2024. július 30., kedd

„Ilyen felkérésre nem lehetett nemet mondani”

A Pick Szeged óriási bravúrt hajtott végre a közelmúltban, amikor Berlinben elhódította az EHF-trófeát. Egy hosszú (kicsit már unalmas) sorozatot szakított meg ezzel, mert ezt a serleget az elmúlt majd egy évtizedben csak német csapat nyerte meg. A sikerkovácsok között ott van a zentai Marko Krivokapić is, akit játékosi pályafutása után mindjárt megkeresett egykori edzője, a szegediek mostani mestere, Juan Carlos Pastor.

Komoly német hegemóniát kellett megszakítanotok, ráadásul Németország fővárosában. Hogyan készültetek a négyes döntőre?

Marko Krivokapić az újszegedi sportcsarnok bejáratánál (Fotó: Laták István)

Marko Krivokapić az újszegedi sportcsarnok bejáratánál (Fotó: Laták István)

– Pastor mester is azt hangoztatta, nekünk kell ezt a német hegemóniát megszakítanunk. Amúgy nem volt semmi rendkívüli a felkészülésünkben, de be kell vallani, hogy nagyon jól jött egy héttel azelőtt a Veszprém elleni meccs, hiszen erősebb ellenféllel nem is tudtunk volna készülni.

A képernyő előtt úgy jött le, hogy csak a Berlin ellen készültetek.

– Ez nagyjából így is volt, arról nem gondolkodtunk, kit kapunk a döntőben. Azt a fajta felkészülést, amelyet végigcsináltunk, minden csapat ellen hasznosíthattuk. A Berlin elleni meccs után nagyon rövid időnk maradt analizálni a Montpellier-t. Másnap délelőtt nem is volt edzésünk, hanem megnéztünk egy felvételt róluk, de minden játékos tisztában volt vele, mekkora lehetőség előtt állunk, s szerencsére mindenki a feladat magaslatán állt.

A Berlin elleni mérkőzésen végig előnyben voltatok, a döntőben azonban voltak meleg pillanatok, habár az egyik legjobbjuk, Akambre nem játszott. Minek köszönhető a siker?

– Mindkét meccsen kiválóan védekeztünk, s külön ki kell emelni a kapusteljesítményt, amely nagyon magas szinten volt. A döntőben aztán a végére egy kicsit elfáradtak a fiúk.

Szegeden az egyik kedvenc sportág mindenképpen a kézilabda. A szurkolók szeretik a csapatot. Milyen volt az ünneplés?

– Szegeden a kézilabda és a vízilabda az első sportág. Nagyon szép volt a hétfői ünneplés a Dugonics téren. Ezt én már megéltem a Valladolid soraiban, de ott azért a foci az első, itt pedig mintegy 7000 ember együtt ünnepelt. Felejthetetlen pillanatok voltak. Szegednek nagy dolog ez a titulus.

Két játékosotok távozik a csapatból, egyik a meghatározó szerepet vállalt Mikler kapus. Milyen lesz a gárda a következő idényben?

– Mi meg szerettük volna tartani őket, de nem tudtuk. Tapasztalt válogatottak, jó játékosok jönnek helyettük, de két-három hónapra biztosan szükség lesz, hogy kellően beilleszkedjenek. Legalább ilyen jó csapatot, ha nem jobbat várok őszre.

Olyat, hogy megverjétek a Veszprémet?

– Nagyon úgy néz ki, hogy azzal még várni kell. Sokkal nagyobb a büdzséjük, s oda olyan játékosok érkeznek folyamatosan, akik a legjobbak a világon. Így tehát nem tudjuk megközelíteni őket, de a pályán megpróbáljuk. Voltak olyan meccsek már, amikor nagyon közel voltunk a Veszprémhez, s továbbra is ez a cél.

Megvan az EHF-kupa, most ismét készülhettek a BL-re.

– Nagyon szeretnénk ott szerepelni. Megvannak a kis célok: minden mérkőzésen jól játszani, továbbjutni a csoportból, s meccsről meccsre javulni. Szerintem jó csapatunk lesz, akár szép eredményt is elérhetünk.

Nagyon úgy tűnik, hogy Pastor vezetőedző nem is kaphatott volna jobb segédet. Kilenc évig játszottál Spanyolországban, beszélsz spanyolul, magyarul és szerbül. Hogy jött össze ez a szerződés?

