A múlt hét végén az év legjobb szerbiai edzőjének választották meg Bojan Mijatovot, a bajnoki címét megvédő nagybecskereki Proleter Birkózóklub edzőjét, de akár az év ligaversenyzője is lehetett volna, hiszen még a sajátjánál nehezebb súlycsoportban sem talált legyőzőre. Interjúnk témája viszont nem ez, hanem annak kapcsán jártunk a bánáti városban, hogy a zentai születésű fiatalembert választották meg szövetségi kapitánynak e sportágban. Bojan minden idők legfiatalabb kapitánya lett térségünkben, s reményeink szerint lendülete, munkaszeretete és fegyelmezettsége új lendületet ad a kötöttfogású csapatnak.
• Hogyan ítélnéd meg a mögöttünk álló időszak szerbiai eredményeit?
– Általánosságban beszélve minőségi munka folyt a válogatott körül. Nem mondom, hogy csúcseredményeket értünk el, de mindenképp voltak figyelemre méltó sikerek, hiszen egy világbajnoki és négy-öt Európa-bajnoki érem is született, s ez nem kevés, ha figyelembe vesszük, milyen konkurencia kerekedett a Szovjetunió szétesésével. A birkózás jócskán megváltozott, s a mi szakembereink próbálták tartani a lépést, de véleményem szerint ebből a nemzedékből többet lehetett volna kihozni, főleg az olimpiák kapcsán. Voltak tehát hibák, s itt Frísz Krisztiánra, Radomir Petkovićra és Davor Štefanekre gondolok, akiknek mind ki kellett volna harcolniuk az ötkarikáson való szereplés jogát, s közülük legalább egy akár éremért is küzdhetett volna. A legutóbbi olimpiai érmünk még a messzi 1984-ből származik. Igaz, hogy a birkózás még mindig a legtrófeásabb sportágunk, de nagyon kell igyekeznünk a jövőben, mert az olimpiai szereplés kapcsán jócskán lemaradtunk.
• Említetted a sportág fejlődését. A szabályok azt eredményezték, hogy immár nincs könnyű ellenfél.
– Igen, ez tény, hiszen a FILA szabálymódosításai nagyban befolyásolják a birkózást. Raphael Martinetti elnök célja is az lehet, hogy egy sajátjának, egy svájcinak is alkalmanként esélye legyen éremszerzésre. A szegényebb, kisebb tradícióval rendelkező országok egyszerűen azt csinálják, hogy egy olimpiai ciklusra felfogadnak egy orosz edzőt, adnak neki száz gyereket, s ő ezekből nyolc-tíz klasszist csinál. Manapság így lehet fejlődni. Ha megnézzük például Egyiptomot, ugyanezt látjuk. Előtte sehol sem voltak, manapság viszont már olimpiai és világbajnokkal is büszkélkedhetnek. Törökország is látványosat fejlődött Szapunov edzősködése alatt. A régi, húszéves edzőtervek már nem érvényesek, alkalmazkodni kell a változásokhoz, hiszen a medicina, a pszichológia is színre lépett, a helyes étrenddel együtt. Az amerikai olimpikonokkal például harminc pszichológus dolgozik. Nagyon remélem, hogy a FILA-kongresszus után változások történnek, mert ezekkel a szabályokkal a kötöttfogás veszélybe kerülhet mint olimpiai sportág.
• Említetted az orosz szakembereket, de nem kell elfeledni, hogy szomszédunk, Magyarország is a birkózóvilág élmezőnyében maradt. Állítólag a magyarok edzenek a legtöbbet a világon. Nekünk nagyon jó kapcsolataink vannak velük. Szövetségi kapitányként melyik modellt kívánod követni?
– Valóban kiváló kapcsolataink vannak a magyarokkal, s ez az együttműködés folytatódni fog. Nekik a tatai edzőtábor aranyat ér, hiszen a válogatottjuk folyamatosan ott készülhet, s ráadásul állandóan ott van még további néhány birkózó-nagyhatalom csapata, s az edzéseken akár tíz kiváló birkózó is van egy-egy súlycsoportban, ráadásul a juniorok és a kadétok is ott lehetnek. Annak idején a magyarok is az orosz iskolát koppintották le, manapság viszont ehhez még egy hajszálnyit hozzá is tudtak tenni, s ennek három olimpiai érem lett az eredménye. Nekünk is nagyon kellene egy ilyen központ.
• A hírek szerint új súlycsoportok lesznek. Eltörlik az 55kg-ot, és 60, 70, 80, 90, 100 és 130kg lesz. Ennek fényében hogy néz ki majd a jövő szerbiai válogatottja?
