A szerbiai női válogatott szövetségi kapitánya és a Zenta Asztaliteniszklub edzője ma ünnepli 55. születésnapját. A női csapat (Gyurcsik Alíz, Makszuti Anetta, Mirković Brigitta, Ivana Vejnović), jó szokásához híven, május végén ezúttal is bajnoki címmel ajándékozta meg Mellik Zoltánt, miután Zentán 4:1-re, Újvidéken pedig 4:2-re nyert a Novi Sad ellen. Az elmúlt tizenegy évben Mellik tízszer nyerte meg a Szuperligát, s a jubiláris bajnoki cím után többek között arról is beszélt, miért vált szállóigévé, hogy „a végén úgyis a Zenta nyer”, kinek az ötlete volt a döntő előtt a sportpszichológus alkalmazása, valamint arról is, hogy mennyire dühítő, hogy a kiforrott, Zentán felnevelt játékosokat a másik klubok havi 100 vagy 200 euróért igazolják le.
• A döntő első mérkőzése előtt egy hetet Párizsban tartózkodtál az egyéni és páros világbajnokságon. Mennyire volt nehéz felpörögni az ott látottak után egy szerbiai Szuperliga-döntőre?
Mellik Zoltán: Ezek a bajnoki címek nemcsak a lányokról és rólam szólnak, hanem egy nagy csapatról (Fotó: Gergely József)
– Ez évek óta így megy, s emiatt már megszoktam azt, hogy – kis túlzással – két különböző sportágról van szó. Játékban nagyon messze vagyunk az ázsiaiaktól, de nekünk nem is ellenük, hanem a szerbiai porondon kellett újból bizonyítani. Az, hogy május elején, a döntő első mérkőzése előtt egy hetet a csapattól távolt töltöttem, nem okozott gondot a felkészülésben, mert a lányok nevelőedzője, Tőke Erzsébet kisegített. A finálé előtti két napot pihenéssel és pszichikai ráhangolódással töltöttük.
• A zentai mérkőzésen a várakozásaid szerint alakult a felállítás, Újvidéken azonban, nem túlzok, ha azt mondom, ha te állítod össze a párokat, akkor sem tudtál volna a Zenta szemszögéből rosszabb párosítást kialakítani.
– Nem erre számítottam, Lupulescu meglepett. Összenéztünk a lányokkal, s lehet, hogy mindenkiben végigfutott a gondolat, hogy azzal játszik, akinek a stílusa a legkevésbé fekszik neki. Szeretném megdicsérni a csapatot, hogy ebben a felállításban, idegenben is nyerni tudtunk. Makszuti a zentai meccs után sokkal nyugodtabb volt, azzal, hogy látta, Gyurcsik igen sokat hozzá tud tenni a győzelemhez, lekerült a válláról a teher.
• Először fordult elő, hogy mindkét mérkőzés előtt sportpszichológus beszélgetett a lányokkal. Ez kinek az ötlete volt?
– Régi vágyam, tervem ez, mert a nemzetközi versenyeken látom, mennyire fontos a pszichikai felkészülés. Komoly válogatott nem utazik tornára sportpszichológus nélkül. Az idén szerencsénk volt, mert korábbi játékosunk, Tőke Márti, a Semmelweis Egyetem Sportpszichológiai Tanszékének végzős hallgatója „kéznél volt”, akinek ezúton is köszönöm az elvégzett munkát.
• Női döntőben nem fordult még elő, hogy egy csapatban egyetlenegy hazai nevelésű játékos se legyen, sőt az edző is az idény elején érkezett. A Novi Sad véget vetett ennek a sorozatnak. Mennyire volt más egy idegenlégiósokból összeállított csapat ellen játszani?
