Vereség, győzelem, kudarc, meglepetés, mérgelődés, visszavonulás, jubilálás, átigazolás – valamennyi sportágnak, így az asztalitenisznek is részei ezek, de amikor tragédia történik, akkor az említett szavak háttérbe szorulnak. A sportolók is tanácstalanul, megdöbbenve állnak, és érzik, hogy tehetetlenek. Senki nem beszél az eredményről, a következő mérkőzésről, ellenfélről. A tragédia pár napig átveszi a sport feletti uralmat. Míg az egész világ Michael Schumacher balesetével foglalkozott, az asztaliteniszezők elveszítettek egy olyan lányt, akiről soha senki nem mondott egyetlen rossz szót sem. A romániai válogatottban is szereplő, 23 éves Borza Valériát napok alatt győzte le a fertőző agyhártyagyulladás. A francia Lys-lez-Lannoy játékosát december 29-én mély és nagy részvét mellett temették el a romániai Karánsebes (Caransebeş) városban. Vali, maradj meg ott fenn is olyannak, amilyen itt a földön voltál, és tudd, habár lehet, hogy neked ezt külön soha senki nem említette: rengeteg játékosnak a példaképe voltál, nemcsak azzal, ahogy az asztalnál viselkedtél, hanem példás életeddel is.
Nehéz ez után a pár mondat után tisztán csak a sportra koncentrálni, a sportról írni, de ilyen világot élünk, összeszorított fogakkal, ökölbe szorított kézzel és egy gombóccal a torokban tovább kell lépni. Ahogy az LGT is megénekelte: „menni kéne, mindig menni, / és egy percet sem pihenni, / Menni kéne, nem kérdezni, / csak érezni, csak érezni,…”
A 2013-as évet szerbiai szempontból a párok, párosok határozták meg, pontosabban tették igazán emlékezetessé. Kezdte a topolyai Fenyvesi Anna Zsófia és a bajsai Truzsinszki Viktória: a Novi Sad játékosai a Nemzetközi Asztalitenisz-szövetség (ITTF) által szervezett ifjúsági sorozat két állomásán is a dobogó legfelső fokára állhattak fel. Erős mezőnyben Csehországban és Franciaországban sem találtak legyőzőre, így a 2012-es ifjúsági Európa-bajnokságon szerzett ezüstérmüket még két aranyéremmel egészítették ki.
A szerbiai Szuperligában a címvédők nem hibáztak: a férfiaknál a nagybecskereki Banat (Uroš Gordić, Ilija Majstorović, Boris Mihailović, Marko Petkov, edző: Boris Vukelić), a nőknél pedig a Zenta (Gyurcsik Alíz, Makszuti Anetta, Mirković Brigitta, Ivana Vejnović, edző: Mellik Zoltán) szerezte meg az első helyet. Ez utóbbi együttes az egész évben nyújtott teljesítményének és a klub játékosai kiváló szerbiai és nemzetközi szereplésének köszönhetően kiérdemelte a Vajdaság legjobb női csapatának járó elismerést, a Vihor-díjat.
Az év visszavonulója egyértelműen a magyarországi Tóth Krisztina lett, aki a párizsi egyéni és páros világbajnokság után jelentette be, hogy leteszi az ütőt, de nem távolodik el a sportágtól. A hétszeres Európa-bajnok (ötször párosban) Tóth a Bajor Asztalitenisz-szövetségben kapott állást, s a sportágban szerzett tudását és tapasztalatát ott adja át, kamatoztatja.
A 2013-as korosztályos kontinensbajnokság is sikeres volt a szerbiai asztalitenisz szemszögéből, hiszen az ifi (Fenyvesi, Makszuti, Truzsinszki, Vejnović) és a serdülő lányok (Surján Szabina, Izabela Lupulescu, Dragana Vignjević) is bronzérmesek lettek. Utóbbiak esetében a párosnak külön jelentősége volt, hiszen a nyolcad- és a negyeddöntőben is megnyerték a párosok csatáját, így a horvátokat és az osztrákokat is 3:0-ra győzték le.
