A BL elődöntői négy menedzsert, egy nagy öreget, egy érett korút és két fiatalembert állítottak egymással szembe. Az, hogy csapatuk idáig eljutott, az egyetlen, amiben úgymond egyformák – voltak. Előző sikerei alapján Sir Ferguson megközelíthetetlen a többiek számára. Habár Mourinho már két klubbal nyert BL-t, de most a döntőt a lelátóról fogja nézni, esetleg a tv-ben! Vagy „böjtöl”, s undora miatt meg sem nézi! Guardiola, a Barcelona mestere, a legfiatalabb a négy közül már mindent megnyert. Korántsem annyit, mint a két említett, de volt már egy olyan éve, mint a másik nagynak nem – két évvel ezelőtt, amikor kezdő volt, a Barca első csapatával minden trófeát, szám szerint hatot, begyűjtött! Tulajdonképpen Rangnicknak, a Schalke edzőjének semmi „keresnivalója” nem volt ebben a társaságban! Ezt a privilégiumot a tavalyi BL-győztes Inter elleni nagy sikerrel vívta ki magának a német csapat, mely „sehol sincs” a német bajnokságban – ez a „sehol” a tizedik hely. Majdnem érdektelenek voltak a visszavágók, mert a Barcelona és a M. United is 2:0-ra nyert idegenben. Tehát csak a részeg ember tehetett pénzt arra, hogy ne a két győztes játsszon a hónap végén Londonban. Hogy véletlenül se legyen érdektelen a két meccs, ennek érdekében tettek egyet-mást a menedzserek.
A vérig sértett Mourinho tüzet okádott a Barca elleni 0:2 után, minden nap minden órájában. Mivel ezt még az első mérkőzés alatt elkezdte, jóval a meccs vége előtt már a lelátón nézhette csak a játékot és csapata vereségét. A találkozó után folytatta: – A bírók a Barcelonát nyomják, s jobb ha nem játszik senki ellenük – Még a Manchester United sem? Kérdezném én… Persze erre ő nem válaszolna, mint például arra sem, hogy ha már a játékvezetők csakugyan nyomják a Barcelonát, hogy a fenében nyerte meg csapata a katalánok ellen a Király-kupát két héttel ezelőtt?! S mit csinált agyonfizetett gárdája az első meccsen, amikor csak egy negyedórát birtokolta a labdát a 90 percből?! Ezt is a játékvezetők hozták össze Messiéknek!? A kígyót-békát kiáltó portugál a végén nem is ment ki a stadionba, hanem szállodájában nézte a visszavágót, valószínűleg azért, hogy ne láthassa senki, hogyan van összeköttetésben a segédedzőjével. Azok, akik nem nagyon szeretik Mourinhót, azt sugallják neki, hogy ezt csinálja mindig, mert nélküle 1:1-et játszott idegenben a csapat, vele meg 0:2 volt otthon!
Egészen más volt a hangulat Manchesterben. Sir Ferguson annyira meg volt győződve a továbbjutásról, hogy az első mérkőzés győztes csapatából kilenc (9) embert kihagyott! Ilyen sem volt eddig ennek a versenynek a történelmében. Hogy milyen összeállításban kezdtek, azt tökéletesen mutatja az a tény, hogy O’Shea volt a kapitány! Ebből a tizenegyből csak Van der Sar és Valencia volt az első találkozón a kezdőcsapatban! Persze a németek ezt nem tudhatták, de tény az, hogy Rangnick, de sokan mások is, mint például Magath, a klub egykori edzője, meglepetést vártak! Hát, ezt meg is kapták. A tartalékosok nagyszerű játékkal lepték meg a telt stadiont – 74687 fizetővendégről számoltak be a lapok. Ha csak 25 fontos átlagról beszélünk, ami lehetetlen, mert sokkal drágább a „belépő”, akkor is 200millió dinárt (2millió eurót) inkasszált csak ezen a találkozón a Man. United. S, hogy még fájóbb legyen a vendégeknek, a három cseréből kettő „második csapatos” volt. Ennyi volna a különbség a két liga között?
