Az itteniek elég keveset tudnak rólad. Tudjuk, hogy zentai vagy, hogy fiatalon elkerültél szülővárosodból, hogy magyar válogatott vagy, hogy sokáig Olaszországban játszottál, és hogy jelenleg a Szeged csapatát erősíted. Mesélj valamit az életutadról!
Zapletán Zsombor edzés közben (Fotó: Laták István)
– Tizenöt évesen kerültem át Szegedre, két dolog miatt: a továbbtanulás és a sportban való fejlődés céljából. A Deák Ferenc Gimnáziumban érettségiztem, s közben bekerültem a szegedi csapatba. Először az ifiknél játszottam, majd három-négy év múlva – ahogy jöttek az eredmények – már a felnőttcsapatban is szerepet kaptam. Amikor állandósult a státuszom a csapatban, bajnokságot nyertünk, s egyre jobb nemzetközi eredményeket értünk el. Közben felvételt nyertem a Szegedi Tudományegyetem geográfus szakára. Az olasz ajánlatot másodéves koromban kaptam. Úgy döntöttem, hogy belevágok. Az elejében nem tudtam, mennyi időre szól a légióskodásom, de úgy voltam vele, ha egy év, akkor egy, ha kettő, akkor kettő. Mindenképp ki akartam magam próbálni, s végül olyan jól sikerült, hogy öt év lett belőle. Mindezek előtt azonban fontosnak tartom elmondani, hogy 2005-ben megkaptam a magyar állampolgárságot, s akkor már a magyar válogatott tagja lehettem. Előtte két alkalommal a szerb címeres mezt is magamra öltöttem utánpótlás korosztályban. A magyar válogatottal megnyertük a felnőtt-csapatvilágbajnokságot, az olasz Neumarkt csapatával pedig négy olasz bajnokságot és kupát.
Habár a Neumarkt folyamatosan jelen van a nemzetközi porondon, elég keveset tudunk az olasz tekéről. Milyen volt ott?
– Az igaz, hogy az olasz teke nincs az élmezőnyben, nem olyan erős, mint a magyar vagy a szerb. A Neumarkt a legerősebb csapatnak számít Olaszországban, nemzetközi porondon, a világkupákon pedig az volt a cél, hogy bekerüljünk a Bajnokok Ligájába. Ez többnyire sikerült is, ott volt a csapat az első nyolcban. Nagyon barátságosak az olaszok, nagy alázattal csinálják a tekét, mert szeretik.
Ezek szerint jól érezted ott magad.
– Nagyon jól éreztem magam.
Az iskolát tudtad közben folytatni?
– Igen, bár az utazgatások miatt nagyon nehezen egyeztettem össze a játékot a tanulással. Végül lediplomáztam.
Visszatértél Szegedre, s tovább erősítetted a már így sem gyenge csapatot. Kiharcoltátok a BL négyes döntőjét. Mit vársz a zólyombrézói szereplésetektől?
– Az elődöntőben az osztrák St. Pöltennel találkozunk, s mind a játékosok, mind pedig a vezetőség azon a véleményen van, hogy mi vagyunk az esélyesebbek. Nyilván a mérkőzést le kell játszani, de én olyan 70:30 százaléknyi esélyt adok maguknak. Jobbak vagyunk ennél a csapatnál, s remélem, hogy ezt be is tudjuk bizonyítani.
És a döntő? Nyilván a címvédő Sporttal kell majd farkasszemet néznetek, ráadásul ők a házigazdák.
– Ha a döntőben azt akarjuk, hogy legyen keresnivalónk, akkor extraklasszis teljesítményt kell nyújtanunk. Ott játszik Zavarkó Vili, ő a világ legjobbja, a hazai pályán nagyon jól játszik, de nekünk olyan csapatunk van, hogy közülünk bárki bárkit képes legyőzni. Szerintem az a meccs sem lenne lefutott.
Idén még egy nagyon nagy feladat vár rátok, hiszen Zalaegerszegben csapat-világbajnokság lesz. Ilyenkor nem sajnálod egy kicsit, hogy nem maradtál szerb válogatott? Hiszen a szerbek nagyon erősek, az utolsó két vb-t ők nyerték.
– Tény, hogy nagyon erősek, de már anno azt eldöntöttem, hogy ha lehetőség adódik rá, akkor én a magyar válogatottban szeretnék játszani. Ezt a döntésemet abszolút nem bántam meg. Sokan szerb–magyar döntőt várnak most, mi is. Jelenleg ez a két nemzet képviseli a legerősebb tekét a világon.
A tekéből nem sokan gazdagodtak még meg. Mivel foglalkozol?
– Szeretnék a szakmámban elhelyezkedni. Jelenleg a teke áll az előtérben.
Szoktál-e hazalátogatni?
– Hogyne, szinte havonta. Akkor meglátogatom a zentai pályát, amely kiváló, sokkal jobb, mint az itteniek. Jó ott játszani, meg nosztalgiázunk egy sort, milyen volt, amikor én elindultam onnan.
Mennyit gurítottál életedben a legtöbbet?
– Az egyéni csúcsom 714 fa, ezt egy olasz bajnoki mérkőzésen sikerült elérnem.
A Szeged csapata (Fotó: Laták István)
Azt mondják, jól mennek neked itt, Szegeden az edzések.
– Jól, elégedett is vagyok a teljesítményemmel. Néha vannak holtpontok, de úgy gondolom, ez minden sportban előfordul. A cél az, hogy minél előbb kikerüljek a gödörből, és újra formába lendüljek.
Sokan lenézik ezt a sportágat, de például Zavarkó a tekézés mellett rengeteget fut, úszik, kiváló kondícióban tartja magát. Te hogyan állsz hozzá ehhez a sportághoz?
– A jó teljesítményhez a tekében is kiváló fizikai állapot szükségeltetik. Elengedhetetlenek a kiegészítő sportok. Én leginkább a futást preferálom, heti két-három alkalommal futok, úgy 15 kilométert. Ezenkívül kis súlyokkal gyakorolok, nyáron pedig természetesen úszok is.
A tekében még fiatalnak számítasz, hosszú lehet még a karriered. A Szegedet csak állomásnak tekinted?
– Én most itt képzelem el a jövőmet, akár hosszabb távon is. Jó a csapat, s nyilván sokat kell tenni annak érdekében, hogy egyben maradjon, de szerintem ez most egy sikersztori.
