A közelmúltban Zalaegerszegen rendezték meg a serdülő- és felnőtt csapatvilágbajnokságot tekében, amelyen végül női és férfi mezőnyben is magyar arany született. A Szeged négy játékost adott a válogatottnak, akik egytől egyig helytálltak a versenyen, a ledöntött fák számát tekintve pedig Karsai László volt a legjobb, aki átlépte a bűvös határt, és a döntőben 702 fát produkált.
• Gratulálok az aranyéremhez! A döntőben elért 4012 fa azért nem semmi. Mennyire volt tudatos ez a formaidőzítés, hiszen a döntőben dobtátok a legtöbbet?
– Nem lehet tudatosságról beszélni. Mindenki nagyon akart, a közönség pedig kihozta belőlünk a legrejtettebb tartalékokat. Ilyen fantasztikus közönséget még nem is láttam: aki a „pincében” volt, még azokat is kihozták onnan.
• A világbajnokságon hatan dobtak 700 fa felett, a te 702 fád pedig a magyar csapat legjobbja. Dobtál már ennyit?
– Hivatalosan ez az első ilyen eredményem. Utána mondták, hogy 24 darab kilencesem volt, de ezen nem kell csodálkozni, mert ilyen eredményt csak így lehet elérni. Nagyon jó volt a pálya, s aki tudott rajta pontosan dobni, azt jutalmazta is, s mivel igen érzékeny volt, ha rosszul találtuk el, akkor meg büntetett. A legjobban a románok ellen szenvedtünk, hiszen 0:2-vel és -50 fával kezdtünk, de Zapletán Zsomborral együtt meg tudtuk fordítani a meccset.
• A szerbiai csapat hónapokig rátok készült a döntőben, ti meg őrájuk. Mennyire lett volna más a taktika, ha a címvédő szerbiaiakkal találkoztok a fináléban?
– Szerintem nem lett volna más. Még a felállás sem nagyon. Lehet, hogy az első sorban cseréltünk volna, de túl nagy változtatás nem lett volna. Két kiváló képességű csapatról van szó, s sportolói szemmel én sajnálom őket, mert úgy tartom, hogy óriási hibát követtek el a macedónok ellen, amikor Ćalićot lecserélték. Nem kell elfeledni, hogy nem is olyan régen Fućkar és Štoklas számított a világ két legjobb játékosának, akik képesek voltak ledolgozni azt a 120 fás előnyt. Ebben a sportban ugyanazon a napon két tétmérkőzést lejátszani nem könnyű, s gondolom, Ćalićot a döntőre akarták tartalékolni. Végül négy fa döntötte el a meccset, ami borzasztóan kevés, már ha csak azt vesszük például alapul, hogy Ostojićnak egy nyolcfás találatát belépésnek ítéltek meg. „Mi lett volna, ha...” azonban nincs a sportban. Egy hiba az egész csapatra rányomhatja a bélyegét. Sportolóként tehát sajnáltam őket, de megkönnyítették a dolgunkat, mert a macedón válogatott azért csak könnyebb ellenfél volt. Ez így sikerült, de tény, hogy a magyar és a szerb válogatott most a két legjobb a világon.
• A vb-n azt láttuk, hogy immár legalább négy csapat képes 3900 fa feletti eredményre, s noha a németek most nem ragyogtak, két év múlva náluk lesz a vb, s biztosra vehető, hogy bele akarnak majd szólni az érmek elosztásába. Mi várható ott? 4000 fa feletti eredmények?
– A 4000 fa feletti eredményhez azért sok mindennek össze kell jönnie. Ha azt szétdobjuk hat felé, akkor 668,6 fás eredmény jön ki átlagban, s ez nem kevés. Felkészülésen a szerb és a román válogatott is ütött 4000 fa felett, de egészen más egy versenyen ezt produkálni. Nekünk a közönség volt az óriási húzóerő, és talán az, hogy a macedónok ellen egy kicsit felengedhettünk, és ez hozta ki belőlünk a jó eredményt.
• A Zalaegerszegben felállított montázspályákat Győrbe vitték el. Magyarországon a két legerősebb csapat a Zalaegerszeg és a Szeged. Miért nem oda vitték?
– Ez egy jó kérdés, amire csak azt tudom válaszolni, hogy pillanatnyilag Győrben nagyon sok pénzt ölnek a sportba. Ott van az Audi, repteret is építenek, Európa-bajnokok a kézilabdás lányok és bajnokok a labdarúgók. Ennyi pénzt sajnos sem Szeged, sem pedig Zalaegerszeg nem tud prezentálni. Az viszont jó, hogy Magyarországon maradt egy ilyen kiváló pálya, mert talán ez mentheti meg ezt a sportágat. Attól függetlenül, hogy világbajnok a férfi és a női csapat is, a Szeged pedig megnyerte a BL-t, a helyzet egyáltalán nem rózsás. Szűkös anyagi keretek között működik a válogatott, és a klubcsapatok is. Az elért eredmények alapján a világ legjobb klubcsapataként tartanak bennünket számon, de a város csökkentette a támogatást. Ha nem tudunk felkészülési pénzt fizetni a játékosoknak, más, gazdagabb klubok ezzel visszaélhetnek, s a versenyzők el fognak menni. A zólyombrézói Sportnak például tízszer akkora a költségvetése, mint a Szegednek. Ezek a dolgok előtt egy picikét értetlenül állok, de ilyen világot élünk, s ezt nem nekem, játékosnak kellene megmagyaráznom.
• Változtatott-e az a tény valamit, hogy a Szeged négy világbajnokot adott az országnak?
– Első körben a város elvette tőlünk a támogatást, s a világbajnoki titulusok annyit segítettek, hogy mégis megkaptuk az előző támogatás kétharmadát. Ezzel azonban nincs teljes egészében fedezve a jövő évi költségvetésünk, a többit össze kellene szedni szponzoroktól. Az már szinte biztos, hogy a törökbecsei Ernyesi Róbert elmegy tőlünk.
