Mint azt már a múlt heti Sportvilágban hírül adtuk, a szerbiai női vízilabda-válogatott a franciaországi Lille-ben Európa-bajnoki selejtezőt vívott, de sajnos nem jutott el a kontinensviadalra, mert kikapott Németországtól, a vendéglátó franciáktól és a világszínvonalat képviselő spanyol válogatottól is. A szerbiai csapatban három zentai lány is fellépett, s nem is akárhogyan, hiszen a 28 szerb gólból 16-ot ők lőttek, tehát a találatok 57 százaléka az ő nevükhöz fűződik.
Kincses Krisztina, Pataki Zsóka és Rudics Boglárka azóta hazaért, s Zentán, edzés előtt mondták el tapasztalatukat.
• Kezdjük a csapattal és a felkészüléssel. Az előző évekhez képest milyen a szerbiai válogatott, és hogyan sikerült a felkészülés?
Krisztina: – Az előző évekhez képest ez a válogatott nem sokban változott, csak néhány poszton jött új játékos. Így például Zsóka, aki az ifiktől került fel, a C. zvezdából pedig Tijana Jakovljević, meg még néhány fiatal, mint például a 13 (!) éves Lara Krejović.
Zsóka: – A felkészülés lehetett volna jobb is. A nyáron volt egy tíznapos edzőtábor, s utána túl nagy volt a szünet. Októberben aztán újra összegyűltünk, novemberben megint nem csináltunk semmit, december 15-től pedig őrült tempó volt, 13 edzésünk volt egyhuzamban. Sajnos úgy tűnt, mintha a lemaradásunkat ebben a pár napban akarnánk bepótolni.
• Milyen volt Franciaország? Milyen volt a szervezés, ti mennyire vagytok csalódottak a három vereséggel?
Krisztina: – A németek ellen volt a legtöbb esélyünk. Szerintem azt a meccset simán megnyertük volna, ha nem az lett volna az első meccsünk, és ha mindenki hozza a magáét. Sokat számít, hogy a felkészülés alatt összesen csak három mérkőzést tudtunk lejátszani, méghozzá a Szentes gyengébb felállításával. Nagyon hiányoztak a meccsek a felkészülés során, nem csak a technikára kellett volna fektetni a hangsúlyt. Ez a mérkőzéshiány ütközött ki a németek ellen. A szervezés egyébként tökéletes volt, a történethez azonban hozzátartozik, hogy a spanyolok ellen valójában 31:10-et játszottunk, de a hivatalos asztalnál ülő nénike az egyik gólunkat nekik írta be, így lett 32:9.
• Mi itthon az interneten csak a végső statisztikát láttuk, de a szerint sem voltatok rosszak, főleg Zsóka nem, aki a németek ellen ötöt szórt, a spanyolok ellen pedig hármat. Mi volt a franciákkal?
Zsóka: – Az történt, hogy a franciák addigra „feltérképezték” a csapatunkat, s engem fogtak a legjobban, meg a játékvezetők is nekik kedveztek, mert mindösszesen két faultot kaptam. A franciák tehát maximálisan kiélvezték a hazai pálya előnyét. Összességében tehát nem volt rossz, főleg a németek ellen nem, mert ott minden sikerült.
• A spanyoloknak selejtezőt kellett vívniuk, holott az egyik legjobb csapatnak számítanak a világon. Mennyire volt ez a spanyoloknak az első felállításuk?
Krisztina: – Teljes mértékben a legjobbakkal jöttek el, egyedül egy játékosuk, Tarago nem volt ott. Ez az a csapat, amely tavaly megnyerte a barcelonai vb-t, és 2012-ben ezüstérmes lett a londoni olimpián. A három ellenfelük közül mi lőttünk nekik legtöbb gólt, csak sajnos sokat is kaptunk, mert védelemben nem álltunk a feladatunk magaslatán.
• Láttátok tehát a világ élvonalát is. Ezek alapján hol áll most a szerbiai női vízilabda?
