Nem kellett nostradamusi képességekkel rendelkeznie senkinek ahhoz, hogy megmondja: annak, hogy pénteken a hágai törvényszék fellebbviteli tanácsa jogerős ítéletében minden vádpont alól felmentette Ante Gotovina és Mladen Markač horvát tábornokokat, a horvát és a szerb sportéletben is lesznek következményei.
Az ítélet kihirdetése után erről először Igor Štimac, a horvát labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya gondoskodott, aki a Večernji list napilapnak – miközben útban volt Pakoštane település, Gotovina háza felé – azt nyilatkozta:
– Meghívom Gotovinát és Markačot, hogy a következő világbajnoki-selejtezős mérkőzésünkön ők végezzék el a kezdőrúgást!
Az A csoport naptárjában jövő év március 22-én Horvátország–Szerbia mérkőzés szerepel (a helyszínt még nem határozták meg, de valószínű, hogy Zágrábban lesz a találkozó). Hogy Štimac mennyire felelőtlenül nyilatkozott, arról szükségetelen bármit is leírni. Valami hasonló történt augusztusban a londoni olimpián is, amikor Horvátország férfi kézilabda-válogatottja nyolc góllal nyert Szerbia ellen, s a találkozó után Slavko Goluža, a horvátok szövetségi kapitánya a győzelmet követően azt nyilatkozta: – Megmutattuk, hogy jobbak vagyunk Szerbiánál, ha semleges pályán játszunk. Nem túl lényeges, de ez a meccs A vihar című filmre emlékeztet.
A horvát sajtó szerint a szakember ezzel a balkáni háború Oluja (Vihar) fedőnevű hadműveletére utalt, amelynek során a horvátok 1995 augusztusában felszámolták a Krajinai Szerb Köztársaságot, és visszafoglalták a területet. Goluža cáfolta, hogy ő erre célzott volna. Állítja, ő valóban egy filmre gondolt – bár azt nem árulta el, melyikre –, és a sajtó egyszerűen félreértette szavait.
Természetesen a szerb fél sem maradt adós Štimac kijelentésére: a Rad–Hajduk szerbiai szuperligás mérkőzésen a belgrádi szurkolók elégettek egy horvát zászlót, valamint kifeszítettek egy „Sprem'te se sprem'te četnici” (Készüljetek, készüljetek csetnikek) feliratú transzparenst.
A Szerb Labdarúgó-szövetség (FSS) főtitkára, Zoran Lakovićszombaton reagált Štimac kijelentésére: a Tanjug hírügynökségnek adott nyilatkozata szerint nem érti, a horvátok miért fokozzák a feszültséget a vb-selejtező előtt, s közölte: – Bárhol a világon lép pályára a szerb válogatott, s lehet az Zágráb is, a két említett személy soha nem végezheti el a kezdőrúgást.
A horvát–szerb mérkőzést már korábban kiemelt kockázatúnak tekintették, s a hétvégi események után szinte biztos, hogy nem múlik el incidens nélkül a találkozó.
Hogy hová vezetnek a Štimac-nyilatkozatok és a belgrádi zászlóégetések (szombat délután a Radkiális Párt felvonulásán is meggyújtottak egy horvát lobogót)? Kérdések, melyekre választ bizonyára csak március 22-én kapunk majd, azonban a két félnek nem lenne szabad elfelednie, hogy Jugoszlávia széthullásának és a délszláv háborúknak pont egy labdarúgó-mérkőzés adta meg az alaphangot: 1990. május 13-án Zágrábban a helyi Dinamo és a belgrádi Crvena zvezda mérkőzése botrányba fulladt…
A focimeccs végeredménye: háború |
Néhány labdarúgó, köztük Zvonimir Boban, aki horvát labdarúgó-válogatott tagjaként 1998-ban világbajnoki bronzérmes lett, is bekapcsolódott a verekedésbe. A Dinamo csapatkapitánya megütötte a muszlimán Refik Ahmetovićot. Az eset után pár perccel a találkozó megszakadt: Zlatko Kranjčar, a zágrábi együttes korábbi játékosa, aki később a horvát válogatott kispadján is ült, akkor azt mondta: a pillanat, amikor Boban megrúgta a rendőrt, meghatározza majd azt az utat, amelyen Jugoszlávia nagyon gyorsan elindul. Kranjčarnak tökéletesen igaza lett: a háború 1991. június végén tört ki, amikor a szerb dominanciájú Jugoszláv Néphadsereg (JNA) megszállta Szlovéniát.
