Nem nagy dolog megírni egy adott város vagy falu sporttörténetét, különösen nem, ha adva vannak hozzá a források, ám verítékes munkát jelent, ha az alapvető dokumentumok hiányában fog a szerző egy sportág fejlődése, népszerűsége, majd elhalása történetének megírásához. Többen is készültek már megírni a temerini ökölvívás történetét, keresték, kutatták az írásos dokumentumokat, hivatalos jegyzőkönyveket, és amikor már úgy látszott, együtt az „anyag”, a tűz martalékává vált, minden megsemmisült.
Még szerencse, hogy vannak sportrajongók Temerinben, akik jól ismerik az egykori ökölvívó-fellegvár ökölvívással kapcsolatos történésekeit. Egyike ezeknek Majoros Pál, aki maga is aktív művelője volt a sportágnak. Az ő ötlete és elgondolásai szerint írta meg és rendezte sajtó alá jórészt az újságokban (Magyar Szó, Temerini Újság) megjelent beszámolók alapján Törőcsik Nagy Tamás A temerini ökölvívás történetét. Bár a kötet egyértelműen az ötletgazda magánarchívumára és a sajtóbeszámolókra támaszkodik, tartalmaz önéletrajzokat, interjúkat, érdekes történeteket, anekdotákat és nem utolsósorban sok-sok képet.
A kötet azokról szól, akik egykoron hírnevükkel megdobogtatták az ökölvívás kedvelőinek szívét, eseményekkel tették gazdaggá a szürke hétköznapokat. De szól azokhoz is, akik csak hallomásból tudnak, vagy éppenséggel nem is tudnak a temerini Partizán Ökölvívó-egyesület létezéséről, amely 1923-tól 1984-ig tartó fennállása alatt több mint egy tucat országos bajnoki címet szerzett, 20 szerbiai és 35 vajdasági bajnokot adott a közösségnek.
A kiadvány a Temerini Újság kiadásában jelent meg, megvásárolható a helyi könyvesboltokban és a terjesztőknél.
