„Önmagukban kételkedők felejtsék el”

Vasárnap kezdődik a 2015-ös Dakar-rali, amelyen immár nyolcadik alkalommal indul a szabadkai Saghmeister Gábor, akinek nem titkolt célja, hogy a legjobb 50 között fejezze be a világ egyik legnehezebb versenyét. Kemény körülmények várnak a motorosra, elvégre nem ritka a +50 fokos hőség, de egyes területeken akár –10 is lehet, illetve a rengeteg sivatagi terep, a napi 12-16 órás szakaszok rendkívül megviselhetik az embert, fizikailag és lelkileg egyaránt. Saghmeistert indulás előtt az idén Argentínában, Chilében és Bolíviában zajló 15 napos verseny részleteiről, illetve a korábbiakban szerzett tapasztalatokról nyilatkozott. Egy dolog biztosra vehető a szavai alapján: a Dakart nem olyan embereknek találták ki, önbizalomhiányban szenvednek.

• Mennyiben lesz ez a Dakar más, mint az előzőek?

– Sokkal hosszabb lesz, mint az előző, a különbség több száz kilométerben mérhető. Öt szakasz is lesz, amely több mint 800 km hosszúsága, a programban egy 1024 km-es etap is. Idén sokat megy majd a karaván Argentínában, ami jó a tévéstáboknak, a kísérőszemélyzeteknek is, mert sokkal olcsóbb, mint Chile vagy akár Peru. Az is jó, hogy a verseny Buenos Airesből indul és ott is ér véget, így sokkal egyszerűbb a szervezés, a kikötőbe való kiszállítás, a repülőjegy-vásárlás sem olyan körülményes.

Tavaly Rosarióból indultunk, Chilében fejeztük be a versenyt. Az is remek, hogy lesz jó néhány olyan etap, amely már ismerős lesz, mert noha soha nem megyünk ugyanazon a pályán, de ugyanazon a területen valahol – a hegyek, a talajösszetétel, a homok keménysége, színe felismerhető lesz. Ez nagyon fontos, mert azok, akik többedszerre mennek Dél-Amerikába, már a homok színéből meg tudják állapítani, hogy milyen keménységű. Az Atacama-sivatagban sárgább a homok, keményebb, ami miatt sokkal járhatóbb az út, Argentínában viszont inkább szürkés a homok színe, sokkal puhább is, így a motor sokkal gyorsabban melegszik, sokkal többet erőlködik, jobban oda kell figyelni, mert nagyobb eséllyel ássa el magát a versenyző ilyen talajon. Ezeknek a tényezőknek az ismerete bukás esetén is nagyon fontos, mert nem mindegy, hogy milyen talajra hogyan érkezel.

• Tavaly sérülés hátráltatott a felkészülésben.

– Ugyanannyit edzettem, mint tavaly, de idén elkerültek a sérülések. Tavaly volt egy komoly vállsérülésem, műtöttek, úgy csavaroztak össze. Megnyertem a szerb motokrosszbajnokságot, aranysisakos lettem, megkaptam a Májusi Díjat, úgyhogy volt részem önbizalom-növelő sikerekben is. Remélem, hogy ez az év is sikeresen kezdődik majd. Ráadásul a motorom is csaknem új. Sok minden változott, Michelin gumikkal futunk az egész verseny során, két tévéstáb is utazik velem, a szerb állami és az újvidéki televízió is napi rendszerességgel tájékoztat majd a Dakar eseményeiről. Az újvidékiek műsorát a Pannon TV is átveszi majd, így egész Vajdaságban követhetik majd az érdeklődők, hogy mi történik velünk. Vásároltunk egy új, négykerék-meghajtású Mercedes Sprinter tehergépkocsit, ami a csapatunk saját szervizkamionja lesz.

• Ismét vegyes összetételű a csapat. Kik lesznek a csapattársai?

– Igen, csapatban indulok idén is, a németországi Kaiser Teammel dolgozunk együtt, csapattársaim pedig a szlovák Miran Stanovnik, illetve a budapesti Dési János. Az előző csapatban hatan voltunk, mi hárman maradunk, akiknek sikerült is befejezni a tavalyi Dakart. Stanovnik közülünk a legtapasztaltabb, ő már tizennyolcadik alkalommal indul, én nyolcadszor, Désinek pedig ez lesz a negyedik Dakarja. Most már mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy mi várhat ránk ezen a megmérettetésen, így sok mindenben tudunk egymásnak segíteni, ami nagyon fontos. A főszerelőnk Torsten Kaiser lesz, illetve van fizioterapeutánk és pszichológusunk is, akik már tavaly is ott voltak, és nagyon jól végzik a dolgukat. Ők is fontos láncszemek, ugyanis hozzájárulnak ahhoz, hogy másnap reggel frissen, helyrerázva vághassunk neki a következő szakasznak.

• Milyen céllal utazik ki? A top 50 lebeg a szemei előtt?

