2024. október 6., vasárnap

Az elfelejtett vérnyomáscsökkentő

ASZTALITENISZ
A rájátszás döntőjének időpontját Mellik Zoltánnak, a Zenta edzőjének találták ki: az elmúlt tizenegy évben május közepén vagy végén a Zenta kispadján ülve kilenc országos csapatbajnoki címet gyűjtött be, s kétszer volt ezüstérmes, így a legtöbbször elégedetten ünnepelhette meg június 1-jére eső születésnapját.

A tavaly kimondott vágya azonban az idén sem teljesült: nem sikerült csak zentai nevelésű játékosokkal megnyernie a bajnokságot, hiszen a csókai klubban nevelkedett Mirković Brigitta – ezúttal is – oroszlánrészt vállalt a sikerből.

– Már magamnak is feltettem a kérdést: hogy sikerülne nekem csak zentaiakkal nyerni, mikor én is csókai vagyok?! Félretéve a viccet, nincs bennem semmilyen keserűség, hogy nem csak zentai nevelésű játékosokkal lettünk elsők. Voltak olyan évek, amikor talán lehetett volna, az idén azonban, azzal, hogy a Csóka is erősített, szükségünk volt Mirković rutinjára. Hogy nélküle mi lett volna, azt nem lehet megmondani, ez volt a biztosabb variáció. Egy döntőben az egyéni óhajok másodlagosak, az első a klub és a csapat érdekei. Ha egyszer egy olyan csapattal játszanánk a döntőben, amelyben csak saját nevelésű asztaliteniszezők vannak, akkor biztos vagyok benne, hogy kizárólag zentaiakkal megnyernénk a finálét.

• Az elmúlt két évben a Topolya, illetve a Csóka ellen a Zenta két mérkőzés után megszerezte a bajnoki címet. Az idén azonban egy 51 mérkőzésből álló veretlenségi sorozatot szakított meg a Csóka, s emiatt hárommérkőzéses lett a döntő. Mi történt a csókai, 4:1-re elveszített találkozón?
– Az alapszakasz során elaludtunk, elaltattak bennünket az ellenfelek. A 18 mérkőzés közül 16-ot 4:0-ra nyertünk meg, még a döntőbeli ellenfelünket is egyszer sikerült maximális arányban felülmúlnunk. A lányok emiatt elhitték, hogy verhetetlenek vagyunk, s ez megbosszulta magát. Mirković rövidzárlata a csókai meccsen összezavarta a fiatalokat, akik elveszítették az önbizalmukat.

• A harmadik mérkőzés már javában tartott, mikor eszedbe jutott, hogy nem vetted be a vérnyomáscsökkentő gyógyszert. Nem hiányzott?
– Egyik pillanatban arra gondoltam, hogy a túlzott izgalom miatt nehogy valami baj legyen, s a játék hevében nem, hanem az egyik szünetben jutott eszembe, hogy elfelejtettem bevenni a gyógyszert. Hogy ha 3:3 lett volna az eredmény, akkor valószínűleg előkerült volna a vérnyomáscsökkentő, mivel nagyon nem szerettem volna, hogy eljussunk a párosok küzdelméig. A csókaiaknál a Fenyvesi/Radonjić kettős állt volna asztalhoz, s mivel mindketten jó páros játékosok, bizonytalan kimenetelű mérkőzés döntött volna az országos csapatbajnoki címről.

• Habár úgy tűnt, hogy a szövetség engedélyezi, hogy a Szuperligában a Zenta két csapatot indítson, erre végül nem került sor. Mi lesz azokkal a játékosokkal, akik tagjai voltak az I. ligában ezüstérmes együttesnek?
– Mivel Tóth Éva Újvidékre igazol, így a Zenta II. tagjaival töltjük fel a szuperligás együttesünket, vagyis az előző évekre jellemző folyamat ezúttal is folytatódni fog: az idősebbek elmennek, a fiatalok pótolják őket. A Zenta II. esetében még vannak nyitott kérdések: ha a csapatból néhányan maradnak, akkor a hiányzó helyekre a még fiatalabbak kerülnek majd, ha pedig nem, akkor el kell azon gondolkodni, van-e annak értelme, hogy a harmadik csapatunk legyen ősztől a második, s az I. ligában szerepeljen.

• Aleksandra Radonjić nemrég bronzérmes volt Szlovákia ifjúsági nemzetközi bajnokságán, párosban szerbiai házidöntőt rendeztek, csapatban a lányok elsők lett. A többi ország sokkal több pénzt öl az utánpótlás-nevelésbe, a szerbiai lányok azonban sorozatban szállítják az érmeket. Mivel lehet ezt magyarázni?
– A serdülők és az ifik minden évben érmekkel tértek haza a nemzetközi versenyekről és az Európa-bajnokságokról is. Korábban sem fektettünk be annyit az utánpótlásba, mint a fejlettebb országok, most pedig oda jutottunk, hogy a fiataloknak van egy fizetett edzőtáboruk a kontinensbajnokság előtt. Mivel van néhány klub, Csóka, Dunacséb, Topolya, Zenta, Vojvodina, ahol jól dolgoznak, ahol rendszeres munka folyik, korosztályos szinten ez elég a sikerekhez, a felnőttek között azonban ez már kevés. Ezen a téren borúlátó vagyok, nem látok esélyt arra, hogy ez változzon, sőt, fel kell készülni, hogy még rosszabb lesz. Ha ez így folytatódik, öt-hat év múlva nem biztos, hogy a szerbiai utánpótlás-válogatottak hoznak majd érmeket a külföldi versenyekről…