Az utóbbi időben azt tapasztalhattuk, hogy egyre több gyermek és fiatal dönt a néptánc mellett. Vajdaság kisebb településein és még a szórványban is működnek néptánccsoportok. A gyerekek és a fiatalok a művelődési egyesületekben, iskolai tornatermekben, helyi közösségekben, közösségi terekben próbálva mindig nagy lelkesedéssel és erőbedobással készülnek a fellépésekre, a szemlékre, a minősítőkre vagy a versenyekre. Ez így ment egészen 2020 márciusáig. A koronavírus-járvány miatt a néptáncosok határidőnaplója is érvényét vesztette, hiszen az összes rendezvény, verseny, szemle, minősítő elmaradt. A vajdasági néptánccsoportok helyzetéről, az oktatói utánpótlásról, a próbák hiányáról Brezovszki Rolandot, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség néptánccal megbízott szakmunkatársát, a szabadkai Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület művészeti vezetőjét kérdeztük.
Az elmúlt években megerősödött a néptáncmozgalom Vajdaságban. A kisebb településeken is alakultak néptánccsoportok, és egyre több gyerek dönt a néptánc vagy a népzene mellett. Mikor kezdődött ez a folyamat?
– A néptánc újraéledését szerintem már megéltük. A kilencvenes évek elején újra fontossá vált a nemzeti öntudat, ekkor gombamód szaporodtak a művelődési egyesületek. Egyre hangsúlyosabbá vált a magyar értékek és hagyományok ápolása. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség is 1992-ben alakult. A szövetség szakmunkatársaként azt látom, hogy Pancsovától Apatinig, Nagykikindától Újvidékig átlátható és követhető a művelődési egyesületben tevékenykedő táncegyüttesek sora. Három évvel ezelőtt készítettünk egy adatbázist, amelyet 2019- ben frissítettünk. Vajdaságban csaknem háromezer néptáncos van, tehát ennyien művelik a néptáncot a legkisebbektől az idősebbekig. Úgy gondolom, hogy a néptánc újjáéledése a kilencvenes évekre tehető, amikor megindult a minőségi oktatás. Már elmúlt az az időszak, amikor összejárunk, és „csak” lelkesedésből táncolunk, a néptánc esetében ez az időszak véget ért. Magyarországon a táncházmozgalom a hetvenes években indult. A nyolcvanas években Temerinben voltak az első táncházak, amelyekben a Hívogató és a Batyu zenekar muzsikált. Manapság a táncházakba kevés olyan ember jár el, aki nem táncos. Néha eljön egy-két érdeklődő. A táncház lényege, hogy élő zene segítségével közösségi élményt adjunk. A VMMSZ-ben megszervezzük a rendezvényeket, és eljuttatjuk őket a szórványba. Ha például Kisoroszra vagy Zomborba eljuttattunk egy táncházat, nagyon örülnek nekünk. Nagyon szeretném, ha Szabadkán is lenne egy közösségi tér a fiatalok számára. Ezen a helyen a népzenét is be kellene csempészni. Érdekessé kellene tennünk a számukra, és ezáltal még jobban bevonzani őket. A kisebbek esetében ez nagyon jól működik. A Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület 2013 februárjában alakult meg. Tizenhárom taggal kezdünk a munkát, és egy év alatt százan lettünk. Az évek alatt cserélődnek a tagok. Vannak, aki továbbtanulnak, vannak, akik abbahagyják. Folyamatosan jönnek új tagok. A középiskolások, a más településen élők is hozzánk járnak.
Mi a helyzet az oktatók utánpótlásával? Van-e elég koreográfus, vagy a meglevő oktatóknak több településen, több néptánccsoportban is helyt kell állniuk? – Nagy túlterheltséget tapasztalunk az oktatók körében. Ennek az egyik oka, hogy nincs jövőkép, Szerbiában nincs néptáncoktatói képzés a felsőoktatásban. Mi egyesületekben dolgozunk. A VMMSZ kezdeményezi a néptáncoktatók képzését. Több alkalommal próbálkoztunk, voltak nagyon jó kezdeményezések. A VMMSZ-nek lesz egy olyan képzése, amely a Lévai-módszerre fog alapozni. Nem csak a felnőtteket célozzuk meg, a középiskolásokat is szeretnénk megszólítani, hátha lesznek köztük olyanok, akik néptáncoktatással szeretnének foglalkozni. Jelen pillanatban huszonnégy koreográfus van Vajdaságban. Ha valaki abbahagyja, nem tudjuk pótolni. Nagyon komolyan kell ezzel foglalkozni, mert az oktatói gárda nagyon leterhelt. A fiataloknak azt kell látniuk, hogy van jövőképük. A néptáncoktatás komoly embert igényel. A Talentum Egyesületben is szeretnénk, ha minél több oktatónk lenne.
A koronavírus-járvány miatt teljesen leállt a művelődési élet. Nem voltak rendezvények, így táncpróbák sem. Hogyan tartották a kapcsolatot ebben az időszakban a Talentum egyesület tagjaival? Voltak online próbák, vagy a távoktatáshoz hasonlóan a gyerekek megkapták a feladatokat, amelyeket otthon kellett elvégezniük?
– Amióta néptánccal foglalkozom, soha nem tapasztaltam ekkora szünetet. Hat hónapja nem tartottam próbát. A gyerekek le voltak terhelve, ezért úgy láttam, hogy ennek semmi értelme. Ez egy közösségi műfaj, a zenélés és a kézművesség egyénileg is működhet, a néptánc viszont csak a közösségben tud. Az online próbák, számonkérés sehol sem működik, még ott sem, ahol kötelező volt. Vannak, akiknek sikerült, de a legtöbbeknek nem. Nemrégiben az otthonunkban tartottunk egy összejövetelt a gyerekekkel. Nagyon várták, hogy végre találkozzunk. Azt látom, hogy a próbák iránt nagy az érdeklődés. Valószínűleg elkezdünk próbálni, aztán meglátjuk, hogy alakul a helyzet.
Az idén is sok helyre hívták az egyesületet. Van rá esély, hogy az elmaradt rendezvényeket az ősszel pótolják?
– Azt gondolom, hogy mindannyian itthon fogunk maradni. Nehéz megszervezni a rendezvényeket, de ebben a helyzetben ez nem játék, nem játszhatunk senkinek az életével és az egészségével. Jelenleg nem tudunk sehova sem menni. Októberben szeretnénk megrendezni a Palicsi Magyar Sokadalmat, ez is egy közösségépítő program lesz. Fontos, hogy végre összejöjjünk. Itt lesz a Garagulya Gólyalábas Komédiás Kompánia, Pályi János Vitéz László című bábelőadása, ezenkívül a táncos szólistáink is fellépnek. A szeptembert azzal fogjuk tölteni, hogy felkészülünk erre a rendezvényre. Biztosan nem fogunk utazni. Az idén elmaradt az erdélyi turnénk, a nagyobb csapattal utaztunk volna Gyimesbe. Reméljük, hogy hamarosan minden visszakerül a rendes kerékvágásba