Szeptember végén a Csóka Asztaliteniszklub, amely az elmúlt évtizedekben az azóta megszűnt Jugoszlávia egyik legsikeresebb egyesülete volt, ezen a tájon régen látott nagyszabású és időigényes rendezvénnyel megünnepelte a klub fennállásának 50. évfordulóját. A fél évszázados jubileumra külföldről is hazajöttek az évek során elszármazott játékosok. Köztük az Erdélyi nővérek is, akik, habár 2003-ban párosban voltak bronzérmesek a courmayeur-i Európa-bajnokságon, soha nem játszottak egy klubban. A francia Serris Val d’Europe egyesület vezetői azonban, úgy tűnik, komolyan vették a „párosan szép az élet” mottót, s 2013-ban Szilvia mellé szerződtették húgát, Annamáriát is.
A tavalyi felnőtt-Európa-bajnokságon a Marko Jevtović és Pető Zsolt alkotta páros megismételte a 2009-es eredményt, amikor szintén a negyeddöntőig jutott. Ezúttal a horvát és a lengyel válogatott honosított kínai játékosai, Tan Ruiwu és Yi Wang Zeng alkotta kettős állította meg őket, akik végül megnyerték az Eb-t.
Az év utolsó hónapjában a Makszuti/Truzsinszki kettős örvendeztette meg a szerbiai sportbarátokat: a zentai és a bajsai lány a Marokkóban megrendezett ifjúsági világbajnokságon bejutott a legjobb négy közé, s az ázsiai párosok mellett felállhatott a dobogóra. A szenzációs eredmény ellenére Truzsinszki klubja, a Novi Sad december végi közleményében tudatta a világgal, hogy szerintük semmi nem indokolta a Truzsinszki/Fenyvesi páros szétválasztását. Hogy ez a páros is (bronz)érmes lett volna-e? Beszélni, diskurálni lehet róla, de hogy kézzelfogható bizonyítékkal senki nem szolgálhat se a megerősítésére, se a cáfolására, arra mindenki mérget vehet.
Miután a nagybecskereki Banat megnyerte a 2012/2013-as bajnokságot, a 2013/2014-es bajnokság őszi idényében veretlenül lett első (Nagy Némedi Valentin valamennyi mérkőzését megnyerte, így ő lett a liga legeredményesebb játékosa), a klub edző nélkül maradt. Boris Vukelić, aki egyben a szerbiai férfiválogatott szövetségi kapitánya is, Katarban folytatja edzői munkásságát. A válogatottnál Miloš Đukić vette át a helyét, Nagybecskerekre pedig a Crvena zvezda korábbi edzője, Vladimir Marić érkezett.
És az év, valamint az írás végére is egy filmbemutató maradt: decemberben mutatták be a zentai születésű Boros Tamaráról készült dokumentumfilmet, amely a Tamara címet viseli. A 36 éves Boros 2003-ban Párizsban egyéniben világbajnoki bronzérmes volt, s azóta egyetlen európai asztaliteniszezőnek sem sikerült az ázsiaiak mellett dobogóra állnia. Edzőjével, Neven Cegnarral, aki a film elkészítését is szorgalmazta, olyan párost alkottak, amely rengeteg borsot tört a kínaiak orra alá.
A 2014-es év egy nagy változást hoz majd az asztaliteniszsportban. Az ITTF igazgatóbizottsága ugyanis Bereczki Zoltán már megénekelt gondolatait (Ez kerek egész, bárhova mész,… / Hagyd egy darabban, / jobb egy darabban”) tette meg az év mottójának, ugyanis egészségvédelmi okok miatt a közeljövőben megszűnik a hagyományos kaucsuklabdák gyártása és forgalmazása s egyben a versenyen való alkalmazása is. Az új, celluloidot már nem tartalmazó, műanyag labdákat a mostanitól merőben eltérő technológiával készítik, melynek során nem két félgömbből illesztik össze a terméket, hanem egyben kerül legyártásra. A nemzetközi szövetség versenyein 2014. július 1-jétől alkalmazzák majd az új típusú labdát, míg alacsonyabb szinten ezt követően még mintegy két év kifutási időt biztosítanak a jelenleg használatos labdáknak.