Krisztina: – Lehet, hogy a németek és a franciák nem tartoznak a szűk élvonalhoz, de például a franciákról tudni kell, hogy három éve együtt edzenek, és folyamatosan készülnek minden európai megmérettetésre, a németek pedig óriási összegeket ölnek bele ebbe a csapatba, játszanak a magyar ligában, ott készülnek, s folyamatos náluk a munka. Mi három hónap alatt döntjük el, hogy egyáltalán részt veszünk-e a selejtezőn, abba akarunk belesűríteni mindent, s minderre kaptunk egy fürdőruhát és egy papucsot. A németeknek és a franciáknak hattagú szakmai stábjuk van, külön kapusedzővel, orvossal, fizioterapeutával és gyúróval együtt. A spanyolok még gyúróasztalt is hoztak magukkal, és egy külön szobát berendeztek a masszázsra. Ezeket a feltételeket nem lehet egy olyan országgal összehasonlítani, amelyben a szövetség élén már egy éve még elnök sincs.
• Zsóka, nagyon reménykedünk abban, hogy a felnőttválogatottban is a legjobb leszel. Hogyan tudod mindezt összeegyeztetni az iskolával?
Zsóka: – Ez már az idén is nagy gond, hiszen az 1995-ben és később születettek Eb-jét a nyár végén rendezik meg, szeptember 7-ig tartana, nekem pedig szeptember 1-jén megkezdődik az egyetem első éve, Szegeden, az orvosi. Még most sem tudom, mi legyen. Egy esetleges nyári edzőtábort természetesen bevállalnék. Ami a felnőttválogatottat illeti, én igyekszek, s igaz, hogy ott is már a legjobbak között vagyok.
Krisztina: – Ez a franciák elleni meccsen is beigazolódott, hiszen őt fogták a legjobban…
• Tehetség vagy edzés, felkészülés kérdése az, hogy az élmezőnyt megközelítsétek?
Krisztina: – Szerintem csupán edzés kérdése, mert nem érzem úgy, hogy a többiek sokkal tehetségesebbek lennének. Ha azt nézzük, a spanyolok második kapusa alacsonyabb volt, mint én, én pedig 160 centi vagyok. Edzések és feltételek, ezek a kulcsszavak.
• Milyen volt itt a durvaság szintje? A megszokott?
Krisztina: – A spanyoloknak nem volt okuk durvának lenni, a németek és a franciák viszont kemények voltak. A franciák azért, mert házigazdaként megtehették. Érdekes, hogy mi mindig a holland bírót kaptuk, aki számára enyhén szólva sem voltunk szimpatikusak, mert egy épkézláb ítéletet nem kaptunk.
• Mit hoz a jövő?
Zsóka: – 2106-ban Belgrádban lesz az Eb, nyilván erre maximálisan felkészülünk majd. Terveket előre nem kaptunk, de a vezetők nyilatkozatai szerint nem a tornákra fektetik majd a hangsúlyt, hanem arra, hogy minél erősebb ellenfelekkel játsszunk. Ha minden igaz, Magyarországról és Spanyolországból is van érdeklődés ez iránt.
S ekkor befutott Bogi is, akitől szintén ezeket kérdeztük:
– Az én véleményem szerint nem volt elegendő ez a másfél hónap felkészülés ahhoz, hogy valami jobbat érjünk el. A spanyolok ellen játszani megtiszteltetés volt, s valahol kihívás is, így én azt a meccset nagyon élveztem, attól függetlenül, hogy mi lett a végeredmény. A németek ellen gyengén játszottam, de utána belendültem, s a spanyolok és a franciák ellen egyaránt három gólt dobtam. Szerintem mi, zentaiak nagy szerepet vállaltunk a válogatottban, s elégedettek is lehetünk magunkkal, mert mi mindent megtettünk a siker érdekében. Azt remélem, hogy a jövőben több edzés és több felkészülési meccs lesz, de nem hazai csapatokkal, mert már annyit játszottunk ilyenekkel, hogy azok révén már nem fejlődhetünk. Ami az egyetemet illeti, a sérülésem miatt fél évig nem sok dolgom volt, de az idén már én is végzős leszek, tehát belevágok a sűrejébe, s majd meglátjuk, mi lesz!
