Hol is kezdjem? Talán ott, hogy mindkét klub bajnokságot ígért szurkolóinak! Kiknek? Azoknak, akik minden hétvégén riadóztatják a rohamrendőrséget? És „játszadoznak” is velük! Azoknak, akik a legocsmányabb szitkozódásaikkal elijesztik a jobb érzésű labdarúgó-szurkolókat?! Ezeknek akarnak (akartak) hízelegni az új vezetőségek? Mert alakult új vezetőség mindkét klubban, már csak azért is, mert a múlt évi ígéretek sem jöttek be. Meg voltak letartóztatások is, mégpedig látványosak. Tehát kellettek az új emberek. S azok pénze. S akkor jöttek az új játékosok...
Leginkább azzal a megfontolással, hogy a fent említett „munkaszervezetben” nem az ágyakat kell változtatni, hanem... de a madámok maradnak. Ennél a két klubnál ilyen szempontból is átjáróház van. De még milyen huzatos mindkét nyilvánosház! A legérdekesebb, hogy mindkét klubban azokat az embereket tartják a „következőknek”, akiket egyszer már elzavartak a „szurkolók” – név szerint a letartóztatott, de most szabadlábon lévő Džajićot és az ugyancsak letartóztatott, de ugyancsak szabadlábon védekezhető Buturovićot. A sok változásban marad minden a régiben. Itt (és nem csak ebben a szakmában) ez már így szokott lenni ebben a kis országban.
Óhajaim fele meghallgattatott
Tegnap délben szokatlan helyen voltam – a tv előtt. Minden más esetben ebben az órában – pontosan – a kutyákat etetem. Akit a BL érdekel, nagyon jól tudja, hogy miért kapták el a kutyák 5 perccel hamarabb a nekik járót. Sorsolás volt, az, hogy ki kivel kerül össze a sikeres nyolc klub közül. A jegyzőkönyvemben így láttam a párosítást: két angol csapat biztos szembekerül egymással, egy angol spanyol csapatot, a negyedik angol pedig német ellenfelet kap, a másik spanyol a portugálokkal vív meg.
Nos a page-frizurás Bruno Conti, Róma polgármestere (ott lesz a döntő), az egykori válogatott a következőképen párosította a csapatokat: Villareal–Arsenal, M.United–Porto, Liverpool–Chelsea és Barcelona–Bayern. Micsoda mázlija van Sir Fregusonnak, szinte máris a döntőben érzi magát! Persze azért nem szabad elkotkodácsolni a dolgokat, mert lehet, hogy a Porto Mourinho nélkül is képes nagy dolgokra. Hát még az Arsenal! A másik két találkozó bármelyike megfelelne döntőnek is! Sajnos a négy kiválóságból csak egy juthat el az örök városba! Hogy melyik? Részemről csakis egy, mégpedig a Liverpool. Tudom, hogy a többség a Barcára tesz, és az sem volna meglepetés, ha a másik két csapat „szerencsével” a fent említett kettő elé lopakodna... Mert nem mindig az esélyesek győznek! Tény az, hogy ragyogó meccseket fogunk látni, mert most már nincs lehetőség semmilyen spekulációra.
Lila és borzasztó
A divat titkát mindenkinek ismernie kellene, mert akkor az emberek kevesebbet bosszankodnának és a fejük sem szédülne. A „titok” ugyanis a következő: a nők éveken keresztül minden szezon végén egy hatalmas hordóba teszik ruháikat (nevükben persze ezt leginkább néhány „meleg” férfi teszi!), s amikor megtelik a hordó, befedik, felfordítják, kiütik a fenekét… s lám, két-három, vagy esetleg négy év után itt az új divat!!! Kétségtelen, hogy ezek a divattervezők néha-néha ráhibáznak valami újra is. A múlt években a köldökfitogtatás volt a női divat fő eleme. (Mondanom sem kellene, hogy ez csak Nyugaton újdonság!) Természetellenes lett volna, ha ebből a trendből „kilógtak” volna a teniszezőnők. Dehogy tettek ők ilyen „divat-istenkáromlást!” Ó, dehogy! Inkább magukhoz ragadták a kezdeményezést. Emlékeznek a molett Golovinára, akinek a tizenéves leánykákra jellemző kis hurkái kitelepültek a nagyon sekély sportnadrágra? De nemcsak ő húzogatta azt állandóan fel, hanem szinte mindenki, különösen a jó étvágyú Bartoli, Petrova és a bájos, kislányos Ivanović, sőt Davenport is, aki közelebb volt már a harminchoz, mint a húszhoz. Szafina nem tartozik (tartozott) a divathajhászok közé, de a sportszer- és ruhagyártók nem kérdeztek senkit: „a mi istállónkhoz tartoztok – ez van, ezt kell szeretni”! És persze hordani is! Igaz, Szafina azzal is rontott a dolgon, hogy a sporting alatt alsót is hordott, ami nagyon csúnyán gyűrődött kis pocakocskáján. Azóta azonban a pocakocska is és az alsó ing is eltűnt… de az a remény is, hogy listavezető legyen.
Hogy mi volt az indíték, vagy ki, talán nem is fontos, de tény, hogy az ízléstelenségnek majdnem teljesen vége lett, jöttek és győztek a ruhák. Különfélék, színben és szabásban. Egymást utánozva túl akartak tenni mindenkin. Mert minden megavállalat azon munkálkodik, hogy ő legyen az első, az ő modelljeit vegyék… Ezért vannak az agyonfizetett manökenjeik, ezért kell az Adidas ruháit viselni Ana Ivanovićnak, bármennyire is lila és bármennyire is eltorzítja mellkasának ragyogó díszeit. S hogy nem azt a zöldeskék ruhát hordja, mely úgy áll rajta, mintha vele született volna, arra csak két magyarázat lehet. A lilát, a borzasztót azért kell hordania, mert vagy még nem kelt el minden darab ebből, vagy pedig vadul veszik! S mivel nem dinármilliókat kap ezért, neki az a kötelessége, ha szereti, ha nem, hogy HORDJA!
Van azonban egy olyan megoldás is, hogy azt hordjon, amit akar, sőt kérdezzék, mit szeretne: nyerjen még egy-két Grand Slamet!
