A minapi beszélgetésünk Polgár Judittal, a földkerekség legjobb sakkozónőjével Arany János-idézettel kezdődött, amely átköltéssel így hangozott:
Polgár Judit sakk-királynő
Nem léptet, hanem vágtat fakó lován:
Körötte csend, amerre ment
És néma tartomány.
Polgár Judit: Azt hiszem, értem, mit akarsz megtudni. Jók a sejtéseid. Az egész TARTOMÁNY – persze baráti körömön túl – majdhogynem néma hallgatással gratulált Topalov felett a döntőben elért 3,5:0,5 arányú győzelmemhez. Megedződtem, nem zavart túlságosan ez a magatartás, tudván, ki a magyar sakkszövetség szóvivője.
Nemzetközi szinten sokan meglepődtek azon, hogy ott a távolban egyáltalán megszületett egy ilyen fölényes győzelmem. Közlöm a kétkedőkkel, hogy egy pihent, feltöltődött Polgár Judit érhette el ezt a sikert. Magyarázat: az idősebb gyerekem majd ötéves, a fiatalabbik pedig óvodás lett. Tehát egyik pillanatról a másikra szabadok lettek a délelőttjeim. Naponta annyit foglalkozhattam a sakkal, amennyi feltétlenül szükséges a férfiakkal való küzdelemben. Tehát minden érthető ezen a szinten. Ami nem érthető és aggasztó meg szomorú is, az az óriási káosz, ami a magyar sakkszövetség háza táján van. Végül még az is megtörténhet, hogy importálnunk kell a leendő elnököt, ha az magával hozna 100 millió forintot is. Ezzel az összeggel megoldódnának a sakk körüli problémák az országban. Az élsakkunk még mindig erős. Jó és nyugodt felkészüléssel biztosítva lenne az első három hely egyike a következő sakkolimpián és a legfiatalabb sakk-korosztály töretlen fejlődése.
Kihasználom az alkalmat, hogy a szerbiai és a vajdasági sakkbarátaimnak nyugodt, békés karácsonyi ünnepeket kívánjak, az új évben pedig az egész szerbiai sakkélet kerüljön arra a sikeres pályára, amelyen valaha is járt.
