészeti vezetője jól végzi a dolgát, én keveset tudok a csapattal gyakorolni, inkább a szervezési munkát végzem. Az egyesületünk rendezvényeit én fogom össze és irányítom, tartom a kapcsolatokat a Rákóczi Szövetséggel, a különféle partnerszervezetekkel, alapítványokkal és baráti egyesületekkel itthon és külföldön egyaránt.
Nagy segítségemre van a munkában Süli Zoltán, az egyesületünk titkára, aki pedánsan vezeti a pénzügyeket, a pályázati támogatásokkal időben elszámol, minden téren megbízható, és minden dinár bevételt és kiadást előírásosan elkönyvel, e körül vita nem lehet. Az áldozatos munkája elismeréseként nemrég KÓTA-díjban részesült. A saját lábunkra álltunk még 2012- ben, mindaddig a Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület kórusaként jártuk a világot, de a megnövekedett igények és elvárások tükrében a tagság nagy többsége úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a további fejlődés érdekében jobb lenne az önálló utat választani. Megalakítottuk a II. Rákóczi Ferenc Magyar Művelődési Egyesületet, amely civil szervezetként működik. A saját lábunkra álltunk, és ezt a döntésünket az idő igazolta.
Ha valaki népzenével foglalkozik, azt a saját vagy környezete szórakoztatására teszi, de ahhoz, hogy valaki éveken, évtizedeken át magas színvonalat tudjon nyújtani a népzenében, nagy előtudásra, tapasztalatra és kitartásra van szükség. Ahhoz, hogy mi felálljunk a színpadra egységes kórusként, a begyűjtött népzenei anyagot színpadképessé kell tenni, részletekbe menően ki kell dolgozni, meg kell rendezni a produkciót. A dalcsokor megválasztásától az összhangzáson keresztül a fellépőruháig nagyon sok apró részletre kell odafigyelni, hogy az jól szóljon és jól is mutasson a színpadon. A közönség, főleg a hozzáértő szakmabeliek azonnal észreveszik, ha nincs meg a harmónia, az összecsengés, az összhang a kórustagok között.
Hogyan sikerül tartani a legmagasabb színvonalat?
– A vezetésem alatt tudtuk tartani azt a szintet, amivel kiérdemeltük az összes létező díjat, amit népzenei kórusnak oda lehet ítélni a Kárpát-medencében. Minden díjat megnyertünk már, ötször-hatszor is elnyertük az Aranypáva díjat és nagydíjat. Ilyen sorozatról nem tudunk a magyar nyelvterületen, hiszen évről évre, folyamatosan jönnek a díjak. Amire büszke vagyok, és magaménak mondhatok, az az, hogy a kórussal évek óta tudjuk tartani az elért színvonalat, amely alá már nem mehetünk többé. És pontosan ez a kihívás.
Sokat tanultam a szakmai értékelésekből, nemcsak a ránk vonatkozó elemzéseket szoktam meghallgatni, hanem a többi kórusról mondott véleményt is, amiből ugyancsak építkezni lehet, fel tudjuk használni a dalválasztásban és a felkészülésben. Kialakult egy ösztönös viszony, tapasztalat a dalválasztáskor, hogy mit is vegyünk fel a Rákóczi férfikar repertoárjába. A férfikar hangorgánumának legjobban a katonadalok felelnek meg, majd a korhelynóták, betyárnóták és juhászdalok. A népdalokon kívül kuruc dalokat és Rákóczi-énekeket is előadunk. A megboldogult Szöllősy Vágó László népzeneoktató, ugyancsak a magyar kultúra lovagja, annak idején a kórusunk számára átírta a Rákóczi-indulót.
Nem elég, hogy valaki szeresse a népdalokat, szeressen énekelni. Azért, hogy a dalkultúrát előbbre vigyük, rendezvényeket tartunk. Idén ősszel, szeptember 19-én Csókán KÓTA magyar népzenei minősítő lesz, amelyre kétévente kerül sor. De azt megelőzően még lesz Rákóczi-emléknap március 21-én, amire minden népdalbarátot szeretettel várunk – mondta Sziveri Szabolcs, a Magyar Kultúra Lovagja elismerés friss birtokosa.
