A cseh válogatott ma a továbbjutás szempontjából sorsfontosságú mérkőzést játszik Görögországgal. A csehek az első mérkőzésen 4:1-re veszítettek az oroszok ellen, s sokan azonnal a válogatott kapusában, Petr Čechben keresték és találták meg a bűnbakot. A Chelsea kapusa a magyarok elleni, 2:1-re elveszített felkészülési mérkőzésen sem remekelt.
– Azon a találkozón az első gólért Čechet csak annyiban hibáztatom, hogy amíg a bíró nem mutatja fel a sípot, addig nem szabad elkezdeni a sorfalat állítani. Dzsudzsák meglátta, hogy a kapus a sorfallal van elkeveredve, s gondolkodás nélkül kihasználta az alkalmat. A második gólban már benne volt Čech, hiszen Gyurcsó holt szögből talált a kapujába: azt a lövést neki lábbal hárítania kellett volna, ő azonban nem is reagált – mondta Özvegy József, a Zenta kapusedzője, aki játékos-pályafutása során a jugoszláv B válogatottban és a nagybecskereki Proleterben is szerepelt. Özvegy szerint a csehek kapusának nincs könnyű dolga: Čech a BL-győztes Chelsea-ben az angol bajnokságban mérkőzésenként átlagban 1,2 gólt kapott, az Eb-n pedig egy meccsen mindjárt négyet.
– Biztos, hogy Čechet lelkileg megviseli egy ilyen meccs, főleg azért, mert az előtte álló védők amatőrökhöz hasonlíthatóan játszottak. A negyedik gólnál mindenki nézte, hogy Pavljucsenko a csehek 16-osában cselezget, és közben nézelődni is volt ideje. Egy magabiztos Čech a négy orosz gólból kettőt megfogott volna, de a védelem megingásai őt is elbizonytalanították.
Hogy a görögök elleni tétmeccsen sikerül-e bravúrokat felmutatnia, az Özvegy szerint a pszichológustól, de főként magától a kapustól függ:
– Biztos vagyok benne, hogy a válogatott pszichológusa hosszasan elbeszélgetett a hálóőrrel, de ezt a problémát, ezt a helyzetet elsősorban Čechnek kell feldolgoznia. Egy példát tudok mondani: az 1980-as években a Proleter beleszaladt egy rossz sorozatba, négy meccset veszítettünk el 1:0-ra. Akkor az edző úgy döntött, hogy a válogatottnál is megforduló pszichológus, Stevanović majd segít. Mindenkivel beszélt, velem a leghosszabb ideig. Az első kérdése az volt: Hogyan koncentrálok? Mondtam, hogy figyelem a játékot, nézem a támadást… Ő azt felelte, hogy a következő mérkőzéstől kezdve egy pillanatra se vegyem le a szemem a labdáról. Ha kimegy az alapvonalon túlra, ha a csapatom támad, mindig a labdán legyen a szemem. Ez a módszer be is jött, olyannyira, hogy a későbbiekben még öregfiúkmeccsen is a játékszert néztem, s azt is tudtam, hogy a nézők közül ki dobta vissza a labdát, amikor az elkerülte a kaput…
