A Bafana Bafana tánca a Mexikó elleni mérkőzésen
Majdnem jégesőben néztük az olaszokat. Mondhatnám, hogy egészen más játékot láttam onnan fentről, vagy hatvan méter magasságból és vagy 150-250 méter távolságból. Ott, lent valami kis hangyák szaladgáltak egy icipici labdát kergetve. A stadion szenzációs – bár most már a második meccset láttam ebben, de az elsőt „normális magasságból”. Minden óriási, meg maga az út a városból oda. Mintegy 2,6km-en lezárnak minden egyes sugárutat, külön erre az alkalomra egy hidat építettek egy kereszteződésnél – és azon hömpölyög az emberáradat.
Ezúttal odamenet csak szemerkélt az eső, de aztán esett, de esett ám! Meglehetősen sok problémájuk van a szervezőknek, mert majd mindenhol megszegték a szerződéseket, és a stadionok alkalmazottjai, valamint a shuttle buszok sofőrjei sztrájkba léptek. Rövid idő után azonban mindent a készen álló rendőrség külön osztaga vett át.
Mi ezúttal okosabbak voltunk, és egészen más úton közlekedtünk a Zöld Pont Stadionhoz, legalábbis a fent említett 2,6km-es Fan Walkhoz. Jó is, mert egyébként odaértünk volna a második félidőre. Hazamenet óriási mázlival elkaptam egy taxit, és mi már régen az ágyban voltunk, amikor ausszi haverjaink végre 2-3 óra múlva bőrig ázva hazaértek. A taxifogásomért két társamtól az ittlétünk alatt ingyen sör és whisky jár…
Onnan, az égből, egyetlen játékost nem lehet felismerni, az az egy, akit mégis felismertem, a kapus Buffon volt, akit a félidőben sérülés miatt lecserélt Lippi! Gondolom, a kapus fázott a rövid ujjú mezben, megfagyott! A nézők is fagyoskodtak, mert bizony ha nincsenek a nagyon harcias és jól focizó dél-amerikaik, nemcsak a fizikumunk, hanem a pszichénk, lelkünk is megfagy. Senki sem ezt várta a nap csemegéjétől és az olaszoktól. Még jó, hogy „előételnek” az ember „egy holland tálat” kapott, és él benne a remény, hogy jobb napok közelednek. Egyébként egy-egy vb-n és más nagy versenyen mindig születnek aranyköpések, melyek aztán élik a maguk életét. Egy ilyen például Lippi beszólása. Egyebek között Capellóról a következőket mondta: Anglia nagyon veszélyes! Nem azért mondom ezt, mert Capello olasz, hanem mert ő tipikus sikerember.
Inkább másról (is), mint csak a labdarúgásáról
Sajnos mind több olyan hír jelenik meg a napilapokban, melyek láttán az ember elszomorodik. Gyilkosságok, fosztogatások, erőszak, megvesztegetések, sikkasztások… semmi új a nap alatt. Csak talán a hely, az emberek, akiket eddig nem ismertünk, legalábbis nem olyan jól, mint hazánk fiait, akik mindazt, amit említettem, nagy sikerrel teszik ott, nálunk otthon, nap nap után. Jobb tehát nem megütközni valamin, ami nem ismeretlen hazánkban, városunkban. Éppen ezért nem fogom firtatni és nagyító alá tenni az itteni bajokat. Inkább arról írok egy-két szót, hogy nem véletlenül táncolják meg a gólokat ezen a vb-n.
A Coca-Cola 1500 amerikai dollárt ad minden gólt ünneplő táncért. Az első Bafana Bafana-gól szerzője Siphiwe Tshabalala volt. S ha valaki azt hiszi, hogy ezek az érdekes és valóban lélekmelengető mozdulatok csak úgy természetesen törnek ki a srácokból, jobb, ha egy pillanatra megáll, ugyanis egy közismert koreográfus, Andy Ansar munkája a Water for Schools alapítvány számára: az akció tavaly kezdődött, és 30millió dollárt költenek majd ivóvízre minimum 2millió afrikai számára. A góltáncokat egy külön zsűri bírálja el, és a győztes 50000 dollárral járulhat hozzá a jótékonysági alaphoz.
Érdekes, hogy a szerb labdarúgás „első” veresége volt az első afrikai győzelem ezen a vb-n! Nem ártott volna, ha Szerbia nem részese ennek a történelmi pillanatnak…
Csak hogy megjegyezzem, nekem az eddig lejátszott meccsek résztvevőiből a dél-koreai csapat játéka tetszett a legjobban, habár le kell szögeznem, az argentinok és a németek is jól játszottak.
