A Manchester United szurkolóitól „kölcsönvett” szerb és magyar nyelvű felirat volt azon a transzparensen, amelyet a Zenta szurkolói a magasba emeltek, amikor Mirković Brigitta megnyerte az utolsó játszmát a Kormányos Zsanett ellen a női Szuperliga döntőjének harmadik mérkőzésén, amelyen a Zenta 4:2-re nyert a Csóka ellen, s ezzel a klub történelmének 11. országos felnőtt csapatbajnoki titulusát gyűjtötte be.
A Csókán élő
, aki már 21 éve a Zenta edzője, úgy kezdte nyilatkozatát a mérkőzés után, hogy „nem szeretek Csóka ellen játszani, mert ezeken a mérkőzéseken állandóan valamiféle túlfűtött érzelmek vannak”.
Az egészséges rivalizáláson és a sportszerű szurkoláson már a tavalyi döntő csókai mérkőzésén is túlmentek a hazai drukkerek, amikor Makszuti Anettának a „cellulit, cellulit” rigmusokat kiabálták, ám akkor a zentaiak szó nélkül elmentek az eset mellett, bízva abban, hogy ezzel segítenek abban, hogy a két klub között ne mérgesedjen el a viszony. A 2011/2012-es idény döntőjének csókai mérkőzésén a lábtörlő rongy a Zenta 2002/2003-as idény után kiadott bajnokcsapatos pólója volt, amelyen többek között szerepelt – Mellik és Mirković Brigitta mellett – az Eb-bronzérmes Polyák Márta, a BL-bronzérmes Recskó Emma, a világranglista 93. helyén álló Fehér Gabriella, a hétszeres országos bajnok Tőke Márta és az egyik legjobb topolyai játékosnő, Crnkovity Gabriella neve is. A zentai klub vezetői a döntő után elmondták, hogy teljesen mindegy, hogy ki tette le a pólót lábtörlőnek, az is, hogy valakinek az ötlete volt-e ez, vagy véletlen történt, de abban biztosak, hogy ezek a dolgok sokat rontanak a két klub viszonyán, hiszen ilyen dolgok nem fordulhatnak elő egy fináléban.
A döntők döntőjéről, amire azért került sor, mert az első mérkőzést a Zenta, a másodikat pedig a Csóka nyerte (mindkétszer 4:1 volt az eredmény), annyit mindenképpen el kell mondani, hogy – habár a Zenta 11 éve nem veszített saját közönsége előtt a döntőben – a bácskai együttes számára igen rosszul indult a találkozó, hiszen Makszuti Anetta 3:1-re veszített Aleksandra Radonjićtól, Mirković Brigitta pedig az első játszmában kikapott Fenyvesi Anna Zsófiától. Ha a Csóka 2:0-val kezd, egészen más lett volna a folytatás is, erre azonban Mirković rutinja miatt nem került sor: a 33 éves játékos fordított, majd Gyurcsik Aliz szintén négy játszmában győzte le Kormányost, s a 3:1-es zentai vezetéshez Makszuti győzelme kellett Fenyvesi ellen. Azt, hogy a Zenta négy meccset nyerjen zsinórban, Radonjić nem engedte: ötjátszmás győzelme Gyurcsik ellen még jobban fokozta a mintegy 250 néző és a mérkőzés hangulatát, hiszen 3:2-es zentai vezetésnél a Mirković–Kormányos találkozó következett.
Kormányos Zsanett ezúttal is jól játszott, de nem tudta másodszor is legyőzni Mirković Brigittát
Négy nappal korábban Kormányos 3:1-re nyert, Zentán azonban Mirković nem engedett semmiféle meglepetést, s három játszmában győzött. A győztes pont megszerzése után ő eldobta az ütőjét, a már említett csapattársai és Tóth Éva pedig a ringet felborítva rohantak hozzá ünnepelni. Mivel az elmúlt tíz évben a Zenta kilencedszer lett bajnok, a forgatókönyv már ismert volt: előbb pingpongasztalon való ünneplés, egy kis pezsgőlocsolás, a gratulációk fogadása, majd az érem és a serleg átvétele.
A 2011/2012-es idény országos csapatbajnoka a Zenta együttese (balról jobbra: Mellik Zoltán, Mirković Brigitta, Tóth Éva, Gyurcsik Aliz, Makszuti Anetta)A Kormányos László vezette vendégek (Hajnal Dorottya, Radonjić, Fenyvesi, Kormányos) mindent megtettek, hogy Csókára kerüljön a serleg, de hétfőn csak Radonjićnak jött ki a lépés, a többiek ezúttal gyengébben játszottak, mint a második mérkőzésen, amikor a Csóka 4:1-re nyert, s a Zenta 51 mérkőzésből álló veretlenségi sorozatát szakította meg.