– Sajnos ez a tendencia évről évre mutatkozik, mivel mindig akad valakinek pár ezer eurója, s megpróbál nagy csapatot, nagy klubot csinálni, azzal, hogy majd megnyeri az országos bajnokságot. Ez egy téves politika a klubokban, s nagy gond, hogy már a nevelőegyesületek is ezt az „összeszedünk pár ezer eurót” irányt helyezik előtérbe. Nem tudom, mi ennek az értelme, ezt a pénzt inkább az utánpótlás-nevelésbe kellene fektetni. Főleg most lehetnek majd gondok, hogy az új idényben négy újvidéki csapat szerepel a Szuperligában, miközben az elmúlt 10 évben egy válogatott szintű játékost neveltek ki a székvárosban. Egy év alatt új edzővel, több klubból érkező játékosokból nagyon nehéz úgy összeállítani a csapatot, hogy az országos bajnok legyen, hacsak a leigazolt játékosok nem egy klasszissal jobbak a többieknél.
• A zentaiak már megszokták, hogy aki befejezi a középiskolát, és tovább tanul, az utána másik klubban folytatja a pályafutását. Mennyire dühítő az, hogy más klubok havi 100 vagy 200 euróért kész játékosokat tudnak leigazolni a Zentától?
– Függetlenül attól, hogy az önkormányzat maximálisan segíti a klubot, s zentai sportkörökben valakik azt hiszik, hogy a klubnak rengeteg pénze van, nekünk tényleg hiányzik az az 1000-2000 euró, hogy Zentán tartsuk a saját nevelésű játékosainkat. Az idén megpróbálunk ennek a tendenciának véget vetni, s azt szeretnénk, ha Gyurcsik Alíz ősztől is a Zenta színeiben szerepelne. Az ő sorsa szerdáig eldől. A csapat célja jövőre a rájátszás kiharcolása, Makszuti, Gyurcsik, Vejnović mellett Ágoston Tamara is az együttes tagja lesz, s egyelőre még nem beszélgettünk Mirković Brigittával, hogy szeretné-e folytatni. Mi a fiatalokat szeretnénk előtérbe helyezni, mivel a bajnoki cím anyagi haszonnal nem jár, a dicsőség pedig két nap alatt elmúlik.
• Tíz bajnoki cím a tizenegy év alatt. Gyors visszatekintés után négy-öt finálé alakulhatott volna úgy is, hogy nem a Zentáé lesz a serleg. Biztos feltetted már te is magadnak a kérdést, hogy: de miért mindig a Zenta?
– Pár nappal a döntők után mindig foglalkoztat ez a kérdés, s mindig ugyanarra a végkövetkeztetésre jutok: azt a csapatmunkát, amit mi már éveken át elvégeztünk, azt egy év alatt nem lehet bepótolni, mással helyettesíteni. Itt nemcsak arra a csapatra gondolok, amely lejátszotta a döntőt, hanem mindenkire, akik az együttes körül vannak: edzők, vezetőség, szurkolók, emberek, akik szívügyüknek tartják, hogy a csapat országos bajnok legyen. Ez nemcsak a lányokról és rólam szól, hanem egy nagy csapatról. A lányok érzik azt, hogy nekik nyerni kell, de nemcsak abban a pillanatban, mikor a döntőben elkezdődik a meccs, hanem évekkel korábban. Makszuti Anetta kilencéves volt, ott ugrált, szurkolt a lelátón, mikor 2004-ben legyőztük a Csókát a döntőben. Ebben nevelkedett, ezt látta, de nemcsak ő, hanem a többiek is. Az idei döntőben a jelenleg 10 éves kislányaink is már ott ültek a dobosok mellett, s fújták a sípokat, biztatták a csapatot.
• Tavaly a vérnyomáscsökkentőt felejtetted el bevenni, most pedig Újvidéken kisebbfajta pánik uralkodott el, amikor kiderült, hogy nincs nálad Tic Tac. Ekkora problémát okozott a cukorka hiánya?
– Ha sokat beszélek, akkor kiszárad a szám, s mivel nem szeretek rágózni, kell valaminek lennie a számban. Lehet, hogy az idegesség levezetése miatt is hasznos, főleg a narancsos Tic Tac vált be az előző években. A lányok nevelőedzőjénél mindig van egy dobozzal, s ez egy rituálévá vált, hogy meccs előtt tictackozunk. Most azonban csak mentolos volt, de szerencsére ez is megtette…
