Pénteken nemcsak jégeső zúdult Nagybecskerek környékére, de Tornádó is volt. No, nem szó szerint, hiszen szerencsére nem ismétlődött meg Torda sajnálatos esete, de a forgószelet most a szentmihályi asztaliteniszklubra értjük, amely a helyiekkel együtt Jónyer István világbajnokot láthatta vendégül, aki Kű Lajossal együtt érkezett a budapesti Aranycsapat Alapítvány küldöttségeként. A kaucsuklabda helyi bűvölői ugyanis a Tornádó nevű klubban versengenek, s tudásukat megcsillantották a legendának is, aki elégedettséggel konstatálta, milyen tehetségeket lehet nevelni egy ezer lelket számláló kisközösségben.
A rendezvényt eredetileg március 15-ére tervezték, de az akkori hófúvás miatt meghiúsult az ünnepség, így most a költészet napja, József Attila születésnapja volt az apropó, hogy Szentmihályon hivatalosan is megnyissák a Kárpát-medencei Összmagyar Diákbajnokság 10. évi rendezvénysorozatát. A már említett budapesti vendégeken kívül jöttek még a versenysorozatban részt vevő magyarcsernyeiek, muzslyaiak és zentaiak, s természetesen ott volt Délvidék koordinátora, Gyólai Zoltán is, aki a fogadtatástól meghatódva, könnyeivel küszködve ismertette az idei programot.
– A versenyek május 24-én Tóthfaluban kezdődnek meg, ahol a labdarúgók és a leánykézilabdázók selejteznek. Június 24-től az általános iskolás labdarúgók Csongrádon, Miskolcon és Diósgyőrben próbálják kiharcolni a döntőt, a középiskolások pedig Jászberényben és Pápán. A döntő június 30-án a Puskás Ferenc Stadionban lesz. A sakkozók, asztaliteniszezők és birkózók október 11-én vagy 18-án Zentán adnak egymásnak találkát. Számukra és a kézilabdázók számára a Sárvár közelében található vépi kastély ad majd otthont a döntő kapcsán, méghozzá november derekán.
Visszatérve Szentmihályra, az ottani asztaliteniszező lányokra tavaly Kőváron figyelhettünk fel. Edzőjük Gombár Róbert, aki ritkán látott lelkesedéssel vezeti a klubot, amely a Vajdasági liga keleti csoportjában harcol a továbbjutásért, s jelenleg a második helyen áll:
– Klubunkba természetesen nem csak lányok járhatnak, de sajnos a fiúkat egy idő után elcsábítja a másik itt létező sportág, a labdarúgás. Ez már több éve így van, bár most is vannak fiúcskák, akik ismerkednek ezzel a sportággal. A lányok szépen fejlődnek, velük kapcsolatban az a legnagyobb gondom, hogy ne engedjenek a csábításnak, ne szerződjenek Nagybecskerekre, hanem maradjanak az anyaegyesületükben, s ott próbáljanak minél jobb eredményt elérni. Némelyiküket viszont nem lesz könnyű itthon tartani, hiszen befejezik az általános iskolát. Ligameccseinket egyébként az iskola csarnokában rendezzük meg, mert nincs fedett sporttermünk – mondja Róbert, közben megmutatja a már tető alatt lévő, de befejezendő sportcsarnokot, amely szabvány kézilabdapálya nagyságú, tehát minden teremsportra alkalmas lesz egyszer, ha elkészül:
– Ha tudnánk, melyik pártba kell belépni ahhoz, hogy segítsenek befejezni a csarnokot, akkor biztos belépnénk. A sportcsarnok egyébként nemcsak azért fontos, mert az asztaliteniszezőkön kívül sok szentmihályi szeretne sportolni, hanem ez a csarnok lesz az egyik fegyverünk arra, hogy ne legyenek osztályösszevonások. Ez továbbá a fő fegyverünk arra, hogy a lányok is a klubban maradjanak, mert jelenleg az az állás, ha bezár az iskola, nem tudnak hol edzeni.
A szentmihályi iskolába egyébként 110 gyermek jár, valamennyi osztály magyar nyelvű.
– Őseink egyesek szerint már az 1700-as években letelepültek errefelé, de sokan jöttek a nagy szegedi árvíz idején is. Ők egyszerű napszámosok voltak, s a földművelés manapság is a fő foglalkozásunk. Híres a szentmihályi fokhagyma, amely I. osztályú, de más konyhakerti növényekkel is foglalkozunk, függően a termőföld minőségétől. A falunak 1400 lakosa volt a legtöbb, jelenleg ezren vagyunk – mondja az egyik házigazdánk, s megmutatják a templomot is, melynek oltárja felett természetesen Szent Mihály arkangyal pillant le ránk.
Az ünnepélyes műsort egyébként a helyi művelődési egyesület állította össze, amely pont József Attila nevét viseli. A kórusa – melyben kitűnt a kiváló hangú Tóth Csaba – mellett az Angelus nevű női kórus is fellépett, és a gyerekek is, akik éneklés mellett szavaltak, de hallhattunk citerazenét is.
A vendégek kiválóan érezték magukat, s Kű Lajos, az említett alapítvány elnöke röviden ismertette a bajnokság történetét, amely évekig ellenszélben működött, de nem szűnt meg, hanem éppenséggel terebélyesedett, olyannyira, hogy idén már a tengerentúli, kanadai, amerikai és ausztrál közösségeket is be akarják vonni.
Az ünnepi műsor után is volt izgalom a művelődési egyesület nagytermében, hiszen pillanatok alatt eltűntek a székek, és asztalok kerültek a helyére, méghozzá pingpongos asztalok, amelyen a helyi, mintegy 20 játékos mutatta be a tudását, s csakhamar köztük volt Jónyer István is, aki hasznos tanácsokkal látta el a fiatalokat.
Közben fantáziát megmozgató illatok erengtek be a konyhából. A helyi vadászok által elejtett őz rotyogott az üstben, amely fenséges lakomának bizonyult, mellé pedig ügyes háziasszony keze által elkészített dobostorta dukált.
Jó volt Szentmihályra látogatni, s reméljük, a jövőben is lesz alkalmunk e vendégszerető faluba ellátogatni. Addig is, az asztalitenisz-versenyeken találkozunk!
