A férfikézilabda-Európa-bajnokságok történetében még egyik, döntőbe jutott házigazda sem szenvedett olyan súlyos vereséget, mint a vasárnapi fináléban a 11. Eb házigazdája: az olimpiai bajnok franciák kilenc góllal, 41:32-re nyertek Dánia ellen. A bronzérem a világbajnok spanyoloké lett, akik egy góllal győzték le Horvátországot, amelynek szövetségi kapitánya csúnyán beszólt a dánoknak, akik nem maradtak adósak a válasszal.
Győztünk! (Fotó: Beta/AP)
Az elődöntők után biztossá vált, hogy nem törik meg a 2006 óta tartó sorozat: Eb-t azóta csak Dánia, illetve Franciaország nyert. Az előbbi 2008-ban és 2012-ben, az utóbbi pedig 2006-ban és 2010-ben.
A döntő, amelyet 14 000 néző előtt rendeztek meg Herningben, se drámát, se bizonytalanságot nem hozott: Franciaországnak negyedórára volt szüksége, hogy eldöntse, kié lesz az aranyérem. A mérkőzés elején Omeyer remek védéseinek és a futószalagon érkező francia góloknak köszönhetően a 17. percben 13:4 állt a kijelzőn. A kirobbanó formában levő olimpiai bajnok ellen innen képtelenség volt fordítani. Próbálkoztak a dánok, de esélyük sem volt, még arra sem, hogy látótávolságba kerüljenek. Pedig nem lőttek rosszul a dánok, 53 lövésükből lőtték a 32 góljukat, ami 60 százalékos lövőhatékonyságnak felel meg, azonban a franciák eredménye minden ellenfél számára ijesztő, s csak számukra megnyugtató: 56 lövésből 41 gól, 73 százalék. Ehhez nem kell semmilyen kommentárt hozzáfűzni… A franciák védekezéséről mindent elárul, hogy a vendéglátó nem jutott hétmétereshez a hatvan perc alatt.
Vendéglátót döntőben ilyen nagy különbséggel még nem vertek meg: 1996-ban a spanyolok egy góllal veszítettek az oroszok ellen, 2004-ben Szlovénia öttel kapott ki Németországtól, 2012-ben pedig Szerbia két góllal lőtt kevesebbet, mint Dánia. A vasárnapi döntő lett minden idők leggólgazdagabb fináléja: a 73 gól a 2002-es Svédország–Németország (33:31) döntőt taszította le a trónról.
A bronzérem a világbajnoké lett, miután a harmadik helyért lejátszott találkozón Spanyolország 29:28-ra nyert Horvátország ellen. Slavko Goluža kiválasztottjai az egész mérkőzésen csak szaladtak az eredmény után, s habár a második félidő végén többször is egy gólra csökkentették a hátrányukat, egyszer sem sikerült egyenlíteniük.
A pénteken megrendezett második elődöntő, a Horvátország–Dánia utáni sajtótájékoztató kis híján botrányba fulladt: Goluža, a horvátok szövetségi kapitánya nem tudta eltitkolni csalódottságát, nehezen viselte el a vereséget, s a következőket mondta:
– A dánok mindent megtettek, hogy vasárnap megszerezhessék az aranyérmet, miközben nekünk úgy kellett élnünk itt Dániában, mint az állatoknak. Össze sem tudom számolni, mennyit kellett utaznunk, hányszor váltottunk szállodát az utóbbi két hétben, amikor három városban játszottuk a mérkőzéseinket, miközben a dán csapat végig ugyanabban a kényelmes hotelben lakott, ugyanabban a csarnokban játszott. Mi csak csütörtök este tudtunk először nyugodtan aludni. A horvát kapitány az elődöntő német bíróit is szokatlanul élesen bírálta. – Négy éve megesküdtem, hogy soha többé nem foglalkozom a bírókkal, de sajnos nem tudom megtartani az ígéretemet. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy a játékosaim úgy hullottak a pályán, mint a tekebábuk, pedig nem teke-, hanem kézilabdameccsen voltunk.
Ulrik Wilbek, a dánok szövetségi kapitánya röviden válaszolt: – Ezek nem sportszerű szavak, és ez életem legrosszabb sajtókonferenciája. Amikor mi a Horvátországban rendezett vébén játszottunk, egy szót sem szóltunk a játékvezetőkre.
Amikor a sajtótájékoztató a végéhez közeledett, az érzelmi kitörések valamelyest csitultak, és Goluža végül bocsánatot kért, mondván, forró fejjel, az indulataitól vezérelve beszélt.
Per Bertelsen, a dán szövetség elnöke nem maradt adós Golužának a válasszal:
– Úgy gondolom, Horvátországban nagyon jó dolguk van az állatoknak, jól élnek. Goluža kijelentése szégyenletes, de az ilyen kommentárokat nem veszem komolyan. A horvát szövetség elnöke, Sandi Šola nemrég megdicsérte a szervezést.
Goluža minden bizonnyal túlzott, azonban hogy nem volt minden rendben a szervezéssel, arra többen is utaltak. Vladan Matić, a szerbiai válogatott szövetségi kapitánya mindjárt az első nap panaszkodott a szerb újságíróknak a szállásra, míg Nikola Karabatić, az Európa-bajnokság leghasznosabb játékosának választott kézilabdázó a Nemzeti Sportnak a következőket nyilatkozta:
– A szállásokkal és az ételekkel nem vagyok tökéletesen megelégedve. A szállodai szobáink mindenütt kicsik voltak, az ágyak kényelmetlenek, az éttermek kínálata pedig egyhangú, sok hallal meg zöldséggel…
Eredmények, elődöntő: Franciaország–Spanyolország 30:27 (12:14), Dánia–Horvátország 29:27 (13:15). A 3. helyért: Horvátország–Spanyolország 28:29 (13:16).
Döntő: Franciaország–Dánia 41:32 (23:16)
Franciaország: Dumolin (1 védés), Omeyer (12 védés), Fernandez, Anić, Joli, Honrubia, Accambray, L. Karabatić, Guigou 10/3, Porte 9, Abalo 7, Narcisse 6, N. Karabatić 5, Nyokas és Sorhaindo 2.
Dánia: Landin (4 védés), Green (6 védés), Mogensen 2, Christiansen 2, Thomsen, Larsen 1, Eggert 1, Spellerberg 2, Knudsen, Nøddesbo 3, Lindberg 6, Toft Hansen 1, Mollgaard 4, Søndergaard 1, M. Hansen 9.
Két év múlva Lengyelországban rendezik meg a kontinensbajnokságot.
Az Eb álomcsapata
Kapus: Niklas Landin (dán)
Balszélső: Gudjon Valur Sigurdsson (izlandi)
Balátlövő: Mikkel Hansen (dán)
Irányító: Domagoj Duvnjak (horvát)
Beálló: Julen Aguinagalde (spanyol)
Jobbátlövő: Krzysztof Lijewski (lengyel)
Jobbszélső: Luc Abalo (francia)
Legjobb védekező játékos: Tobias Karlsson (svéd)
Legértékesebb játékos (MVP): Nikola Karabatić (francia)
