Zentán sokan érdeklődve várták a sportszövetség által meghirdetett közvitát, hiszen a polgárok végre tudni akarják, vajon hányadán is állnak a klubok, gondolva itt főleg a birkózókra, akik a körülmények szerencsétlen összjátéka miatt történetük során első alkalommal lemondták a ligában való szereplést. A közvitán egyébként a sportösztöndíjakról és a klubok kategorizációjáról szóló szabályzat változtatásairól volt szó, valamint arról a módosító javaslatról, amelyet még június derekán nyújtottak be az asztaliteniszezők az élsport finanszírozásával kapcsolatban.
A klubok észrevételeire mindjárt kitérünk, előtte azonban hadd idézzük a Danilo Popov, a sportszövetség elnöke által a közvita végén kimondottakat: „A zentai önkormányzat a 2013-as költségvetés újrafelosztásánál teljesen törölte az élsportra szánt pénzt, a szakma és a sportszövetség megkérdezése nélkül. Többek között ezért is a 2013-as év legjobb sportolóinak kihirdetése átcsúszik januárra vagy februárra.”
Törölte tehát az élsportot az önkormányzat, s ebből sajnos azt lehet levonni, nem kell nekünk eredmény, nem kell nekünk érem és bajnoki cím, ezért van az, hogy a kiváló eredményeket elérő sportolóink honi mérkőzéseire nem kíváncsiak a városatyák, ezért van az, hogy még egy pohár üdítőre sem hívják meg őket azok után, hogy Európa- vagy világbajnoki éremmel térnek haza.
Az asztaliteniszezők által benyújtott módosító javaslat lényege egyébként az, hogy a tavalyi évtől eltérően ne egy sportoló kapjon hatalmas összeget az abban az évben elértekért, hanem a hasonló sikerekért mindenki egyforma jutalomban részesüljön. Ezzel kapcsolatban nem is volt kifogásuk a jelen lévő sportvezetőknek és edzőknek, annál több megjegyzés volt az ösztöndíjak odaítélése kapcsán. Mindjárt a jogosultak korával kapcsolatban volt több javaslat is. Tőke Erzsébet (asztalitenisz) szerint a gyerekeknek az ösztöndíjra legjobban az iskolás, illetve egyetemistaévekben van szükségük, Halász Mihály (küzdősportok) és Sőregi Oszkár (vízilabda) szerint az idősebbeket sem lehet kirekeszteni, Bera László (birkózás) viszont nem értette, miért volt szükség ilyen hamar a közvitára, mikor az érintetteknek alig volt idejük áttanulmányozni a javaslatokat.
Borbély László az önkormányzat nevében arra figyelmeztette a jelenlévőket, ha felnőtteket is számba akarnak venni, akkor nem kell elfeledni, hogy az eddigiek amolyan diákösztöndíjak voltak: „Zenta emígy is tételesen többet fordít erre a célra a szomszédos községeknél, s ezt az összeget nem nagyon lehet növelni. Nem kell elfeledni azt sem, hogy a klubok működési költségeit is fedezi az önkormányzat, s azok nem csökkennek.” Ehhez a véleményhez csatlakozott Szegedinszki Igor, a sportszövetség titkára is, aki szerint „nem biztos, hogy Zenta túl sok élsportolót el tudna tartani”. Tőke gondolataihoz sokan csatlakoztak, miszerint ösztöndíjat csakis az elért eredmények után az ifik és a felnőttek kaphatnak. Szabó Palóc Nándor egykori birkózó olimpikon, a sportszövetség sportért és munkásjátékokért felelős referense szerint is egyszerű a képlet az egyéni sportágaknál: serdülő országos bajnok, ifjúsági országos bajnok és második helyezett, felnőtt országos dobogós kaphat ösztöndíjat, vagy a Balkán-, mediterrán, Európa- vagy világbajnokságon, illetve főiskolás-világbajnokságon és olimpián elért eredmények számítanak, s többen nem értettek egyet Popov azon gondolatával, hogy nemcsak a válogatottakat, a legjobb sportolókat illeti meg a községi anyagi támogatás, hanem a gyerekeket is motiválni kell ezzel, mert az élsportolók különben is kapnak ösztöndíjat az államtól, illetve vagy a köztársaságtól, vagy a tartománytól. „Nem kell azért félni, nem hagyjuk veszni a zentai márkaneveket” – emelte ki a szövetség elnöke.
A kategorizációval kapcsolatban Nenad Popov (kézilabda) emelte fel a szavát, hiszen a sportszövetség az elmúlt két évben elért eredmények alapján visszacsúszott kézilabdát a második kategóriába akarja visszasorolni. „A kézilabda kapcsán tekintetbe kell venni azt is, hogy szinte semmilyen feltételeink nincsenek a rendes munkához. Közeleg a tél, s mi már előre rettegünk, mert ebben a nem rövid időszakban az utánpótlásunk mintegy felét elveszítjük, minden évben. Az eredmények taglalásakor tehát ezt is számba kellene venni, s nem elfeledni, hogy a csapatsport teljesen más, mint az egyéni.” Tőke szerint a tömegességnél az is nézni kellene, a versenyzők mennyit edzenek, s például azt is, hogy sok kezdő gyereknek még regisztrációja sincs, mert az első évben esélyük sincs eljutni egy versenyre: „Ami pedig a feltételeket illeti, nos, ott azt is számba kellene venni, hogy az adott klub önerőből mennyit fektet be a feltételek megteremtése érdekében.” Zsíros-Jankelić Anikó, a sportszövetség igazgatóbizottságának a tagja nagyjából megismételte az elnök szavait, miszerint a város kötelezettsége még az olyan sportolókat is támogatni, akik nem járnak versenyre: „Az élsportolókról az állam és a Szerbiai Olimpiai Bizottság gondoskodik” – állítja a politikusnő.
Nos, többségében ezek a dolgok hangzottak el, az észrevételek a Zenta község 2012–2016 időszakra előirányzott sportstratégiájának végrehajtását koordináló bizottság elé kerül, döntés pedig hamarosan várható.
S hogy mi lesz a jövő évben az élsportolóinkkal, a legjobbjainkkal? Hát, pillantsanak vissza az írás elejére, s mindenki képzelje el maga…