Nálunk ma nem lehet senki Ferguson-féle!
Stanojevićről van szó, a Partizan sikeres fiatal edzőjéről. Aleksandar, mert ez a keresztneve a 37 éves edzőnek, megjárta a Partizan minden ificsapatát, és játszott az első tizenegyben is. Külföldön a madridi Atleticóban és a Mallorcában futballozott, majd itthon az Obilićben és az OFK Beogradban. Mielőtt a Partizan leszerződtette volna, a szerb ifjúsági válogatottnak volt a kapitánya, mely harmadik lett Európában. Nagyon jól ment neki már az első évben – megnyerte a bajnokságot meg a kupát is… Az idén is közel van a kettős győzelemhez. Már „csak” a döntő maradt hátra a kupában. Nagy előny számára, hogy a meccs Belgrádban lesz, tehát, bár a szomszédok stadionjában játsszák, ez nagy előny, hisz ott lesz a 25–30ezer szurkolójuk, amivel szemben a Vojvodina 2–3ezerje nevetséges semmi! A bajnokságban meg a piros-fehérek feletti győzelem után nem hinném, hogy megbotlanak. Mindezt csak azért említem, mert ez a fiatalember, persze ha Fergusonhoz hasonlítom, pontosan a skót formulájával vezeti csapatát! Ferguson ugyanis arról (is) híres, hogy 160 meccsen nem játszatta a M. Unitedet ugyanazzal a tizenegy játékossal! A fent említett kilences csere már szinte hihetetlen, mert a legrangosabb verseny elődöntőjében történt. El tudom képzelni, hogy az angol szennylapok mint írtak volna róla, ha történetesen kiesnek! Nos, Stojanović – akaratlanul-e vagy sem – a Ferguson-féle rotációs képletet követi! Ha a következő bajnoki meccsen nem az utolsó találkozó kezdő tizenegye lép pályára, akkor az 50. ilyen meccset ünnepli! Hogy mi késztette ilyesmire, nem lehet pontosan tudni – a Sir kabaláját követi, vagy tudatosan használja a kezdőcsapatból való kihagyás „nevelő értékét”, erejét?! Vagy történetesen éppen ennek az ellenkezője a célja – ha jól dolgozol hét közben, jobban, mint a többiek, bent vagy a csapatban!
Nem csoda, hogy már az idén negyven labdarúgó viselte a fekete-fehér mezt a három versenyben. Öten csak mint cserejátékosok. A következő öt egyszer volt a kezdőcsapatban, ezek közül Jovanović még nyolcszor volt csere. Kettő és hat kezdő között ismét öt játékos volt, Davidov ötször kezdett, és 21-szer volt csere! Héttől tízig hat játékos van, Šćepović 12 cserével. Tizenegytől tizenötig négy: Camara 12-szer volt kezdő és csere is. S most elérkeztünk a „standard”-féle gárdához – a 16-nál több kezdők öten vannak: Kizito 16, Stevanović 19, Babović 20 – 6 csere, Miljković 21, Savić 21 – 1 csere. S most az elitcsoport: Moreira 25, Lazevski 26, Iliev 26 – 8, Tomić 29 – 7, Jovanović 31 – 5, Stojković 32, Cléo 32 – 1, Petrović 34 – 9, Krstajić 36, Ilić 43-szor volt kezdő! Ha mindezt alaposan végignézi az ember, akkor rájön, hogy egészen komoly „könyvelésre” van szüksége az edzőnek. Tehát nem elég csak átvenni valamit a sikeres emberektől, hanem nagyon alaposan véghez is kell vinni, ahhoz, hogy gyümölcsözzön. De mindez a kútba esik, ha nincs siker. Stanojevićnak „szerencséje” volt és van, mert sikeres. Mindez azonban nemcsak mások lemásolásával, hanem nagyon sok munkával és egy kis tudással jár. A szerencséről ebben a pillanatban ne beszéljünk.