– Frísz Krisztiánnak alkalmazkodnia kell a 60kg-hoz, 70-ben pedig nagy lesz a konkurencia, hiszen Davor Štefanek és Alaksandar Maksimović harcol majd a válogatottbeli helyért. Báló Petar évek óta szenved a 84kg-os súlycsoporttal, amihez még most sem nőtt fel, de véleményem szerint neki ideális lenne a 80kg. Ugyanez vonatkozik Dejan Franjkovićra is, aki jól csípőzik, de ez az új, agresszívabb stílusa a jobbaknál nem megy el. Ezért neki ideális lenne a 90kg. Nagy kár Petković elvesztése, s megláthatjuk, a következő olimpiai ciklusban biztosan három-négy érmet hoz majd Azerbajdzsánnak. Nem kell elfeledni a fiatalokat sem, akik szintén megkapják majd az esélyüket. Zentán ott van a két Nemes, Nagy és Šefer, Magyarkanizsán Gazdag és Slejher, Szabadkán Bűn, Varga, Lipajić és Fehér, Nagybecskereken Marković és Csábi, Újvidéken pedig Pavlović. Ők mindannyian nagy tehetségek.
• A hazai mezőnyről szólva: az eredményekhez megfelelő bázis kell, viszont azt látjuk, hogy még a tradicionálisan nagy központokban, Zentán, Magyarkanizsán és Szabadkán is fogynak a gyerekek. Milyen programokkal lehet a gyerekeket a birkózáshoz vonzani?
– A birkózás egy nehéz, küzdelmes sportág. A szülők szívesebben elviszik máshová sportolni a csemetéket, olyan klubokba, amelyekben lehet, hogy nem is szakértők dolgoznak. A birkózás jövőjét talán az iskolák tudják biztosítani. Promóciókat kell tartani az iskolában, hogy a kölykök megszerethessék ezt a sportágat. Véleményem szerint kisebb közegekben eredményesebbek lehetünk, mert a kisvárosokban nincs akkora választék a sportágak között.
• Véget ért a bajnokság, kezdődik a válogatott felkészülése. Ez általában magaslati edzőtáborral indul. Most is így lesz?
– A versenynaptár fényében alakítottam ki az edzésprogramot, amelyet a szakbizottság el kell hogy fogadjon. December 3-án indulunk a magaslati felkészülésre, s 21 napot leszünk ott, hogy hazaérhessünk a katolikus karácsonyra. Napi három edzés lesz, s annyit mondhatok, hogy nem lesz könnyű. Fel kell mérnem a csapatot, s dolgozni kell a fegyelmen, mert ezen a téren egy kicsit elszaladt a ló velük. A mostani válogatottakkal annak idején én is együtt edzettem, de a viszonyunknak változni kell, függetlenül attól, hogy a baráti légkör nagyon fontos. A jövőben nem akarok arról hallani, hogy a válogatottak valamelyike verekedett, vagy összeverte az autóját, s erre viselkedési kódex lesz. A magaslati felkészülés után Szabadkán vagy Nagybecskereken folytatjuk, s készülünk a tornákra. A Ljubomir Ivanović Gedža-emléktorna után a szófiai Nikola Petrov következik, majd pedig a Magyar Nagydíj. Az biztos, hogy lesznek változások, más edzésmódszereket alkalmazok majd, mert változtatni kell a küzdőmodoron is. A világban már nagyon dívik a „kémkedés”, azaz megfigyelők kilesik a versenyzők stílusát, s a versenyeken már nagyon könnyen birkóznak az ellen a versenyző ellen, akiről tudják, milyen fogásokat preferál, merrefelé dob. A három legfontosabb verseny a grúziai Eb, a törökországi mediterrán bajnokság és a budapesti világbajnokság lesz. Ezekre pontozásos rendszerrel juthatnak ki a versenyzők. Ez mindenkire vonatkozni fog: itthon bizonyítani kell a versenyek előtt, s nem lesz kivétel.
• A szabályok úgy változnak majd, hogy két menet helyett egy ötperces menet lesz, tehát nagyon fontos lesz a jó kondíció. Ezt a javaslatot a magyarok adták be. Hogy kívánsz alkalmazkodni ehhez?