– Minden évben a top 50-et célzom meg, illetve a top 10-et a privát csapatok között. Majd meglátjuk, hogy sikerül-e. Ez egy technikai sportág, itt nagyon nehéz jóslatokba bocsátkozni. Ez nem olyan, mint az úszás vagy a futás például, ahol pár századnyi pontossággal előre meg tudod mondani, hogy mi fog történni. Jómagam nagyon szerencsés vagyok, hogy csak egyszer kényszerültem feladni a Dakart technikai okok miatt. A lényeg végül is továbbra is a célba érés. Sok minden függhet az aktuális hangulatomtól is, mert egy ilyen maratoni versenyen, ami 15 napig tart, ezt-azt átél az ember, sok tényező lehet befolyással az eredményre. A nagy tengerszint feletti magasságok is sokat nyomhatnak a latban, illetve a hőmérséklettel is meg kell küzdeni, elvégre van, ahol +50 Celsius-fok van, míg máshol –10. Számolni kell a fáradtsággal, a technika is okozhat problémákat, illetve sokat számít, hogy egy-egy versenyző megússza-e sérülés nélkül. Valóban rengeteg dologtól függ a napi tempó, ami végezetül meghatározza a végeredményt is.

• Fizikailag mennyire viseli meg ez a két hét?

– Fizikailag rendkívül megterhelő. Egész évben ezen dolgoztam, úgyhogy jó kondiban vagyok, úgy érzem, hogy bírni fogom az iramot. Nagyon sok függ a portól. Illetve attól is, hogy milyen versenyzők közé kerülök be, ki milyen tempót tud menni. Elérhetünk egy olyan tempót, amivel egymást húzhatjuk. De bekeveredhetek akár két-három quad közé is, amelyek sokkal lassabb iramot diktálnak, mint én, viszont akkora pont vernek fel, hogy nem látok semmit, és emiatt nem gyorsíthatok fel annyira, hogy elkerüljem őket. Ezeket a tényezőket látják talán legkevésbé a szurkolók. Ezek a veszélyes helyzetek, mert előbb-utóbb megunod, vagy nem bírod már idegileg a szituációt – hiszen akár 20-30 km/h-val gyorsabban is tudnál menni –, így néha jön a bevállalás, hogy nem érdekel tovább, megyek bele a ködbe, a porfelhőbe, és az lesz, amit Isten ad. Ha már eléggé megközelíted az előtted haladót, akkor már látod, hogy merről, hogyan lehet elkerülni, de ehhez be kell vállalni az említett veszélyeket.

• Látta már a térképet, a szakaszbeosztást, a viszonyokat is ismeri valamennyire. Fel tudja mérni, hogy melyek lehetnek azok az etapok, amelyek Önnek fekszenek?

– Erre azt mondom, hogy el kell jutni a pihenőnapig, ami sorsdöntőnek számít a Dakaron. Aki odáig eljut, az már szinte lovon van. Elnézve a szakaszokat, már a harmadik és a negyedik nap is nagyon kemény lesz, sokak számára már ott véget érhet a verseny. Az első napon csak egy kis bemelegítő lesz, egy nagyon gyors, 175 km-es szakasz, másfél óra full gáz, 150-160-as tempóval szinte végig. De ez sem lesz egyszerű, ráadásul már azután is vár ránk egy 800 km a táborig, úgyhogy nem lesz gyerekjáték. Második nap pedig már jönnek a dűnék, a sziklák, a kövek. A harmadik nap még keményebbnek ígérkezik, rengeteg szikla, kiszáradt folyómeder, kínlódás magas fokon.

A motorosok programja

Összesen: 9295 kilométer, 4752 mért szakasz

• Mit tanult a Dakarról, a Dakarból a kezdetek óta?

– Nagyon sokat fejlődtem a navigáció terén, ami megkerülhetetlen fontosságú a Dakaron. Az összes szerkentyűt be tudom állítani immár, a teljes navigációs rendszert tudom kezelni, hibátlanul tudom használni a méterszámlálókat, az itinerpapírt, tudok pontosan fokokban motorozni. Az nagyon kevés a Dakaron való célba éréshez, hogy valaki tud motorozni, mert nemcsak arról szól, hanem a tájékozódóképességről, a kitartásról, a jó önismeretről, a megfelelő táplálkozásról és folyadékfogyasztásról, a kiváló kondícióról, az edzett lélekről.

• Elmondása alapján a Dakar nem is való olyanoknak, akik nem hisznek feltétlenül magukban.

– Pénzkidobás és butaság lenne azok részéről, akiknek nincs elég magukba vetett hitük, óva inteném az ilyen embereket a részvételtől. Olyanoknak való ez, akik a jég hátán is megélnek, akiknek az se számít, ha mínusz nyolc fokban kell száguldani, akik képesek arra, hogy túltegyék magukat a nehézségeken, és azt tudják mondani, hogy holnap majd jobb lesz. A nagy tengerszint feletti magasságokon kevés az oxigén, ebből kifolyólag gyorsabban elpilled az ember, ráadásul a motor se tud eléggé belendülni, nincs elég sebessége, nagyon oda kell figyelni, hogy mindig éber maradj, mert bármikor megszunnyadhatsz, ha nem kötöd le magad valamivel, arra ébredhetsz, hogy már az út mellett heversz. Komoly lelki traumákat okozhat a Dakar az olyan embernek, aki nem elég erős. Egyedül a sivatagban, sehol senki körülötted órákon keresztül, homokviharokkal kell megküzdened, sok pánikhelyzet alakulhat ki, ha nem vagy elég találékony.