Egy klassz reggelinél, amely után csapatfotózásnak kellett volna következnie, a Kroppach Asztaliteniszklub vezetői bejelentették: belefáradtak, nincs se kedvük, se erejük tovább csinálni, így a szezon végén minden játékosnak új klubot kell keresnie – ezt írta december közepén blogjában (krisztinatoth.net) Tóth Krisztina hétszeres Európa-bajnok asztaliteniszező, aki 2007 óta erősíti a német együttest, s ezalatt öt bajnoki címet gyűjtött be a csapattal.
Azóta eltelt több mint két hónap, s semmi nem változott, vagyis a vezetők nem gondolták meg magukat, szélnek eresztik a világ egyik legjobb asztaliteniszcsapatát, amelyben a 38 éves Tóthon kívül a német válogatott Kristin Silbereisen, a világranglista 28. helyén álló, 2009-ben német színekben egyéni Európa-bajnok Wu Jiaduo és a kínai-német Shan Xiaona szerepel.
– Egy nappal a döntés bejelentése előtt egy nagyon fontos és nehéz mérkőzést nyertünk meg a Bingen ellen, amely 2:0-ra vezetett ellenünk. Az elveszített párosok után a főnökök olyan patáliát csaptak, hogy nem is értettük, mi történik. Pénzbüntetéssel fenyegetőztek, kiabáltak. Megfordítottuk az eredményt, 6:4-re nyertünk, de senki se gratulált, amin mi, játékosok is kiakadtunk, s mondtuk is, ha ezen nem változtatnak, akkor jövőre nem maradunk – mondta Tóth a Magyar Szónak.
A másnapi reggelinél aztán, mint derült égből a villámcsapás, jött a bejelentés.
– Annyit mondtak, hogy megöregedtek, s már nincs se erejük, se kedvük tovább csinálni. Sokan sajnáltak bennünket, hogy pont karácsony előtt derült ez ki, de azért fontos elmondanom, hogy ennyiből korrektek voltak, mert fél évvel előbb szóltak, nem pedig a bajnokság végén, így mindenkinek van ideje csapatot keresni. A meccseinket lejátsszuk, de a szezon végén senkinek nem hosszabbítják meg a szerződését.
Utalt erre valami, hogy ez bekövetkezhet?
– A bejelentés után a játékosok közül senki nem akarta elhinni, hogy ez komoly, mert annyira rendben volt minden. A Kroppach volt az egyik legkorrektebb klub a német bajnokságban, a fizetések nem késtek, minden hivatalosan ment. Az egészben talán az volt a legfurcsább, hogy a vezetők megmondták, hogy mielőtt még elkezdene az agyunk járni, hogy ez az egész a pénz miatt történik, erről szó sincs, mivel a szponzorok a jövőben is támogatják a klubot, de nekik nincs kedvük tovább csinálni. Ezen persze még jobban felháborodtunk, mert ma, a gazdasági válság korában, ahol megvan a pénz a sportra, az asztaliteniszre, szerintem kutya kötelességük lenne ezt tovább működtetni.
A Kroppach hatszoros német bajnok, Silbereisen kijutott a londoni olimpiára. A Német Asztalitenisz-szövetség (DTTB) ilyenkor nem tud lépni?
– Kicsit átlátszó volt ez a „megöregedtünk” indok, s ehhez még hozzátették, hogy aki a virslit árulja a büfében, ő is megöregedett. A konkurens csapatok ezen jót nevettek, s azt mondták, csak találnak Kroppachban egy fiatalabb virsliárust. Attól tartok, hogy a teljes igazságot nem tudjuk, és nem is fogjuk sose megtudni. A német szövetség elnöke éppen ott volt magánemberként az őszi utolsó mérkőzésünkön, s beszélgetett is velem, hogy mi történt. A tartományi sportszövetség igen szép összeggel támogatja az élsportot, s a DTTB még őket is felhívta, hogy csökkentették-e a támogatást, de ők jelezték, hogy ugyanazt az összeget adnák, mint 2012-ben.
A Kroppach 10 győzelemmel és 1 döntetlennel az első helyen áll a Bundesligában. Ilyen körülmények között mennyire lehet a tavaszi idényre koncentrálni, edzeni?
– Nekem egyszer már volt egy ilyen esetem. A Langweiddal annyiban volt más a történet, hogy miután megnyertük a bajnokságot, közölték, hogy anyagi gondok miatt nem hosszabbítanak senkivel. Ott megvolt a remény az utolsó pillanatig, ezúttal azonban már decemberben közölték, hogy az idény után vége. Elsőre úgy tűnt, elég nehéz lesz így majd edzeni, játszani, azonban megyünk tovább. Talán nyugodtabbak leszünk, mert már tudjuk, hogy bármi történik, a döntés megszületett.
A rossz példák sorakoznak: előbb Langweid, most Kroppach…
– Németországban az a baj, de gondolom, így van ez máshol is a világon, hogy nincs a klubok mögött egy megfelelő csapat. A düsseldorfi Borussia klubmenedzsere azt nyilatkozta, hogy egy egyesület működése csak akkor van biztosítva, ha 4-5 főállású ember dolgozik ott, mert ha egy kiesik, akkor is maradnak elegen. A Kroppach esetében az a főnökünk, aki mindent csinált és irányított, 70 éves lett, s valószínű, ő unt rá.
Senki nem volt, aki vállalta volna?
– A furcsa, hogy nem adta át senki másnak. Nekem is van ilyen végzettségem, s volt még egy sportboltos, aki 30 éve a pingpongban van, ő is felajánlotta a munkáját, de hiába. Ami engem illet, szeretnék még játszani, de nem mindenáron az a cél, hogy a 2013/2014-es idényben is asztalhoz álljak, hanem, ha valamilyen más lehetőség adódna, annak is nagyon örülnék.
Kínaiak Európában és a szakdolgozatban
Tóth Krisztina a tervek szerint nyáron védi meg a szakdolgozatát a Deák Ferenc Továbbképző Intézetben a jogi szakokleveles sportszakember képzésen, a dolgozat témája, hogy az európai klubokba szerződtetett kínai női játékosok milyen hatással vannak az európai asztalitenisz-ligákra, illetve az európai női asztaliteniszre. Az asztaliteniszt kedvelők körében s a honosítás időszakában igen érdekes a témaválasztás:
– Mivel ez egy sportjogi továbbképzés, így fontos, hogy sportjogi szempontból közelítsem meg a témát, amibe beletartozik a munkavállalás, a munkához való jog. Ha egy kínai megkapja például a francia állampolgárságot, akkor nem lehet neki megtiltani, hogy a francia válogatottban játsszon. Ezt vizsgálom, hogy milyen hatással, legtöbbször nem éppen pozitív hatással volt az európai asztaliteniszre az ő érkezésük és a válogatottba kerülésük. Az utánpótlás-nevelést valamilyen formában ellehetetlenítették, mivel nem edzettek együtt a fiatalokkal, s ezt kell jogi formában megfogalmaznom, mivel nemcsak az asztaliteniszben, hanem másik sportágban is népszerű dolog a honosítás – mondta Tóth, aki kiemelte, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság támogatásának köszönhetően képezi tovább magát, mivel a szervezetnek van egy Életút programja, amelynek a célja, hogy elősegítse a már olimpiai kerettagságot kiharcolók, valamint az „olimpiai reménységek” kategóriájába tartozók sportkarrierjének és a civil életre való felkészülésének összehangolását.