– Meglepetésként ért a meghívás, hiszen egy darabig nem akartam a kézilabdával foglalkozni. Nehéz volt elgondolni Szegedet, de megbeszéltem a családdal, s úgy érzem, végül jó döntést hoztunk. Pastornak is nagyon jó, de nekem talán még jobb az itteni munka. Én közelebb vagyok a játékosokhoz, mint ő, s elmondhatom, hogy remek a kommunikáció közöttünk. Pastorral az együttműködés egyébként már Valladolidban kezdődött, ahol az utolsó évben én voltam a csapatkapitány, neki meg nem volt segédje. Egyébként nagyon megtetszett ez az edzői munka, élvezem. Nagyon jó iskola ez, óriási tapasztalatot tudok abból meríteni, hogy ilyen edző mellett dolgozhatok.

Győrben is spanyol az edző, Szegeden is.

– Szerintem jó az, hogy itt külföldiek is dolgoznak. Ők magukkal hozzák az otthoni tapasztalatukat, s ezt hasznosítani lehet.

A Veszprém bejutott a BL négyes döntőjébe. Mit jósolsz?

– Véleményem szerint a Veszprém jobb csapat, mint a Kiel, de ők otthon játszanak. Nagyon tapasztalt a német gárda, de szerintem verhetőek. Szoros mérkőzés lesz, az biztos.

Említetted, hogy a bajnokságban nagyon nehéz lesz felvennetek a versenyt a Veszprémmel. A kézilabda is már csak a pénzről szól?

– Európában van hét-nyolc olyan csapat, amely egy lépéssel a többiek előtt jár. Ez nem azt jelenti, hogy mindig ők nyernek, de azt azért látni lehet, hogy azoknak van nagyobb lehetőségük, akik a legtöbbet fektetnek be. Szerintem a Pick Szeged jó úton jár, s habár előfordulnak meglepő vereségek, ugyanúgy meg tudunk verni mindenkit, így a Veszprémet is, amely az említett hét-nyolc csapat között van jelenleg.

A család mit szólt a költözködéshez?

– Mi amolyan utazótáskás család vagyunk, de az volt a nagyobb gond, hogy a gyerekek csak a „nagyi-magyart” ismerték. Tíz hónap alatt azonban megtanulták a nyelvet, mindenből levizsgáztak, s máris többet tudnak a magyar irodalomról és történelemről, mint én. Óriási kincs van a kezükben, hiszen immár négy nyelvet beszélnek. Jól érezzük magunkat Szegeden, közel van Zenta és Újvidék, közel van a család és a barátok.

Említetted, hogy nem akartál a kézilabdában maradni. Miért?

– Nekem nagyon nehéz volt már az utolsó idény. Tele volt sérülésekkel, s úgy éreztem, ha abbahagyom, még nézőként sem megyek el legalább egy évig kézilabdára. Elegem lett, hiszen 23 évig játszottam. Erre a lehetőségre azonban nem lehetett nemet mondani, hiszen egy világbajnok szakember kért fel a segítségre. Tavaly Madridban elkezdtem az edzői főiskolát, s remélem, hamar befejezem. Most egyelőre sokat kell még tanulnom, mi is az: edzőnek lenni. A pályára ritkán megyek fel, mert nagyon nem hiányzik. Hívtak itt a veteránok, de mondtam nekik, talán egy év múlva keressenek meg.

Milyen edző Pastor?

– Nagyon jó, sok mindent megnyert. Én 32 évesen kerültem a Valladolidhoz, s elmondhatom, hogy 33 évesen sokkal jobb játékos lettem, mint addig. Taktikailag messze a legjobb szakember, akivel én valaha dolgoztam. Sokat számítanak nála a részletek, mert soha nem olyan csapatokkal dolgozott, akik a legjobbak voltak. Rengeteget követel, de a végén mindenki megköszöni neki.

Most a jól megérdemelt pihenő következik.

– Nagyon fontos, hogy regenerálódjanak a játékosok. Van még valami kis kocogás, meg egy bográcsozás, de utána július 20-ig szabadok. Várom már a következő idényt, hiszen sokkal, de sokkal okosabb lettem, mint tavaly. Jó idényt várok, de addig mi is kiutazunk egy kicsit pihenni Spanyolországba.