A magyarok nincsenek ahhoz hozzászokva, hogy a női kézilabdacsapatuk rosszul játszik. A szurkolók egy-egy jó sorozatban fanatikusan drukkolnak nekik, de a kudarcokat sem felejtik. Így történt ez Újvidéken is, a vb nyolcaddöntőjében, amelyre már csak jóindulattal is alig ezer néző érkezett a szomszédból, mert a csoportkörben a 4-5 ezer magyar torok sem bizonyult elegendőnek, s ez bizony nem jó előjel volt a spanyolok ellen, akik itt a bronzérmüket védték, s közben a londoni olimpián is felállhattak a dobogóra.
A magyar válogatott játékosai megtalálták a spanyolok kemény védekezése elleni ellenszert (Fotó: Ótos András)
Arról nem is beszélve, hogy a pénteki, németek elleni meccs magyar hőse, Görbicz Anita a térdét fájlalta. Szegeden MRI-vizsgálaton esett át, s szerencsére nem találtak semmit, így egy injekció és egy kihagyott edzés helyrehozta a dolgokat. „Gondolkodtunk azon, hogy a dolgot másként állítsuk be, de a spanyolokat nem olyan könnyű becsapni” – nyilatkozta Ágai Kiss András, a válogatott sajtóigazgatója, aki a hétvégén már fel sem vette a telefont, hiszen a válogatott „karanténban” volt, de hétfőre már mindenki bizakodva nyilatkozott. A „megtévesztésből” tehát nem lett semmi, de nem is ezen múlott a dolog. Jorge Duenas 2007 óta vezeti az ibériaiakat, 115 meccsen ült már kapitányként a kispadon, s ő is emlékszik a magyarok elleni összecsapásokra, amelyek mindig szorosak voltak az utóbbi években. Legutóbb tavaly december 7-én, szintén Újvidéken találkozott a két együttes az Eb csoportkörében, s ott egy kiváló első félidő után a magyarok ünnepelhettek 32:31-re, a spanyolok pedig onnantól kezdve „elsüllyedtek”, mert végül a friss olimpiai bronzérmes csak a 11. lett. „A magyarok egyetlen gyengéje a védekezésben rejlik” – nyilatkozta Duenas, de a tegnapi meccsen mégis ő kért elsőként időt, mert ugyan a mérkőzés elején – jórészt Cabralnak köszönhetően – ők vezettek, de néhány gyors kontrával a 14. percben már kettővel veszítettek. Ráadásul Herr kivédte a büntetőjüket, Navarro is védte Tomori lövését, ám Vérten lövésével már tehetetlen volt, sőt a másik szélső, Bognár-Bódi is betalált, és a 13:9 már érzékelhető előny volt. Az első félidő történetéhez egyébként az is hozzátartozik, hogy Görbicz szinte végig a kispadon ült, de ezt ügyesen használták ki a többiek, köztük Zácsik is, aki a hajrában lőtt fontos gólokat. Végül aztán tetemes magyar előnnyel, 17:12-vel fordultak, de következett a másik félidő, amelyben az eddigi vb-meccseken mindig visszaestek a magyarok.
Csak Aguilarnak igaza legyen, miszerint a spanyolok egyik mumusa a magyar! Meg kell ezt nyerni, lányok, mert a spanyolok tehetetlenek támadásban, s védekezésben sem olyan fürge lábúak! Végig koncentrálni, továbbra is ilyen jól védekezni, visszaadni a szurkolók hitét!
Igen! A magyarok emberhátrányban kezdték meg a második játékrészt, de mégis kétszer betaláltak, így „sértetlenül” jöttek ki ebből a szituációból. 19:14-nél azonban megindultak a spanyolok. Aguilar két góljával már csak 19:17 volt, s magyar időkérés következett. Sajnos ez, meg az emberelőny sem segített, mert kétszer eladták a labdát, kétszer pedig a kapufát találták el, végül azonban Tomori megtörte a „csendet” – 20:17!
Harcolj! Védekezz! – szólt a csatakiáltás, mert vészesen közelgett az a fránya utolsó 15 perc, de szerencsére Triscsuk, majd Görbicz is betalált, a dán játékvezetők pedig passzív támadás miatt elvették a spanyoloktól a labdát, akik kisvártatva időt kértek. Jó előjelek, csak így tovább! A spanyolokat nem nyugtatta meg a time out, kétszer eladták a labdát, Cabral lövését pedig Herr védte. Zácsik viszont betalált, így nem egész hét perccel a vége előtt ismét négy volt a különbség a magyarok javára. Gyerünk, lányok, még egy kicsi! Gyorsan visszazárni, tartani a különbséget! Mit tartani: növelni! Kovacsicz hetest harcolt ki, Görbicz azt értékesítette, s 25:20-as magyar előnynél újabb spanyol időkérés következett, mert már csak bő négy perc volt hátra. Pena azonban mellélőtte, s ez már előrevetítette a magyarok sikerét, mert a már említett Kovacsicz és Zácsik kettővel növelte az előnyt! Ezt már nem lehet elveszteni, meglesz a negyeddöntő!
Meg is lett, mert a spanyolok a végére már inkább durván védekeztek, mint céltudatosan, s a csapatkapitány Görbicz egy újabb hetessel feltette az i-re a pontot – 28:21!
– Nehéz volt, hiszen egy, a végső győzelemre is esélyes csapatot vertünk meg. Bevált a tervünk, hogy a hatodik mérkőzésre leszünk csúcsformában. Sok kritikát kaptunk a románok és a németek elleni mérkőzés kapcsán, de higgyék el: sokat dolgoztunk, s ez meghozta a gyümölcsét – mondta Hajdu János.
• Szembetűnő volt, hogy nem a megszokott felállásban kezdtek. Mit emelne ki mint győztes elemet a magyarok játékából, és mi lehet a győztes taktika a brazilok ellen? – hangzott el a Magyar Szó kérdése.
– A magyar csapatnak nincs első felállása, hiszen sok poszton forgathatók a játékosok. A spanyolok ellen nem Görbiczcel, hanem Szucsánszkyval kezdtünk, de én inkább a védekezést és a kapusteljesítményt emelném ki mint nyerő elemet. A második kérdés kapcsán: miért, nyertek a brazilok?
Hát igen. Volt még néhány perc hátra a végül 29:23-as brazil sikerből a hollandok ellen, de Hajdu János szövetségi kapitány egyértelműen nem akart elárulni semmit sem a dél-amerikaiak elleni taktikából.
Az ellenfelek ámítása történt eddig? Ilyen jól sikerült a formaidőzítés? A brazilok ellen is van orvosság? Ezt majd szerdán tudjuk meg. Azt viszont tudjuk, hogy a mérkőzés legjobbjának Zácsik Szandrát választották meg az 5 góljával, azt is tudjuk, hogy Görbicczel jó, de nélküle is van élet, mert erős a magyar kispad, talán a legerősebb a mezőnyben. Ezt kell kihasználni a brazilok ellen.