– Hegedűs Csaba, a magyar szövetség elnöke igen okos ember, így nem meglepő, hogy ez a javaslat Magyarországról származik. Az ötperces menet változtatni fog a dolgokon, s immár nem csak lökdösődés lesz, mert az öt perc sok mindenre lehetőséget ad, s nem kell elfeledni, hogy újra lesz intés passzivitás miatt. Ez az új szabály nekem sokkal jobban megfelelt volna annak idején, de azt hiszem, hogy a többieknek is jó lesz. Nagy lesz a hajtás, sokkal attraktívabb lesz.
• Nemes Viktor kisebb szenzációt keltett, amikor a Spartacus–Partizan ligameccsen legyőzte az olimpikon Maksimovićot, tehát megérett már egy éremre. Milyen programot irányozol elő a junioroknak?
– A két Nemest elsődlegesen a juniormezőnyben indítjuk, hiszen utolsó éves ifik, s nagyon jó lenne, ha végre megmutatnák igazi értéküket a nemzedékükben. Egy esetleges siker nekik jó belépő a felnőttek közé. Két igen intelligens versenyzőről van szó. Viktor szépen feltérképezte Maksimović stílusát, így verhette meg, s ezzel a gondolkodós módszerrel megtalálják ők a helyüket a felnőttek között is. Nekik az a gond, ha nem ismerik az ellenfeleiket. Ezért az edzéseken kevesebb számítgatás kellene, hogy egy ismeretlen ellen is feltalálják magukat. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a szövetség embereinek nem kellene a lehető legjobban feltérképezni az ellenfeleket.
• Említetted, milyen fontos az orvos, a pszichológus, a dietetikus. A mi versenyzőink ezek nélkül indultak eddig versenyekre. Változik-e valami ezen a téren?
– Tárgyalások zajlanak már dr.Sikemićtyel, aki a belgrádi katonai kórház egyik főorvosa, és együttműködik a FILA-val is. Az étrend terén is szakembert kell alkalmazni, hiszen többen súlyfölösleggel küzdenek. Én az egyetemen tanultam erről, ki is alakítottam különböző étrendet, de ez már nem elég. Pszichológus is kell, mert bizony versenyeken többen nem tudják kihozni magukból a maximumot. Ilyen például Báló is, aki a playoffon is kikapott.
• Lehetőséged adódott megválasztani a válogatottak edzőit.
– Szabó Palóc Nándor lesz a felnőttek edzője. Nandi Zenta kiváló sportolója, s nekem is sokáig volt az edzőm. Őt maximalistaként ismertem meg, s fanatizmusára szükség lesz a válogatott körül is. Nagyon sajnálom, hogy nemzedékéből többen is haragszanak egymásra otthon, mert sokkal többet ki lehetne hozni Zentán. Ő tehát a fegyelem záloga. A juniorokat és a kadétokat Dragan Radojević kragujevaci edző vezeti majd. A válogatottban annak idején dolgoztam vele, hiszen segédedző volt a felnőtteknél. Egyetemet végzett, jó edző, akinek az alkalmazása azért is volt fontos, hogy fennálljon a jó viszony a szerbiaiak és a vajdaságiak között. Ez azonban nem jelenti azt, hogy esetenként nem hívok be más edzőt. Ilyen lesz például Zörgő László, aki biztosan ott lesz azokon a versenyeken, amelyeken a Nemes fivérek és Nagy verseng, de ugyanez érvényes a szabadkaiakra és a magyarkanizsaiakra is. A gyerekek sokkal jobban viselik el az edzéseket, ha a klubedzőjük ott van mellettük.
• Térjünk át most egy picit rád. A te győzelmeddel nyerte meg idén a Proleter a bajnokságot. Jövőre viszont egy kicsit furcsán fest majd, ha a szövetségi kapitány ismét fellép egy klub színeiben.
– Ez nem fog megtörténni, mert ezzel a bajnoki rájátszással pontot tettem a versenyzői pályafutásom végére. Komolytalan lenne szövetségi kapitányként tovább birkóznom. Szögre akasztottam tehát a tornacipőt, s búcsúmeccset sem tervezek. Ennek ugyan hagyománya van, de nem érzem szükségét. Úgy gondolom, hogy Jugoszláviának, SCG-nek és Szerbiának is eleget nyújtottam birkózásban, s becsülettel képviseltem ezen országokat. A nevem nem ismeretlen a birkózás világában, s nincs bennem hiányérzet, hiszen mindig maximálisan álltam hozzá az edzésekhez, és méltóan viselkedtem a versenyeken. Ez a helyzet egészen új, amivel meg kell birkóznom, hiszen nem kis dolog szövetségi kapitánynak lenni 32 évesen. Most az a dolgom, hogy tudásom legjavát átadjam a felnövekvő nemzedéknek.
