Mit adna a Real most ezért a trióért! Gullit, Van Basten és Rijkaard a Milan mezében
Az Ayax sikereivel és Johann Cruyffal kezdődött a holland labdarúgás mesebeli egy-két évtizede a múlt évszázadban. Silvio Berlusconi jóvoltából folytatódott, amikor 1986-ban megvette az FC Milant, mely a csőd előtt állt és három holland játékossal erősítette a csapatot. Mindez hallatán biztos vagyok, hogy a játék jó ismerői nyomban hozzák a neveket – Marco van Basten, Ruud Gullit és Frank Rijkaard, a három tulipán, ahogy becézték őket. Igaz, nem ez az első jónevű hármas a klubban, hanem a svéd GriNoLi, azaz Gunnar Gren, Gunnar Nordhal és Nils Liedholm. Nordhal volt az ágyú 257 meccsen 210 góllal, melyek legjavát a másik két svéd készítette elő.
A brazilok ellen elszenvedett vb-döntő ellenére az olaszok úgy gondolták, hogy e három kiválóság kell éppen nekik. Ördögük volt! A hollandusok azonban nem CSAK lőtték és készítették elő mások vesztét, hanem halomszámra nyerték a titulusokat. Hogy el ne felejtsem Cruyffot, ő Spanyolországban kötött ki és a Barcelonával csinált nagy dolgokat. A Barca az utolsó években sok borsot tört a Real orra alá, s a vezetőség úgy vélte, hogy kellene nekik is egynéhány hollandus. S lett is, van vagy hat belőlük! Ennyi még spanyolból is sok volna, mondják az okosok. Manuel Pellegrini, az új edző – de valószínűleg mások is a klubban – úgy gondolja, hogy meg kellene szabadulni tőlük, mert velük éppen sehova nem jutott a csapat. Valószínűnek tartom, hogy Pellegrini a következőképpen gondolkozik: ha már megvették a világ két legdrágább játékosát, (mindkettő középpályás) névszerint Kakát és C. Ronaldót, akkor nincs szükség Robbenra és Drentere. S mivel megérkezett Benzema is, akkor már Nistelrooynak (aki egyébként is sérült) sincs helye. Rafael Van der Vaart, Klass Jan Huntelar és Wesner Sneijder sincs az olasz edző szája íze szerint. Igaz, Sneijder kijelentette, hogy nem megy ő sehova! A jól beavatottak szerint a kezdőcsapatban nem lesz egy sem a hatból, tehát, ha van egy kis eszük, fogják a kalapjukat és mennek! Szerintem mind jó profi, csak éppen nem teszik ki a Real jobb és nagyobb felét összességükben.
Arról már nem is érdemes elmélkedni, hogy a Real talán túlnyújtózkodott eurós takarójával és kellene a fentiekért kapott pénz azokra a játékosokra, akiket még szeretnének Madridba hozni. Visszatérnék még egy pillanatra a Real fent említett három új játékosára, arra, hogy milyen hihetetlen pénzbe kerültek a klubnak és milyen hihetetlen gázsijuk van. Mondjuk C. Ronaldonak a Real 13 millió eurót fizet évente. Meg jön „valami” a cipő- és mezgyártóktól...és egyéb is. S ez mégis utcahosszal lemarad Beckham mögött, aki ebben az évben, gazdasági válság ide, gazdasági válság oda 39 millió „zöldet” azaz USA dollárt tett zsebre! A portugálnak azonban jók a tanácsadói és egyebek között írásba foglalták, hogy mindenből, amit a neve használata hoz a klubnak ő a 60%-át teszi zsebre.
Bekvalac Karadžićba botlott
Csak azért írok erről a tipikus „belgrádi megoldásról”, hogy Bekvalac lesz a fiatalok edzője, majd még sem lett, mert tegnap, egykori játékosom a Novi Sadnál, kis híján elgázolt! Az újvidéki egyetemi város egyik gyalogos átjárójánál történhetett volna a szerencsétlenség, de időben visszaugrottam, mert láttam, hogy ő a másik oldalra figyel, ahol egy kisgyerekes mama volt valami bajban a gyerekekkel. De, térjünk vissza a „belgrádi megoldásokhoz”. A SZLSZ szakbizottsága Dragoljub Bekvalacot javasolta a fiatal válogatott edzőjének. Ezt ő nagyon jól tudta, mert tagja ennek a bizottságnak. Bekvalac azonban azt is mondja, legalább három nappal előbb tudta, hogy nem kapja meg a posztot, mert Tomislav Karadžić, a szövetség elnöke bár azt mondta, egyike a legjobb edzőknek, „kénytelen volna pálcát törni sok minden felett” azért, hogy az újvidéki edző kapja meg a válogatottat. „Ő az elnök, az ő szava dönt” – mondja Bekvalac. Érdekes volt hallani a kommentárokat, hogy munkanélküli, meg hogy nyugdíjas!(?) Mindenesetre fiatalabb, mint Dujković, akinek végül odaadták a fiatalokat. Eszem ágában sincs ódákat zengeni Bekvalacról, de mindenesetre sokkal jobban ismeri a szerb játékosokat, mint az egykori piros-fehérek kapusa, aki évtizedeken át külföldön munkálkodott, meg kell adni – sikeresen. De egyébként is: ki látott már valóban jó edzőt kapus múlttal?
Bekvalac nem vette jónéven a „nyugdíjasságot”. Volt neki néhány ajánlata másfelőlről is, de nem fogadta el, mert készíti a doktorátusát! Na, ez kellett még csak a szerb futballnak, mondaná a megboldogult Rusevlyanin Hugó, a Novi Sad egykori igazgatója, aki nagyon szerette ezt a srácot, mondván sokszor: „ha a tekintete gyilkolni tudna...!” Érdekes ugye, hogy ez az ország tele van doktorokkal. Még futballban is. Nagyon beteg lehet ez a sportjáték, ha ennyi doktorra van szükség. Én mindig azt hittem, hogy edzők segítik a tehetségeket, hogy azok jó játékossá váljanak. De honnan tudnám én, a múlt század embere, hogy mi most a menő hozzáállás – mindenhez. Egy azonban maradt a régi: ha valami kapható, azt továbbra is nagy előszeretettel adják a belgrádiaknak. Velünk szemben.
