Az olvasók már értesülhettek arról, hogy Ausztráliába érkezésemkor elveszett a csomagom, ám szerencsére két nappal később óriási meglepetésemre előkerült a bőröndöm. A kellemetlen élményeim azonban folytatódnak. Arról nem is akarok egy szót sem mondani, hogy ezeregyszer kellett kivennem a kis laptopot, amely nem működik… De az már valóban kezd az idegeimre menni, hogy a legmesszebb menőkig feledékeny és bizonyos módon trehány lettem. Mondjam, hogy már két szemüveget hagytam valahol olvasás után?!
Vagy azt, hogy amikor Nyugat felé jövet át kellett állítanunk az órákat, négy óra helyett én csak hármat adtam hozzá, és ebből kifolyólag lekéstem a gépet?! Hála a jó égnek a fővárosból Fokvárosba minden két órában van gép, és majd 100 dolláros büntetéssel megúsztam. Mindennek a betetőzése azonban, hogy eltűnt a maroktelefonom! Mondhatnám, hogy ellopták, de nem merem állítani, mert ha a pápaszemeimet otthagyom valahol, miért nem tenném ezt meg azzal kis okossal?
Amikor megérkeztem Fokvárosba, ott álltam teljesen tanácstalanul, se telefon, se e-mail, se hotelnév! És senki, aki vár, mert az ausztrál különítmény – több mint 300-an – azzal a géppel, melyet én lekéstem, elment a hotelokba. És mit ad isten, belebotlottam a csoportunk vezetőjébe, aki egészen másokat várt! S ha azok nem késnek, én soha nem tudtam volna megtalálni őket (bár van belőlük összesen 500), mert nem lehetne azt mondani, hogy nagyon jó a szervezés. A reptéren nincsenek „vendégváró” nevek, s más nem tud semmit a csoportokról! Abban a hihetetlen tumultusban, ami a vb-nyitó előtti utolsó napon volt ebben az országban minden nagy reptéren, szinte hihetetlen volt, hogy éppen abba az emberbe botlottam, akibe kellett!
A város gyönyörű. A szálló kiváló, a reggeli olyan felhozatallal lepett meg bennünket, akik Ausztráliában meglehetősen el vagyunk kényeztetve, hogy mindenki megjegyezte, mégpedig a lehető legmagasabb osztályzattal. Igaz, meglehetősen későn reggelizett a társaság, mert az aussie szokások szerint az estét egy új helyen, az Irish Pubban kell megünnepelni. Nos, odafelé menet, de már előtte is kezdett világossá válni, hogy az a bizonyos trombita csakugyan hangos – nagyon sok ember félig süketen megy innen el!
A „mi pubunk”-ban az ausztrál ozi-ozi-ozi oj-oj-oj rigmusokat voltak hallhatóak… Hihetetlen mennyiségben folyt az alkohol, leginkább a legkülönbözőbb sörök.
S aztán megkezdődött…
Persze az egyetlen téma a futball volt! Mi más lehetett volna, hisz ezért jött ide mindenki.
Érdekes módon több tucat ember megkérdezett bennünket, hogy mit várunk az ő csapatuktól, és ha volt valaki, aki rájuk szavazott, annak kezdtek énekelni. Ragyogó a hangulat, az egész ország ünnepel…
„Mindenki, aki számít”, itt lesz – mondják az állandóan mosolygó helybeliek. Ebbe a mindenkibe tartozik a kétezernyi újságíró a megnyitón és a 400 fotós, meg persze a telt stadion majdnem 85 ezer nézőjével. Hihetetlen lesz a hangzavar, melyből úton-útfélen kap az ember ízelítőt, s amelytől már a reptereken megcsömörlik az én korosztályom. Még egyszer a szervezésről: 40 perc kellett ahhoz, hogy az ausztrál újságírók megtalálják a helyüket! Persze a helyi lapok telis-tele vannak „önmagukkal”, s részemről semminek nem örülnék jobban, mint ha éppen ők nyernék a vb-t, amiben sajnos nem hiszek.
Nekünk az ausztrál csapat meccsei a legfontosabbak – nekem persze egy kicsit komplikált lesz a helyzetem, mert hát itt van a szerb együttes is… de mielőtt még ezek a találkozók napirenden lennének, a csoportomnak belépője van az Uruguay–Franciaország meccsre. Tehát látni fogom a második legkisebb ország csapatát az egyik európai óriás ellen. A dél-amerikai országnál csak Szlovénia kisebb.
Semmi nem ülne szebben ebben a speciális méreggel telített szívemben, mint a franciak veresége, mármint azért, ahogy ide eljutottak. Talán senkinek az emlékezetét nem kell felfrissítenem, amikor Henry olyan tökéletesen passzol, „hogy szinte kézzel adta” a labdát a kapu előtti csapattársának!
Rájárt a rúd Ballackra
Amikor az embert elkapja a malomkerék, akkor nincs menekülés. Valami ilyesmi történik Ballackkal, a Chelsea középpályásával. Abramovics annak ellenére, hogy klubja először nyert dupla koronát, nem akarja tovább látni a német játékost a csapatában. Csak éppen ez kellett a németek legismertebb játékosának, aki közvetlenül a vb-előkészületek előtt megsérült, és nem lehet a csapatában.
Wayne Rooney-nak, az angolok leggólképesebb játékosának lakatot kell tennie nagy szájára, mert a pár napja lejátszott edzőmérkőzésen a „szokásos módon szókimondó” volt. Nos, erre a játékvezetők hazai szövetsége a FIFA-hoz fordult orvoslásért. A gyógyszer meglepő: minden játékvezető megkapta az angol szitkozódás labdarúgásban használt 20 legjobbját.
Messi ígéri, hogy (végre a válogatottban is) ezen a versenyen hasonlóan játszik, mint a Barcelonában! Ha engem kérdeznek, akkor csak abban a pillanatban kezdene úgy játszani, amikor Maradonát kirúgták.
Hihetetlen, hogy mire képesek az ausztrálok! Egy csoport az Antarktiszon, a Casey Stationön fogja végighallgatni a megnyitóról a rádióközvetítést, és azután jön ide, hogy élőben láthassa csapatát.
