MONTREAL – 1976
Valószínűleg az 1976-os montreali olimpia volt az első, melyen a résztvevők számát meghaladta a tudósítók hada. Boldog idők. Boldog vajdasági újságíró. Az újvidéki rádiót Gyula Karcsi képviselte Kanadában, de ott volt mellette Bence Lajos és Burány Endre a vajdasági televízió magyar nyelvű osztályáról, valamint jómagam a Magyar Szó küldöttjeként.
Petkovics Kálmán, a Forum vezérigazgatója indulás előtt így búcsúzott:
– Tőlünk te leszel az első párton kívüli olimpiai tudósítónk, ezért kénytelen vagyok közölni veled a „stratégiát”, 60:40% arányban kell tudósítanod a jugoszláv, illetve a magyarországi sportolók szerepléséről. Érted?
– Értem!
Tehát dekára kell mérnem a megvalósítást. Hogyan? Fogalmam sem volt – de majd lesz valahogyan. És lett, mert jugoszláv szempontból az események úgy alakultak, hogy a megszerzett két aranyérem tulajdonosai (Petković és Ljubek) magyar nyelven nyilatkozhattak lapunknak. Ezt a tényt később bűnömül rótta fel Petkovics Kálmán, és még mást is, de a jugoszláv sportszövetség elnöke, Hakija Pozderac jóváhagyta az interjú készítésének módját. Momir Petković anyanyelve magyar, és nagyszámú rokonsága buzdította a küzdelmek során. Ljubek pedig úgy tanult meg magyarul, hogy amikor itthon minden kötél szakadt, átment Pestre, és az akkori kenukirály, Wichmann Tamás tanítványa lett. Az olimpia kezdete előtt egy évvel Wichmann kérésére átkerült a szegedi Hingl László edzőhöz, és általános meglepetésre az egész 1000 méteres mezőnyt maga mögé utasította.
* * *
A montreali olimpia legnagyobb csillaga egy 13 éves lányka, Nadia Comăneci volt, ugyanis ő volt az első tornásznő, aki gyakorlatára tiszta tízest kapott. Az első tízest még hat követte, így a sajtótájékoztatóra rengeteg tudósító érkezett. A hely szűkös volt, ezért sorsolással döntötték el, ki kerül be a százas körbe és tehet fel kérdéseket Comănecinek vagy edzőinek, a Károlyi házaspárnak, Bélának és Mártának. Nem kis meglepetésünkre a Magyar Szó is bekerült sorsolás útján, és amikor sorra kerültem, megkérdeztem Károlyit, hogy magyarul, szerbül, görögül vagy németül tehetem-e fel kérdéseimet. Károlyi meglepetten nézett rám, és rövid gondolkodás után így válaszolt:
– Magyarul vagy románul!
A montreali szervezők sem gondoltak arra, hogy valaki 10-est kap majd az olimpián: Nadia Comăneci neve mellett ezért a hibátlan gyakorlat után az 1.00 állt
Tehát magyarul. Az interjú körülbelül 10 percig tartott, Károlyi pedig csak mondta, csak mondta, és azt is hozzátette, jó, hogy tőle kérdeztek, mert tanítványa, Nadia valószínűleg egy szót sem tudott volna kipréselni magából.
Örömmel siettem a sajtóházba, hogy értesítsem lapomat az olimpia sztárjával készített interjúról. A három újvidéki tudósító a montreali egyetemi otthonban lakott, mely kényelmi szempontból ötcsillagos szállóval ért fel. Gyulával és Bencével hosszan beszélgettünk, úgyhogy csak a hajnali órákban tértünk nyugovóra. Reggel hétkor dörömböltek az ajtónkon, és a futár közölte, Kubát János azonnal jelenjen meg a jugoszláv olimpiai különítmény montreali irodájában. Fogalmam sem volt, miért hívattak, de a kötelező feszültség gyorsan elmúlt, amikor Hakija Pozderac, a jugoszláv olimpiai különítmény vezetője tárt karokkal fogadott, és megölelt:
– Emberként csak gratulálni tudok tegnapi merészségedért. A jugoszláv különítmény vezetőjeként pedig szomorúan közlöm veled, hogy a románok kérésére el kell hagynod Montrealt, ők – mármint a románok – politikai provokációnak tartották azt, hogy te magyarul társalogtál tíz percen keresztül Károlyival. A helyzet azért súlyos, mert azzal fenyegetődztek, hogy ha este hatig nem hagyod el Montrealt, akkor ők teszik meg ugyanazt.
Valószínűleg megrémülhettem, hiszen akaratlanul lettem botrányhős. Hakija azonban megnyugtatott, mondván, nem eszik olyan forrón a kását, mert a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnöke, a nagybecskereki származású Milan Ercegan már elnézést kért a jugoszláv különítmény nevében is, és „így megúszhatod az incidenst”. És így is történt. Ercegan tekintélye olyan nagy volt, hogy valószínűleg még a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is lehetett volna, ha nem keleti országból származik. Merthogy Nyugat mindmáig görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy a világ legnagyobb össznemzeti rendezvénye, az olimpia az ő fennhatóságuk alatt maradjon.
