Van-e köze a francia filozófusnak, Michel de Montaigne-nak a szlovén labdarúgó-válogatotthoz? Első gondolatra minden bizonnyal azonnal rávághatjuk: semmi az ég adta világon, hiszen Montaigne 1592-ben elhunyt, a szlovén labdarúgó-válogatott pedig pontosan 400 évvel később, Jugoszlávia szétesése után játszotta első hivatalos mérkőzését (Tallinnban 1:1 volt az eredmény Észtország ellen). Ahhoz, hogy kapcsolatot keressünk az esszé feltalálója és a szlovén labdarúgás között, el kell olvasnunk annak a hírnek az elejét, amely a szlovén válogatott új szövetségi kapitányának a kinevezéséről szól.
„Ismét Srećko Katanec lesz a szlovén labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. A 49 éves tréner Aleksander Ceferint váltja, aki a világbajnoki selejtezőn mutatott gyenge rajt miatt mondott le posztjáról. (forrás: MTI)”
A hírbe hiba csúszott, ugyanis Aleksander Ceferin (helyesen Čeferin) sosem volt a szlovén labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. Katanec azt a Slaviša Stojanovićot váltja, aki valóban lemondott, Čeferin pedig jelenleg is a szövetség elnöke, aki közölte a hírt.
Nem kell azonban mindjárt pálcát törni az MTI felett, ott is emberek dolgoznak, ők is tévedhetnek. Sokkal nagyobb gond, hogy ezt a hírt 28 (!) hírportál és ki tudja hány nyomtatott sajtótermék vette át szóról szóra. Pedig ott is vannak szerkesztők, sportújságírók, ám közülük senki nem vette a fáradságot, hogy utánanézzen a hírnek, ellenőrizze a hitelességét. Senkinek nem szúrta a szemét, nem kutakodott a fejében levő információk között, hogy mikor is nevezték ki Čeferint…
És most érkeztünk vissza ahhoz, ami ellen Montaigne több mint 400 évvel ezelőtt felemelte a szavát.
„Csak emlékezetünk megtöltésén munkálkodunk, értelmünket és lelkiismeretünket üresen hagyjuk. Éppen úgy, ahogy némelykor a madarak meg sem ízlelve viszik fiókáknak a magot, a mi tudákosaink is könyvekből csipegetik a tudományt, és csak a nyelvük hegyére veszik, hogy aztán kiköpjék és szélnek eresszék” – írta az esszé műfaj megteremtője A tudákosságról című művében. És igaza volt, hiszen a mai rohanó világban meg sem rágjuk, meg sem nézzük a hírt, hanem éppen csak megkóstoljuk, közzétesszük (kiköpjük a világhálóra), és már megyünk is tovább.
Hogy ez nem jó, azt valamennyien tudjuk. Éppen ezért aki csak teheti, az merjen gondolkodni, merje kimondani az ötleteit, a véleményét, és ami a legfontosabb: merje megkérdőjelezni a megcáfolhatatlan igazságként közölt mondatot is. Ha nem tesszük, akkor történnek meg majd azok a dolgok, hogy Čeferinből szlovén szövetségi kapitány lesz, és az, hogy a magukat tévedhetetlennek és mindenkinél okosabbnak gondoló egyének uralkodnak a világban, az országban, a városban, Montaigne pedig valóban forog majd a sírjában, mivel pont ez ellen emelte fel a szavát az 1500-as évek közepén.
