Menj te a k. anyádba és b. meg magad - egyesek szerint ezt mondta Anelka a képen jobbról látható szövetségi kapitánynak, Raymond Domenechnek
Apróbb megszakításokkal, két meccsel és a repülőkre való várakozással 26 órát voltunk úton: Durban, Fokváros, Rostenburg, majd vissza új „állandó lakhelyünkre”, Durbanbe. Az az utolsó út valóban fájt: 11 óra buszban – ezt a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom.
Élve maradtunk. Szerencsére a Hiltonban kötöttünk ki, ahonnan a következő 36 órában sehova nem kell utaznunk. A következő „népvándorlásunk” – 22 óra buszban és 12 óra kombiban – talán még nehezebb lesz, mert a hegyekben van a cél, és ez a csoportunk legfontosabb meccse, melyen két hivatalos hazám csapatai esnek egymásnak.
A legutóbbi mérkőzések eredményei alapján – ha nem lesz valami kétszeres nagy meglepetés – a német válogatotton kívül Szerbia jut tovább. Legalábbis ezt vélik itt a szakemberek. Én csak azt adnám hozzá, hogy a németek egyszer-egyszer megbotlanak, de kétszer… ez már csodával határos lenne. Ausztrália nem játszott rosszul Ghána ellen, de épp olyan esztelenséget vétett egyik legjobb játékosuk, mint Vidić. Schwarzer azonban nem védte ki a büntetőt, mint a szerb kapus, tehát annak ellenére, hogy vezettek, elment két pont: valójában nincs semmilyen reményük a továbbjutásra.
Sok-sok nézeteltérés
Nem emlékszem, hogy bármelyik vb-n ennyi nézeteltérés lett volna a kapitányok és a játékosok között! Talán azért, mert a múltban 16 csapat volt játékban? Tény az, hogy valami miatt nemcsak kiéleződtek a viszonyok, hanem a piszkos mosnivaló is napvilágot lát, mert a sajtó minden után kutat, és hajlandó nagy pénzeket is fizetni egy-egy „szaftos falatért”!
Kezdeném Anelkával. A kiváló csatárt a szövetségi kapitány sértegetése miatt kidobták a válogatottból. A L’Equipe azt írja, hogy a csatár a következőket mondta: „Menj, te a kurva anyádba, és b… meg magad…” A csatár tagadja, hogy ilyesmit mondott volna, csapattársai meg fel vannak háborodva, hogy valaki közülük volt a spicli, s elmondta azt, ami az öltözőben történt…
Talán ennél sokkal súlyosabb, ami a Bafana játékosai között történik. Ha azt mondom, hogy olyan viszonyok alakultak ki, mit egykor a horvátok és a szerbek között, akkor még nem mondtam el mindent! Ugyanis a KwaZulu-Natal klikk nyíltan ellene van a Sovetónak! Erre jön még a fekete-fehér ellenségeskedés! Kell ennél komplikáltabb dolog? S mindenki abban hitt, hogy ez a vb ezekben a hihetetlen érzékeny dolgokban is segít ennek a népnek, hogy minden szempontból jobb körülmények között éljen.
Az angol válogatott berkeiben sincs minden a legnagyobb rendben. Legnagyobb? Semmilyen rendben sincs, katasztrofális következményekkel, ha nem jutnak tovább. Úgy látszik, hogy az erős kéz politikája sem segítette az úgynevezett „arany generációt” a sikerre. Érdekes módon a teniszező Tim Henmanhoz hasonlítják Rooney-ékat – sokat ígért(tek), de… McClarenra és Göran Erikssonra azt fogták, hogy azért nem volt sikeres, mert nagylelkűek, gyenge kezűek voltak, de úgy látszik, Capello sem tudta az „aranyoskákat” felrázni. S ezt mutatja az olasz edző legutóbbi nyilatkozata is: „A játékosok tökéletesen fel vannak készítve, de valahogy hiányzik belőlük az akarás, a lelkierő.” Ezt meri mondani az angolokra? Hát nem ezért szerződtették, hisz ebben mindig nagyok voltak az angolok!
A spanyoloknál is megjelentek a kapitány neve mellett a nagy kérdőjelek. A csapat összeállításával nem egyeznek a szurkolók, de sok szakember sem! Ugye, micsoda újság egy olyan nemzetnél, ahol minden hímnemű azt hiszi magáról, hogy sokkal jobb szövetségi kapitány volna, mint az, akit a szövetség fizet. Xavi – akit hónapokkal ezelőtt még istenítettek – hirtelen nem elég jó. Szerintük. Fabregas kellene, aki lövi is a gólokat, és nem csupán előkészíti? Nem mondhatom, hogy nem egyezek velük, de ki kérdez engem?!
Azért, hogy egy icipicit felvágjak, az ausztrál szurkolók – akikből legalább tízezer volt a Ghána elleni mérkőzésen – igenis emlékeznek rám, sőt! Ott, ahol teljesen sárga volt a nézősereg, azt írta egy plakát: BRING BACK FRANK, a másik oldalon meg: AROK’S ARMY.
Meglehetősen jól jött ez a nem egészen elfogulatlan énemnek.
