A bajnokságban az ellenfelek mellett a játékosok elvándorlásával, a sérülésekkel és a pénztelenséggel is meg kellett és meg kell küzdenie az I. ligában szereplő adai Halász József Női Kézilabdaklub első csapatának. Az adai lányokat irányító Božić Boglárka edzőt a csapatról, a felkészülési időszakról, az őszi szereplésről és a tavaszi célkitűzésekről kérdeztük:
• Február második hétvégéjén kezdődik a tavaszi idény az I. ligában. Mikor kezdték meg a felkészülést, és hogyan sikerült ez az első csapatnak?
– Mivel ilyen korán kezdjük a bajnokság tavaszi szezonját, korán kezdtük el a felkészülést. A bajnoki fordulók után igyekezetem minél rövidebb szünetet hagyni a játékosoknak, hogy utána ne kelljen a nulláról indulni a felkészüléssel. Már január 3-án megtartottuk az első edzést. A játékosok közül, akik az ortodox karácsonyt ünneplik, azokat természetesen elengedtem, de a többiekkel folyamatosan edzettünk. Hogyan sikerült a felkészülés? Hideg sportcsarnokban napi egy edzéssel, közben focitorna is volt, reggel próbáltunk tréningezni, amikor sikerült bejutni a létesítménybe. A lányok nagyon keményen dolgoznak, kondizunk, edzünk a pályán. Egy hónap nem elég arra, hogy alapedzéseket csináljunk, de próbálunk mindent belesűríteni ebbe az egy edzésbe. Ha elkezdődik az iskola, akkor meg már végképp nincs lehetőség többre. Január végén lesz még egy tornaszereplésünk Szekszárdon, ahol részt veszünk az idei Kárpát-kupán, amelyen Vajdaságot képviseljük.
• Az adai női kézilabdaklubban régóta eredményes utánpótlás-nevelés folyik, és az első csapat számára rendre kinevelik a játékosokat. A jelenlegi csapatot kik alkotják, és hogyan sikerült az őszi idény?
– A csapatban egyetlen játékos van, aki nem adai, a többi mind a saját nevelésünk. A klubnak nincs arra kerete, hogy játékosokat vegyünk és fizessük őket, ezért mindig az utánpótlásból pótoljuk ki az első csapatot, ha valaki abbahagyja, vagy távozik az egyesületből. Mindig vannak vízválasztó évek, amikor a fiatalabbak befejezik a nyolcadik osztály, valamint az idősebbek a középiskolát, akkor mindig tömeges az elvándorlás, főleg a továbbtanulás miatt. Az elmúlt év nagy érvágást jelentetett a klubnak, mert sok játékos távozott. Az 1998-as korosztályú csapatból, amely tavaly országos döntőt játszott, az első felállítás hét tagja közül hatan, az első csapatból pedig hárman távoztak Magyarországra tanulni és játszani. Ez nagy gond, mert ha elmegy tíz jó játékos, akkor azok helyet újabb tízet kell nevelni, akik közül majd legalább ketten-hárman játszani tudnak az első csapatban. Jelenleg vannak olyan játékosaink, akik már tizennégy évesen komoly szerepet kapnak az I. ligában, ami óriási dolog. Bár legyenek ők akármekkora tehetségek, nagy különbség a korosztályos bajnokság után beugrani és helytállni a felnőttligában, ami egyébként a rangsorban második Szerbiában. Nagy választásunk nincs, tesszük a dolgunkat, hiszünk a fiatalokban, és velük pótoljuk az első csapatot. A bajnokságban a szerencse sem állt mellettünk a sérüléseket illetően. Az egyik alapjátékosunk súlyos sérülést szenvedett, és műtétre vár. A sérült kézilabdázó a beállósunk, akinek a helyét most már 60 percre a tizennégy éves cserejátékosnak kell átvennie. Ezt megérzi a csapat, és azonnal változnak az elvárások. Hiszen legyünk reálisak, tizennégy évesen nem tudja ugyanazt nyújtani, mint egy már majdnem felnőtt játékos. Ilyenkor azonban a többi játékos nem 100 százalékot nyújt a pályán, hanem 120-at, mellettük vannak és segítik őket. A legfiatalabbak erőnléte jó, a fizikumuk miatt azonban egy az egy elleni összecsapásokban hátrányosabb helyzetben vannak, de feltalálják magukat, helytálltak. Tényleg nehéz volt az őszi szezonunk, jelenleg a hatodik helyen állunk a bajnokságban. Az előttünk lévő öt csapat mindegyikével idegenben játszottunk. Ezeket a meccseket nem tudtuk megnyerni, habár mindenhol szoros mérkőzésen egy-két góllal kaptunk ki. Volt olyan mérkőzés, amikor erőn felül teljesített a csapat. A pechsorozatunk és a sok változás után, amelyen a nyáron átestünk, elégedett vagyok az őszi szezonbeli teljesítménnyel.
• Milyen szereplésre számít a tavaszi fordulókban?
– A hatodik helyezés a jelenlegi állapotunkban reális eredmény. A rangsorban nagyon sokat előrelépni vagy visszaesni nem fogunk. Nem valószínű, hogy megnyerjük a ligaküzdelmeket, ahogyan az sem, hogy kiesünk.
• Milyennek látja edzőként Adán a női kézilabda helyzetét az elkövetkező években?
– Edzőként szeretnék egyszer még a Halásszal a Szuperligában játszani, de ne fussunk ennyire előre. Jelenleg annyi a gondunk, hogy egyelőre éljük túl a holnapot, hogy jövőre mi lesz, majd meglátjuk. Ez sokban függ attól is, hogy Ada község, az emberek és a szponzorok mennyire támogatnak bennünket. Nehéz idők járnak, amikor tömegesen vándorolnak el az emberek, akkor nehéz megtartani a gyerekeket is. A játékosaink nem kapnak fizetést, hanem szívből játszanak. Azt szeretnénk, és azért küzdünk, hogy ez megváltozzon. Jelenleg viszont kifizetjük az utazás és a mérkőzés költségeit, majd örülünk, ha nullán vagyunk. Már évek óta folyamatosan küzdünk az elvándorlással. Új játékosokat nevelünk, és összeállítjuk a csapatot, amelyet egy évig elkísérünk, majd kezdhetünk mindent elölről. Az elkövetkezőkben gondok lehetnek az utánpótlással is, mivel olyan korosztályok következnek, melyek között kevés a lány. A 2000-es korosztályból mindössze egy játékosunk van. Viszont a 2003-as, 2004-es és 2005-ös generáció tagjai mindenkit sorban vernek Vajdaságban, jelenleg Belgrádba készülnek egy nagy versenyre. Mindig van utánpótlás, csak nehéz őket itt tartani, mint bárki mást, mert nehéz időket élünk.
A Halász József Női Kézilabdaklub első csapatának játékoskerete: Fajka Éva, Rákos Zsuzsa, Király Ágnes, Laták Csilla, Magó Anna, Gajdos Rita, Kovács Andrea, Jovanka Pejić, Dragana Vranjevac, Verica Građin, Nevena Banaš, Topolcsányi Anett, Györe Bernadett, Balázs Csenge, Volford Dianna.
