Nagyon régen nem jártam már Bácsföldváron. Átutazóban igen, de nem tartózkodtam ott legalább egy nagyon rövid időre, mint valaha nem is ritkán. Először tekézni voltam ott, azután megismertem a muzsikus fivéreket, Janit és Izidort, voltam élőújságokon, és jártam többször is az asztaliteniszklubban, elsősorban a Polyák testvérek, Sándor, István és Márta nagyon szép eredményei kapcsán. Az egyik élőújság előtt megismerkedtem egy kamionsofőrrel, aki mestere volt a csúzlizásnak, és ezzel számos fogadást nyert. A beszélgetés, noha jól elhúzódott a söntés mellett, egyáltalán nem volt unalmas, hisz az illető sok érdekes esettel adta elő a csúzlizás történeteit. Kicsit kellemetlenebb volt, amikor az asztaliteniszklub lelkes és segítőkész titkára esetenként éjféltájban hívott haza telefonon, de mindig megnevettetett a „Szia, találd ki, ki hív” szövegével.
Bácsföldvár lakosai sportszerető emberek, de számos oka van annak, hogy a helységben a focin, a tekén és az asztaliteniszen kívül csaknem egyetlen sportág sem vert komolyabb gyökeret, mi több, az említettek is hullámzó sikerrel élték általában szűkös életüket.
Tavaly a helybeli fiatalok, a helyi önkormányzat támogatásával, egy új sportnak adtak alapot. A támogató húsz pótkocsi homokot szállított le, a (nagyobbára) fiatalok pedig önkéntes munkával építették meg az idén végleg elkészült strandröplabdapályát. Ki más, ha mi nem – mondták.
Egészen új sport Bácsföldváron a kajakozás is. Vajdaságban amúgy is népszerű, a Dunán, a Tiszán és a csatornán egyaránt, gyakorlatilag tehát semmi akadálya nem volt, hogy Földváron is meghonosodjon. Persze, kisebb gondokkal is szembesültek. Először is, Földváron a gyerekek többsége nem tud úszni, ezért nem lenne tanácsos egyedül csónakba ültetni őket. Hogy a sportág tömegesedjen, előbb tehát úszótanfolyamokat kell szervezni. Azt a gondot, hogy a sportnak nincs nagy jövője, ha nem lehet egész éven át űzni, egy válogatott versenyző oldotta meg, hisz egy olyan ergométert ajándékozott, amilyent az evezősök nemcsak előszeretettel használnak a felkészülési időszakban, hanem versenyeket is rendeznek rajta, ami így távlatokat nyit.
A teke egy külön kategória. Elég talán, ha megemlítjük a Zavarkó, Ernyesi, Šibul és Lukács neveket, és sokan már tudják is, miről lenne szó. Csakhogy a tekepálya egy villanyórán volt a fociklubbal együtt, és amikor nemrég külön órákra váltottak, a felgyülemlett adósság a tekézőknek maradt. Mivel nem tudtak fizetni, a szolgáltató lekapcsolta őket. Ha időközben nem született megoldás, sem a szuperligás női csapat, sem a férfiak, sem pedig az ifik nem tudnak edzeni!
