Pár nap híján 45 év kellett ahhoz, hogy a milánói Inter labdarúgócsapata újra nyerni tudjon Európa legrangosabb kupasorozatában, melyet jelenleg Bajnokok Ligája néven jegyeznek.
Egyetlen olasz játékost sem jelölt a kezdőcsapatába José Mourinho,ennek ellenére multietnikus együttese nagymértékben hasonlított a 60-as évek „arany” Interére, amely a védekezést mindennél fontosabbnak tartotta. Ráadásul annak idején is egy Moratti ült a klub vezetői székében (Angelo, a jelenlegi főnök, Massimo édesapja), s az edzői posztot is egy erősen ellentmondásos személyiség, az argentin Helenio Herrera birtokolta. (A dél-amerikai szakember szakmai zsenialitását mindenki elismerte, ugyanakkor mint ember – az Inter-szurkolókat figyelmen kívül hagyva – mindenütt közutálatnak örvendett.) Ugyanakkor az akkori csapat gerincét olasz csillagok alkották.
Nos, ez – mint már mondtuk – ezúttal nem így volt, ráadásul a mérkőzést is a Bayern kezdte határozottabban, az első tíz percben Robben kétszer is zavart okozott a jobb szélen, előbb Samuel rúgta fel nagyon keményen, néhány perccel később már középre tudta tenni a labdát, de Olić szorongatott helyzetből mellélőtt. A németek az első negyedórán belül kétszer is kezezést reklamáltak az olasz tizenhatoson belül, másodszor úgy tűnt, Maicon valóban beleütött a labdába, de Howard Webb nem ítélt semmit.
A 18. percben veszélyeztetett először az Inter, azonban Sneijder erős szabadrúgása, amely egy kicsit megpattant Altintopon, pont abba a sarokba ment, ahol Butt állt, így a kapusnak nem jelentett gondot a hárítás. Öt perccel később Müller bolondította meg az Inter védőit, akik csak éppen elpöckölték a Bayern csatára elől a labdát, amely pont Robben elé került, ő azonban csúnyán fölélőtt. Az első fél óra végén a labdabirtoklás 63%:37% volt a Bayern javára. A 35. percben az Inter az első igazi helyzetéből gólt lőtt: Diego Milito labdáját Sneijdervisszatette a csatár elé, aki Butt bal keze mellett gyönyörűen lőtte el a labdát, megszerezve ezzel a vezetést csapata számára. A gól után rákapcsolt a Bayern, a gólhoz azonban az Inter állt közelebb: a 43. percben Sneijder találta magát szemtől szembe a németek kapusával, ám Butt mellét találta el.
A második félidő nagyon jól kezdődött, az első percben ugyanolyan ziccerbe került Müller, mint az első végén Sneijder, de Altintop passzából ugyanúgy a kapusba lőtt középről, 12 méterről. Az ellentámadásból Milito szolgálta ki tökéletes passzal Pandevet, aki a 16-os vonalán alápörgetett a labdának, de Butt óriási vetődéssel kitolta a léc alá tartó lövést.
A játék hasonlóan folyt, mint az első félidőben, a németeknél volt többet a labda, de veszélyes helyzetet nem tudtak kialakítani, pedig néhány szituációban kifejezetten bizonytalannak tűnt az Inter védelme. Fél órával a vége előtt Louis van Gaal kockázatos húzással lehozta Altintopot, és Klosét hozta be a helyére, három csatárral támadott a Bayern.
Mivel a középpályán a németek ekkor sokkal jobbak voltak, Mourinho Chivu helyére beküldte Stankovićot. Hogy ennek a cserének vagy valami másnak köszönhetően, nem tudni, de az Inter pár perccel később kétgólosra növelte előnyét: Milito nagyon becsapta Van Buytent, s higgadtan lőtt a kapu bal felébe.
Kétgólos előnye birtokában az Inter azt játszhatta, amit jelenleg a legjobban tud, a középpályásokkal és esetenként csatárokkal kiegészített védőfalat képtelen volt áttörni a német együttes. A Bayern hiába tett fel mindent egy lapra, igazi nagy gólszerzési lehetősége nem akadt.
Az Inter története első tripláját szerezte (az olasz bajnoki és kupagyőzelem mellett megnyerte a Bajnokok Ligáját is), s mivel a mérkőzés utolsó másodperceiben Mourinho mester pályára küldte Marco Materazzit, legalább egy olasz játékos szerephez jutott a (csak nevében) olasz csapat történelmi sikerében.
A mérkőzés jegyzőkönyve
Bayern München–Inter 0:2 (0:1)
Santiago Bernabeu, 80000 néző, vezette: Howard Webb (angol). Góllövő: Milito a 35. és a 71. percben.
Bayern München: Butt, Lahm, Van Buyten, Demichelis, Badstuber, Schweinsteiger, Van Bommel, Robben, Altintop (Klose), Müller, Olić (Gomez).
Inter: J. César, Chivu (Stanković), Samuel, Lucio, Maicon, Cambiasso, Zanetti, Pandev (Muntari), Sneijder, Eto’o, Milito (Materazzi).
