A vitatott helyzet: Lampard lövése után a labda a gólvonal mögé pattan
Mindenki, aki lát és olvasni tud vagy éppen van tv-je, nagyon jól tudja, hogy a németek körültáncolták az angolokat. A lapok címei a száraz tényeket fedik. Azt, hogy a szigetország ismételten alulmaradt a nagy és kimondottan utált ellenféllel szemben – mint megannyiszor a múltban. Tehát bejött az „elkerülhetetlen”! Fenét jött be! Behozták az uruguayi játékvezetők!
Jöjjenek velem vissza a Bloemfontein Stadionba, ahol a harminckilencedik percet játsszák a csapatok. A nemetek 2:0-s vezetése két perccel ezelőtt Upson fejesével 2:1-re alakult, és most, ebben a pillanatban, a 39. percben, Lampard a vb eddigi legszebb góljával egyenlített! Hirtelen minden megfordult, a németek kezdtek idegeskedni és szabálytalankodni is… s ezt nagyon jól kihasználták az angolok, sorozatban támadták Neuer kapuját. A félidő után mindent elölről kellett kezdeniük a csapatoknak, de világosan látszott, hogy az angolok önbizalma utcahosszal megnőtt, és már nem vagdalódznak, hanem nyugodtan, tervszerűen készítik támadásaikat, és így a második félidő éppen fordítottja az elsőnek. A párviadalokat a mély vízből kievickélt angolok nyerik. A labdameneteiknek valós értelmük van, így gondot okoznak a németeknek. Az 56. percben Lampard lába ismét elsül – a keresztlécről a labda a hálóba vágódik –, és már vezet az angol válogatott… a végén győz is!
Leszögezhetem, hogy a hátramaradt több mint fél órában, bár nagyon erőlködött a német együttes, gól nem született, holott volt nekik vagy fél tucat ellentámadásuk, de az óvatos, „beálló” angol védelem mindent hárított.
Tehát 1966 után, bár nem a döntőben, az angolok végre megverték a vb-mumusukat…
De sok minden megváltozott azóta! A német válogatottban játszik egy J.Boateng, egy Khedira, Gomez, Özil, Podolski, Trochowski és Klose – foroghat sírjában a führer! Az angoloknál meg fél tucatnál is több színes bőrű van, neveik: James, Johnson, Wright-Phillips, A.Cole, Defoe, Heskey… A világbirodalom egykori rabszolgáinak fiai rúgván a bőrt ma milliomosok… S ha nincs az a hályogos szemű játékvezető és partjelző, akkor a nyolcba jutásért járó prémium is a zsebükben kötött volna ki (ami annyi, mint egy jól kereső átlagos angol egész évi fizetése).
De ez a németek zsebében került, mert az „én meccsemet” nem ismerte el a FIFA.
„Jószívű” útonállók
A szerb–ausztrál meccsre utazók egyik csoportja egy szigorúan védettnek nyilvánított hobbifarmon kötött ki, ahol sokféle vadat láthattak. Négyüknek nem felelt meg valami miatt az elszállásolás, és elhatározták, hogy a közeli helység szállodájába költöznek. Onnan mentek másnap a vadonba egy kalauzzal. Nagyon élvezték, amit láttak, és alig várták, hogy a nagy melegben való mászkálás után lezuhanyozzanak. Meglepődve látták, hogy a szobájuk ajtaja félig nyitva van. Még nagyobb volt a meglepetésük, jobban mondva a megrökönyödésük, amikor a szobában négy késekkel-revolverekkel állig felfegyverzett színes bőrűt találtak! Parancsukra levetkőztek, csak az alsónadrágot hagyták rajtuk, odakötözték őket a székekhez, az asztalon pedig kínos rendben otthagyták útleveleiket és a meccsre szóló belépőket… és elmentek. Egyáltalán nem bántalmazták őket. Meglehetősen hosszú idő után az egyiknek sikerült kiszabadítani a kezét, és a végén mindannyian kiszabadultak. Nyomban a portára siettek, ahol a legnagyobb meglepetésükre a négy fosztogató iszogatott! Amikor meglátták a „díszmagyarba” öltözötteket, elkezdtek lőni rájuk… a négy ausztrál a jamaicai világbajnok vágtázó Boltot is meghazudtolván menekült a cserjésekbe.
A szálló alkalmazottai jelentették a rendőrségnek a történteket. A rend őrei meglehetősen gyorsan megjelentek és a megkeresték a bujdosó vendégeket. Bennünket, nem eléggé jártasakat a dél-afrikai bűnözők fortélyaiban az lepett meg a legjobban, hogy olyan jószívűek voltak a fociszurkolókkal, hogy nemcsak az útlevelüket hagyták meg nekik, hanem a meccsjegyeket is. Egy „eredeti dél-afrikai hindus” (van belőlük úgy 25-27% Durbanben) állandó taxisunk, kinyitotta a szemünket – nagyon nehéz eladni az ausztrál útlevelet, sőt a jegyeket is, mert már az a tény, hogy jegyhez jutottak, nemcsak hogy furcsa, hanem szinte lehetetlen egy olyan helyen, ahol ez az egész történt. Tehát jobb, ha az útlevelek és a belépők minél messzebb maradnak tőlük. Tehát nem éppen jószívűségről volt szó, hanem a helyi maffia „biztonsági intézkedéseiről”. Na kérem, ilyen is van!
