Most csak az a kérdés, hogy sírjak-e vagy nevessek? Döntsön más, nekem nincs nagy kedvem, mert közeledik a lapzárta. Miről is beszélek? Hát arról, hogy Laták István a múlt hétvégi számban darabokra szedte Kínát, vagy mondjam egy kicsit szebben: az általuk szervezett játékokat. Szerkesztő uram, ez a stílus az én „honlapom”, jó?! Jön erre földim, Miskolci Magdolna. A számból vette ki mindazt, amit el szerettem volna mondani az országházban történtekről. Nemcsak elmondtam volna, hanem hozzá is tudtam volna adni, a szó szoros értelmében, olyan megoldásokat, melyekre az átkozódó szendvicseseknek és átkokat szóró társaiknak a torkukon akadt volna minden szó! Nyomban meghívtam volna az afrikai, ausztráliai bennszülöttek varázslóit, akik mindezt sokkal jobban tudják csinálni, mind az a két-három hölgy (másként nevezném őket, ha nem lennénk közéleti napilap), akik a tüzet okádták, hivatkoztak még az egyházra is. Sajnos Artemije és Teodosije annyira el vannak foglalva egymás kiirtásával, hogy egyetlen pillanatban sem ellenezték az „árulók” kiátkozását. Vagy épp ellenkezőleg, megtömjénezték volna? Artemije egy pillanatban leváltotta Teodosijét, hát nem ezt szeretné Nikolić is Tadićtyal?! Horvátországban Remete Péter szerint a püspökök tűz alá vették Sanadert ( ő ugye miniszterelnök), olvasd: „Könnyen a katolikus
egyház támogatása nélkül maradhat!” Tehát... vigyázat, mert az egyház „erélyes reagálásra is hajlamos”. S mikor nem volt?
Mondom én, hogy ennek a vidéknek nagy szüksége van egy woodoora. Ha valaki nem tudja, hogy ez mi fán terem, üsse fel a világhálót. Ha még láttak csúnya és nagy állatot, ez az! A nép (különösen Hollywood) azt regéli, hogy az istenek küldik a megátkozottakra. De nem erre a woodoora gondoltam, hanem a v-sre, tehát a voodoora, mely egy kitömött baba – az átkozott ábrájára –, melybe aztán szegeket szúrnak, s kínhalált szenved a megátkozott! Tehát kell két sovány és egy molett baba, amilyenek ezek a „hölgyek”, és nagyon sok szeg, mert – aki másnak vermet ás... A szendvicsesek azonban azt állítják, hogy átkaik azoknak szólnak, akik közülük – tehát „vagy a kenyér, vagy a szalámi, vagy éppen a vizes uborka” – Tadićtyal paktálnak!
Az már csak betetézett mindent, hogy Tőke János BATE-zott nekem. Külön ki akartam térni erre az ismeretlen klubra a Partizan sikertelensége nyomán, de valójában jó, hogy nem én élcelődtem ezzel a fehérorosz csapattal, mert sokkal kevesebbet tudtam róla, mint „-nos”, azaz Tőke Já....
S ha már a Szó íróinál tartok, hadd mondok köszönetet Vas Gézának az „István”-ért. Végre van valaki, aki Vajk bal kezéről is beszél. Az egész emberről, mindennemű alkotásáról. A német zsoldosokról, Vazul megvakításáról, megsüketítéséről, erőszakos megkereszteltetésekről, népének
idegen papok, hűbérurak, zsoldosok szolgáivá való tételéről... A lázadó régi rend híveinek kegyetlen legyilkoltatásáról. Hága abban az időben ugye nem létezett. Éppen ezért engedtessen meg nekem, hogy
ha már István – az én ügyeletes szentem –, Tari legyen
Mégpedig azért, amit egyebek között a Magyarkanizsai Írótábor ürügyén mondott, írt a napokban. Bevezetőjében Fehér Ferenc egyik versének részletével illusztrálja a háború utáni idők emberét:
Aki ma még ember, holnap rossz gazember,
apa a fiával nyíltan szólni nem mer, mert hogy az besúgja.
Igen, tudtunk ezekről és hasonlókról. Néha még most is belebotlok egy-két ilyenbe. De folytatnám Tarit: „Világunk szégyene, jelenünk vérlázító nyomorúsága az, hogy leereszkedhetett közénk, magyarok közé, a schengeni vasfüggöny... Ez elsősorban a hullahegyek és tömegsírok új szerbiai,
valamint a sajátjairól sunyin lemondó, csonkolt tudatú magyarországi vezetésnek a megbocsáthatatlan bűne: ebben a gyalázatban kényszerül ma élni az a délvidéki magyarság, mely az ateisták területrabló vallásháborúinak legnagyobb vesztesévé vált.” Azután jön később a következő: „S a fiatalokkal zsúfolt kirakatok mögött mi van? Képmutató, ingerszegény élet. Elöregedő bezártság. Sivár, elbalkanizálódott pozícióféltés, lapító háttéralkuk halmaza, rettegés a konkurenciától, a kockázatmentes magatartás dicsérete... Ezen töprenghetnénk egy sort... No meg azon is, mi van a menekültjeinkkel. A délvidéki magyarságnak is vannak menekültjei, több
tízezren hagyták el közösségünket, a szülőföldjüket. Értelmiségünk, íróink jelentős része menekült el a háborús őrület elől. A Magyarkanizsai Írótáborba visszavárjuk a legjobbakat.” Így ír az én „ügyeletesem”... S miért idézem őt? Mert „át akarok lopni” néhány gondolatot azoknak is, akik a Kilátót még át sem lapozzák!
A keret most már arany is lehet
A C. zvezda három forduló után is sereghajtó egyetlen ponttal, ami földrengést okozott Nándorfehérvárott. A cseh olaszt, mármint Zemant menesztették. Elnököt még nem találtak. Den Tana, az amerikai milliomos, akit azzal bíztak meg (ugyan kicsoda?), hogy a „földrengés okozta károkkal” megbirkózzon, azt állítja, hogy pénz van (annyi, mint a polyva)! S lesz elnök meg edző és csapat is. Vagdalódznak nevekkel, újakkal, régiekkel, ötletekkel. Džajić neve is ismét előkerült. Mintha mindenki elfelejtette volna, hogy a szurkolók nem is olyan régen háborúban álltak vele, és
valójában miattuk kellett mennie. S azt sem lehet tudni, hogy miként is fog megbirkózni a játékosátigazolási viszályokkal. Antić, az új szövetségi kapitány visszahozta a „nagyöregeket”.
Persze itt vannak a legtehetségesebb gyerkőcök is. Érdekes lesz követni, hogy a „formán kívüli” kapitány ráhibáz-e a legjobb koktélra? Azért a formán kívüli jelző, mert hosszú évek óta nem edzett senkit.
A Šapić–Šefik „találkozó” első menete, mint ismeretes, döntetlen volt: egy-egy végtag használatával lett rövidebb egy bizonyos időre mindkét fél. A második félidő az újságírók előtt a „puszipajtások” nyilatkozatával, hogy: hasonló nézeteltérések milliószámra voltak a múltban, csak éppen senkinek nem tört sem a lába, sem a keze, nem osztályozható. Nem mintha a két felnőtt embernek nem kellene tudni egymás mellett élni, de ha már millió számú volt az összezördülés, akkor a vezetőségnek kellett volna tenni valamit. Tett is, elfordította a fejét. Pont ide vág a pénteki M. Szó idézete: „A fa soha nem megy az autónak, kivéve önvédelemből!” Kérdés, a két „Š” közül melyik volt a fa?
