Csáki Gáspár (jobbról) a verseny kétszeres győztesével, Miodrag Savićtyal (Tőke János felvétele)
Lassan-lassan már szép hagyománnyá lesz, hogy minden év július közepétől a rendre békés, nyugodt, eseménytelen Zentán szinte minden megbolydul. A Gens una sumus (Egy nép, egy törzs, egy család vagyunk) zászlaja alatt a sakkozás megszállottjai érkeznek a városháza előtti főtérre, ahol a szervezők elvezetik őket pár napos ideiglenes zentai lakhelyükre. (Nem ártana két-három minibuszt is biztosítani, mivel a résztvevők többsége nem a Royalban lakik, hanem magánházakban helyzeték el őket.) Pénteken délután az 1. fordulóval már meg is kezdődött a sorrendben 12. Zentai Csata – 1697 elnevezésű nagyszabású nemzetközi sakktorna.
A szervezők ezúttal is tele voltak gonddal, bajjal, hiszen mivel az Eugen felújítás alatt áll, kényszermegoldáshoz kellett folyamodni. Így az A csoport vetélkedőit a Royal mozitermében játsszák, a B csoportosok pedig a Sportok Házában kaptak helyet. Eddig 5 fordulót játszottak le, erőltetett menetben. A szervezők elgondolkodhatnak azon, mennyire jó és hasznos ez a feszített játékrend. Ha lehetne, a jövőben egy teljes nappal meg kellene hosszabbítani a torna idejét. Mert például mi történt vasárnap délután? A Vince–Kókai játszma 14 óra után ért véget, s a táblán már csak a csupasz királyok maradtak. Mire elrakodtak, hazaértek, megebédeltek, fordulhattak is vissza a 16.30-as újrakezdéshez.
A csata tehát megkezdődött, a vendégek első hulláma megérkezett, de holnap még nagyobb mozgás lesz a városban, mert több ezren lesznek jelen a Nyári Ifjúsági Játékok nulladik napján. Feltehető a kérdés: kell-e mindez nekünk? A válasz egyértelmű: de még mennyire, hiszen ezáltal biztosan helyünk lesz Európa azon térképén, melyen így vagy úgy mindenképpen ott a helyünk
A 65. mező
elnevezésű kisrovatunkban a csata idején naponta megszólalnak azok, akik a versenyek színhelyein járnak kelnek, játszanak, beszélgetnek, sétálgatnak, kávéznak vagy éppen ücsörögnek, de gondolataik a 64 mező körül forognak. Hogy a megszólaltatottak között sok magyar lesz? Nem baj, hiszen lapunk a Magyar Szó, amely az elmúlt 63 év során állandóan teret és helyet szentelt ennek az ősi játéknak. Ez nem volt éppen véletlen. Már az első főszerkesztők úgy gondolták, a focin kívül van más is. Mert a sakkhoz nem kell pálya, elég egy fatábla.
Csáki Gáspár, a I. Zentai Sakk-klub elnöke:
– A nehezén túl vagyunk, hiszen megkezdődött a versengés, melyre ezúttal tizenvalahány európai ország küldte el versenyzőit. Ha egy szóval kellene jellemezni, mi okozta nekem és az egész szervezőgárdának a legnagyobb gondot, az a közöny. Mert vegyük végre tudomásul: ez a torna, ez a rendezvény nemcsak az enyém, nemcsak a klubé, hanem mindannyiunké, akik itt élünk és a jövőben is itt, ebben a városban akarunk élni, s e rendezvény által is örömet akarunk nyújtani a sportkedvelő lakosságnak. Azonban a közöny riasztóan nagy, amit egy pár példával szeretnék szemléltetni. Megkaptuk a Royal mozitermét, és ígéretet is arra, hogy a verseny kezdetéig feltakarítják és teljesen helyrehozzák. Ebből annyi valósult meg, hogy egy nappal a verseny kezdete előtt megkaptuk a terem kulcsait, ahol minden pókhálós és feltakarítatlan volt. A klub fiataljai az idősebbek vezetésével egész délután, sőt egész hajnalig mást nem tettek, mint takarítottak. Igaz, hogy kaptunk pár asztalt és széket a szálloda kerthelyiségében, de le is takarhatták volna őket. Így a székeket egy kupacba helyzeték, s már senkinek nem volt gondja rájuk a szálloda alkalmazottjai közül. 90 versenyző számára kellett volna asztalokat és székeket biztosítani. Szaladgáltunk ide, futottunk oda, és végre megtudtuk, hogy a III. helyi közösségen van több mint 100 szék. Megkértük őket, adják kölcsön a verseny idejére. Azt mondták, nem lehet. Amikor tovább könyörögtünk, a válasz az volt, hogy az elnökség dönt. Döntöttek – 7:2 arányban elvetették kérésünket. Kérdem én, az a százvalahány szék tisztán a III kerület tulajdona, vagy esetleg a zentai közösségé? Ezt döntse el maga az olvasó. Más. A városban tizenvalahány bank működik. Szinte érthetetlen, hogy csak egyetlenegy, a Banca Intesa volt hajlandó szponzorként szerepelni. Egy álló hétig futkároztam egyik vállalatból a másikba. A közöny, a közöny és a közöny fogadott. Volt ugyan olyan is, amelyik 200 kg cukrot ajánlott, de a végén azt sem kaptuk meg. Nem baj. Ezt is átvészeljük, de szeretném, ha tudnák a zentai vállalatok vezetői, hogy egész Vajdaságban ez az egyetlen sakktorna, amely nemzetközi szinten él és létezik, a többi már kimúlt. Nincs ez rendjén.