A Csóka csapata (balról jobbra: Aleksandra Radonjić, Fenyvesi Anna Zsófia, Kormányos Zsanett, Hajnal Dorottya, Kormányos László), a női Szuperliga ezüstérmese
A labdarúgó Bajnokok Ligája döntő után, amelyben a Chelsea legyőzte a müncheni Bayernt, megdőlt Gary Lineker, az angol válogatott egykori kiváló játékosának a szállóigévé vált mondata, mely szerint „a futballt 22-en játsszák és mindig a németek nyernek!” A másik, Szerbiában honos szállóige azonban még tartja magát: „az asztalitenisz Szerbiában egy olyan sport, amelyet, ha csapatról van szó, a versenykiírások szerint 6-an vagy 8-an játsszák, s a végén mindig a Zenta nyer!”
És a címben feltett kérdésre, vagyis, hogy miért mindig a Zenta nyeri a bajnokságot, Mellik azt mondta:
– Apróságokon múlik, amelyek abban a pillanatban mellékesek, de később felértékelődnek, s rájövünk, hogy milyen sokat is számítottak.
S, hogy mik ezek a szinte láthatatlan apró dolgok? Például az, hogy a klub korábbi játékosa, Sóti Mihály a döntő napján, amint véget ért a munkaideje a szabadkai gyárban, azonnal indult Zentára. Vagy az, hogy Döme László még a mérkőzés előtt megmondta a zentai vezérszurkolóknak, hogy vagy drukkoljanak rendesen, vagy hagyják Gyufit, hogy egyedül biztassa a csapatot. De az is lehet, hogy a vasárnapi csapatépítő vacsora és az együtt alvás és ébredés hozta meg a sikert... A listát sokáig lehetne folytatni, lehetne találgatni, de felesleges, mert minden évben különböző apróságok jelentik a bajnoki címet. Apróságból azonban nagyon sok van. Csakúgy, mint Zentán bajnoki címből. A tizenegy már sok. És az elmúlt tíz évben begyűjtött kilenc? Az nem sok. Az rengeteg...
A döntőben két mérkőzés volt nagyon fontos: a Mirković–Fenyvesi és a Gyurcsik–Kormányos. Amikor ezeket megnyertük, s Makszuti legyőzte Fenyvesit, akkor már úgy éreztem, hogy nem bírunk veszíteni. Persze igazán csak akkor nyugodtam meg, amikor Mirković megszerezte a 11. pontot is Kormányos ellen a harmadik játszmában. Mirković győzelme Fenyvesi ellen nagy önbizalmat adott, s habár Csókán kikapott Kormányostól, biztos voltam benne, hogy ez még egyszer nem fordulhat elő, hiszen ott védő ellen élete legrosszabb meccsét játszotta. Annak örültem, hogy nem került sor a mindent eldöntő, hetedik mérkőzésre, mivel egy ilyen találkozón a párosok összecsapása az már egy szerencsejáték. A férfiaknál a C. zvezda veretlenül nyerte meg az alapszakaszt, aztán a döntőben kikapott a Banattól. Eszembe jutott, hogy mi is így járhatunk, de ezeket a gondolatokat próbáltam azzal elűzni, hogy a saját szurkolóink előtt 11 éve nem veszítettünk meccset a döntőben. Azzal nyugtattam magamat, hogy miért pont most veszítenénk, amikor voltak gyengébb felállítású csapataink, s azok sem kaptak ki.
:
A Zenta már évek óta veretlen saját közönsége előtt, s a címvédőnek a tapasztalata is óriási ezen a téren, hiszen évről évre döntőt játszanak a játékosai. Az egyik legfontosabb mérkőzésen Fenyvesi 1:1-nél 14:12-re veszített Makszuti ellen, ha azt a találkozót sikerül megnyernünk, akkor simán eljutottunk volna 3:3-ig. Megérdemeltünk volna egy páros meccset, mivel már nagyon rég szorította meg valaki ennyire a Zentát. Örülök, hogy nekünk ez sikerült, s szeretnék gratulálni a fiatal csapatomnak, s bízom benne, hogy jövőre is helyt állnánk a ligában, s megismételnénk ezt a jó teljesítményt. Radonjić mindkét találkozóját megnyerte, Fenyvesi kétszer is nagyon szorosan kapott ki, azonban őt sem szabad hibáztatni a vereségért, hiszen fiatal még, nincs meg a kellő rutinja, s ilyen hangulatú meccsen, mint amilyen a zentai volt, nagyon ritkán játszik. Néhány nap leforgása alatt kétszer megverni a Zentát, az nagy falatnak bizonyult.
