Király nekem is jegyet váltott a „mennyek országába”
Persze hogy a kapusokról lesz szó! Király Gábor adott alkalmat arra a sportlapok szerkesztőinek, hogy elővegyék adathalmazaikat, amelyekből a magyar válogatott sikere után a magyar kapu őrzőjéről kellett, lehetett egy olyan cikket írni, amely egyedi, rendhagyó volt, és az is marad sokáig, ha Gábor és csapata az Eb-n is jól teljesít.
Arról írnak, hogy az 1976. április 1-jén született magyar válogatott kapus Király az Eb kezdetén 40 éves és 71 napos lesz! És a második meccsen megelőzheti a skót Leightont, aki 1998-ban Észtország ellen 40 éves és 78 napos volt! Persze a vb-ken és egyéb bajnokságokban vannak idősebb kapusok is. Ide tartozik például Mark Schwarzer, az ausztrál kapus, aki a Bajnokok Ligájában a második Balota, a Lazio kapusa mögött. Az olasz 43 éves és 253 napos volt a fent említett meccsen, Schwarzer pedig a Chelsea színeiben az Atlético ellen 41 éves és 198 napos volt. Mindezt azért mondom el, mert Schwarzert én „találtam ki”!
Azzal kezdeném, hogy mindig sok problémám volt a kapusokkal. Jobban mondva, kétszer azért kellett távoznom a csapataimtól, mert a kapusoknak „komoly bejáratuk” volt a vezetőségnél! Nem boncolgatnám a dolgot, egy olasz és egy görög csapatnál történt, ami történt. Schwarzert 1991-ben, 19 éves korában tettem a csapatba, amely meg is nyerte a nagydöntőt, mégpedig 8:0 arányban (1:0 Melbourne-ben és 7:0 Sydneyben)! Soha előtte, de utána sem volt ilyen vége a bajnokságnak Ausztráliában. Ebből a csapatból nemcsak a kapus jutott el Európába, hanem még négyen! Nagyon jól sikerült a szelektálás és a formaidőzítés.
Hogy őszinte legyek, fogalmam sem volt arról, hogy ilyen előkelő helyet foglal el a BL történetében az a kis srác, akiben 18 éves korában láttam azt, amit aztán megmutatott a világnak. Persze érdekes lett volna, ha látom a meccsét az Atlético ellen, ugyanis Petr Čech sérülése miatt állt a kapuban. Ettől függetlenül nagyon örülök, hogy felfedezett tehetséges kapusom egy nagy verseny listáján „ezüstérmes”.
Živkovićot a FIFA népszerűsíti
Ismerjék meg a szerb Messit címmel a FIFA filmet készített a Partizan fiatal játékmesteréről. Persze ez nemcsak a belgrádi csapatnak az érdeme, hanem sokkal inkább a fiatalok győzelme a 20 évesek legutóbbi világbajnokságán. Az, hogy Messihez hasonlítják, talán ebben a pillanatban egy kis túlzás, de tény, hogy a fiatalember a Partizan, sőt talán az egész ország legtehetségesebb játékosa, és termete révén is hasonlít a Barcelona kisistenére. Félő, hogy a nagy tehetség jövőre már nem itthon játszik, tehát tovább tarthat a „bevált szokás”, hogy amikor a klub vezetősége előtt valaki felmutat egy-két milliót, akkor már ment is a játékos. Persze mindebben része van a játékos menedzserének és sokszor a papának is. És ebből kifolyólag, higgyék el nekem, nem lesz már soha egy Bobekunk, Mitićünk, Džajićunk, Milutinovićunk…
Hogy ez meddig lesz így, azt nagyon nehéz megmondani. Jobban mondva az a nehéz, hogy legalább 21–23 éves korukig itthon tartsák a legtehetségesebbeket. Volna egy sugallatom, amit majd mindenki megtámad, de hadd legyen: profi csak az lehet, aki 18 évesen négyéves szerződést köt nevelőklubjával, hogy ledolgozzon valamit, amit a klub rááldozott. Persze ez nem oldja meg a problémát, ha jön egy elutasíthatatlan ajánlat. Nincs megoldásom arra, hogy mit kellene tenni, amikor a pénz beszél, a kutya meg ugat.
Ha már az ifik világra szóló sikeréről írtam egy játékos révén, hadd említsem meg, hogy Veljko Paunović, a válogatott edzője, aki nem kellett a Partizanak vagy éppen a válogatottnak, Chicagóban folytatja munkásságát. Ő nem idegen az USA-ban, mert 2011-ben a Philadelphiából vonult vissza mint játékos. Tehát nem lesz problémája a nyelvvel, és nagy előnye, hogy a szerb nyelven kívül jól beszél spanyolul, németül és macedónul.
Milyen hosszan marad Hosszú Katinka?
Voltak a múltban is nagy úszók, voltak hihetetlen eredmények a keletnémet nőknél meg másoknál is. Később minden kiderült… Azt kell mondanom, hogy azok a hihetetlen idők ma már mindennaposak. Nem éppen a németek ússzák, hanem sokan mások. Közülük egy Hosszú Katinka. Az az ember érzése, hogy abban a helyes nőben egy olyan motor van, amelyet valahonnan az űrből szerzett be az edzője, a férje. Fel kell-e tenni a kérdést mindjárt, hogy a „motort” előhozta, vagy megtalálta Katinkában, és nem rontotta el.
Éjszakákon át néztem a magyar bajnokságot. Ha jól emlékszem, azt is elmondták a tévések, hogy ő tartja a 16 számból a 15 legjobb eredményt! Hogy ezt a lenyűgöző fölényt nem csupán a hazai versenyzők érzik, hanem Európa nagyjai is, mutatja a 400 méteres vegyes is, amelyben a brit úszónő majdnem 7 másodperccel később ért be, mint Katinka.
Fogalmam sincs, hogy hány számban fog startolni, de érdekes nézni, hogy párja miket fog küldeni az éterbe neki, amikor feléje fog fordulni lélegezni. Lehetséges volna, hogy még ez is benne van a sikerben? Mivel szinte állandóan csinálja ezt, jó volna, ha mások is megpróbálnák utánozni, persze nemcsak a súgást, hanem az edzéseket is, amit ez a kettős tesz nap nap után.
Feltehetném azt a kérdést is, hogy miért nem próbálja meg a magyar szövetség Hosszú Katinká-san edzeni a többieket is. Persze nyomban bocsánatot is kérek a szövetség embereitől, mert fogalmam sincs, hogy mennyire lehetséges mindenkire egy egészen másféle munkát ráerőltetni, olyanét, aki más alapon dolgozik, és így a világ legjobbja.
Végül megismételném: milyen hosszan lehet elvárni Katinkától a Hosszú-nívót?
