Pár hete új korszak kezdődött a szerbiai férfiröplabda-válogatottnál, az együttest nyolc évig irányító Igor Kolaković távozása után a korábbi legendás játékost, Nikola Grbićet nevezték ki szövetségi kapitánynak. A tavalyi visszavonulása óta az olasz Perugia edzőjeként ténykedő Grbićről egykori csapattársa, a jugoszláv válogatott legnagyobb sikereiben partnere, a szabadkai Mester Gyula mesélt, úgy fogalmazott, jelen pillanatban ő a legalkalmasabb személy az olimpiai kvalifikációs időszak nehézségeinek leküzdésére.
• Mit szól Nikola Grbić kinevezéséhez?
– Az utóbbi pár évben, tavalyi visszavonulásáig afféle játékos-edzőként dolgozott. Az ismerősöktől, szakemberektől is azt hallottam, hogy belőle ideális edző lesz. Remélem, nem tévedtek. Minden szükséges tulajdonsága megvan ahhoz, hogy jó eredményeket érjen el a válogatottal. Ami a kinevezését illeti, a szövetségnek nem nagyon volt más megoldása, mert ugye Slobodan Kovačnak komoly szerződése van az iráni szövetséggel, másik hazai edzőt nem nagyon látok, aki képes lenne sikerre vinni a szerbiai csapatot. Külföldi edzőkre valószínűleg pénz sem lenne, meg nem is tartottam volna jó megoldásnak. Lehet, hogy másik sportágakban jó a külföldi kapitány, de röplabdában szerintem nem jó ötlet. Egy hosszú periódus, Igor Kolaković kapitánykodása után egy olyan edzőt kaptunk, akivel kapcsolatban szinte bizton állítható, hogy kezében tartja majd a szálakat, nem engedi meg a hangulatingadozást, folyamatosan jó atmoszférát tart fenn, ami elengedhetetlen eleme egy sikeres csapatnak.
• Mit adhat ő a válogatott játékosainak, mit tanulhatnak tőle?
– Ő képes lehet arra, hogy a legnehezebb, döntő pillanatban a maximumot húzza ki a csapatból, mert lehet napi hat órát edzeni, lehet súlyokat emelgetni, de elsősorban a pszichológia dönti el, hogy valaki első lesz, vagy második. A pályafutása során rengeteg ilyen kiélezett szituációban volt része, rengeteg szoros mérkőzést játszott, amelyeknek a nagy részét megnyerte, felbecsülhetetlen tapasztalattal rendelkezik, amiből a válogatott minden játékosa sokat profitálhat. Éppen ezért is tartom kifejezetten jó döntésnek az ő kinevezését. Azt is meg kell említeni, hogy az évek során tényleg a világ leghíresebb csapataiban játszott, amelyeknél a földkerekség legjobb edzőivel dolgozhatott együtt. Nekem is a sokkal rövidebb nemzetközi pályafutásom alatt kiváló edzőim voltak, néhány alkalommal egy csapatban szerepeltünk, ugyanazok a trénerek is edzettek bennünket. Természetesen az is fontos, hogy az ember érezzen elhivatottságot az edzői munka iránt, meglegyen a motivációja, hogy játékos-pályafutása végeztével is a sportágban maradjon. Egy karakán, keménykezű kapitány lehet, mint amilyennek játékosként is megismerhettük. Igazi vezér volt a pályán, feltételezem, hogy ugyanilyen mentalitással végzi az edzői munkát is.
• Mire számít a csapat-összeállítás terén, változhat a válogatott kerete?
– Ezzel a témakörrel az a probléma, hogy 2015-öt írunk, jövőre már olimpia, általában egy olimpiai ciklusra állítanak össze csapatot a válogatottak. Éppen ezért nem hiszem, hogy sokat fog változtatni a korábbi kereten, esetleg csak kozmetikázni, talán ha egy-két játékost lecserél, de szerintem a kezdő fölállítás maradni fog.
• Nincs túl sok idő építkezni, elvégre májusban már világliga-küzdelmek lesznek, októberben Európa-bajnokság. Mire mehet ez a csapat a kontinenstornán?
– Nincs idő a kísérletezgetésre, tudtommal az Európa-bajnokságon döntőbe kell jutni, amivel elnyerheti a csapat a világkupán való részvétel jogát, ami az első selejtező szokott lenni az olimpiára. Kicsit kellemetlen időpontban jött ez a kapitányváltás, talán már előbb meg kellett volna ejteni. Már ideje volt, hogy egy új ember jöjjön a válogatott élére, Kolaković több mint nyolc évet töltött el a kispadon, általában pozitív következményekkel jár a vérfrissítés. Nehéz feladat előtt állnak a játékosok, ki kell jutni az olimpiára, ami sokszor nehezebb feladat, mint érmet nyerni ugyanott. Az olimpiai tornán ugyanis részt vesznek csapatok Afrikából, Ausztráliából, Óceániából is, amelyek objektíven nézve sokkal gyengébbek, mint a selejtezni kényszerülő európai és amerikai válogatottak.
A játékosállomány mindenesetre megvan ahhoz, hogy jól szerepeljen a csapat az Eb-n, nálunk van az olasz liga tavalyi legjobbja, minden poszton világszínvonalú erőkből állunk, csak össze kell rázni az együttest, mert tavaly a vb-n nagyon szervezetlennek tűnt. Fontos, hogy a válogatott továbbra is jó eredményeket érjen el, jelen legyen a nemzetközi élmezőnyben, persze, nem lehet mindig érmet nyerni, de az elvárható, hogy mindenhol a legjobb hat között végezzen. A legnagyobb esélyes az Eb-n szerintem az orosz válogatott lesz, a vb-címvédő lengyelekről sem szabad megfeledkezni, mindjárt utánuk Szerbia is ott van az éremesélyesek között.