Kókai Péter mesterjelöltnek főszerkesztőként is naponta kell sakkozni. Ígéretes sakk-karrierjét tulajdonképpen a Magyra Szó törte ketté, hiszen amióta lapunk főnöke (7 éve), nemigen volt ideje a 64 mezős játékkal foglalkozni. Ez meg is látszott eddigi játékán, hiszen ígéretes állásokat hagyott eredményesség nélkül. Arra a kérdésünkre, mi a nehezebb, főszerkesztőként sakkozni vagy sakkozóként főszerkeszteni, így válaszolt:
– Persze hogy felkészülés nélkül nagyon nehéz jó eredményeket elérni. Talán az vigasztal, hogy főszerkesztőként naponta kell sakkozni, mert az új informatikai követelmények szükségessé teszik. A lap sohasem elégítheti ki mindenki igényét, főleg mostanában nem, amikor az olvasók száma csak abban az esetben emelkedik, ha a számítógéprendszerünk és a honlapunk állandóan fejlődik. Ez nem könnyű feladat, mert a követelményekhez nekem is fel kell nőnöm. De mivel az informatikai forradalom rohamléptekkel vágtat az utóbbi években, így nekem és munkatársaimnak is rohannunk kell. De talán ez így is van rendjén, mert a Magyar Szó jelenlegi csapata egységesen döntött arról, hogy ennek a lapnak meg kell érnie 100. a születésnapját, utána pedig – ahogy a dal mondja – ahogy lesz, úgy lesz.
Dosztán János mesterjelölt, a vándor:
– Mérnökként, a szenttamási Elan vezetőjeként hagytam ott csapot-papot, mikor rájöttem arra, hogy ebben a gazdasági helyzetben szinte szélmalomharcot folytatok. Ezért úgy döntöttem, elrejtem mérnöki oklevelemet, és a család belegyezésével – igaz, ez nehezen ment – a sakk mellett döntök, de már nem versenyzőként, hanem a sakkirodalom nagy részének birtokában a szakkönyvek árusításával foglalkozom életem hátralévő részében. A közeli országok versenyeire járva mindenhol árusítom a sakkirodalmat meg a sakk-készleteket. Higgyék el nekem, sokkal, de sokkal nyugodtabb és boldogabb vagyok, mint mikor a szenttamási gyár élén voltam. Ez egyfajta filozófiám is, melynek lényege, ha lehet, mindeni azt csinálja az életében, amit szeret. Vándor vagyok, és ahogy a XIX. században nevezték, vándorlevéllel (útlevéllel) a zsebemben járom a magam útját, és ez teljesen kielégít. Ehhez persze hozzájárul, hogy nem nagy lábon, de szépen meg tudok élni az újonnan választott „szakmámból”. Eddig itt voltam Zentán, ahol mindig nagyon jól érzem magam, hiszen ennek a klubnak voltam a tagja éveken át, de holnap este már Egerben, az ottani tornán állítom ki készleteimet.
Geleta. A 2400 feletti Élő-pont nem zavarta. Az 1. forduló egyik nagy meglepetése az volt, hogy a zentai Geleta olyan ellenféllel találkozott, akinek 2400 feletti élőpontja volt. Az eredmény döntetlen lett. A zentai gyerekek edzője úgy gondolja, hogy ellenfele pontszáma nem zavarta, és jó játékkal ezért tudta elkerülni az előre megjósolt vereségét.
– Igaz, hogy az A tornán játszok, de gondolataim a neveltjeimnél járnak, akik a B tornán hadakoznak. Ha Márkus Robit sikerült nagymesteri szintre hoznom, hiszem, a mai zentai fiatalok között is lesz, aki elnyeri ezt a büszke titulust. Ha csak magamra figyelnék és éveim száma nem lenne ilyen magas (62), benn lennék az első ötben.
A Royal. Maga a szálloda és minden, ami újjáépült, igazán tetszetős. Ennek ellenére csupán 12 sakkozó választotta a torna idejére lakhelyéül. Miért? Szerettük volna megtudni. Pedig az árak, mármint amit a sakkozók számára biztosítottak, nem voltak magasak. Reggelivel 1300 dinár, a teljes panzió pedig 1700. Ha a szervezők és a Royal vezetői szót tudtak volna érteni, egész biztos, hogy a 200 résztvevő fele ott lakhatott volna. De nem baj, hogy nem így történt, hiszen jövőre is lesz torna, talán születik olyan kompromisszum, mely mindkét felet kielégíti, és szégyenszemre a sakktorna és a Nyári Ifjúsági Játékok idején nem fog üresen pangani ez a tüneményes hotel.
