A vasárnap véget ért férfi világbajnokság után, amely a vendéglátó spanyol válogatott győzelmével ért véget, több kérdés is felmerült. Mi történt a dánokkal a döntőben? Megtörténhet-e, hogy a mérkőzés végén nem az edző mondja meg, hogy ki lépjen pályára, hanem a játékosok döntik el? A német válogatott szempontjából mi a hátránya annak, hogy a Bundesligában nagyon sok a külföldi? A jövő évi Eb-n számolni kell-e a franciákkal, akik a tavalyi kontinensbajnokságon a 11., most pedig 6. helyet szerezték meg? Kérdések, amelyekre Csordás Zoltán, állandó kézilabda-szakértőnk, a svájci TV Endingen edzője válaszolt.
A spanyol válogatott a csoportküzdelmek során kikapott Horvátországtól, utána azonban Szerbiát, Németországot, Szlovéniát és Dániát legyőzve, a 2005-ös aranyérem után másodszor is világbajnok lett. Megérdemelt volt a spanyol győzelem?
– Aki látta a döntőt, az biztos nem kérdőjelezi meg, hogy a spanyol válogatottat alkotó játékosok nyakába került az aranyérem. Rivera, a spanyol edző a döntőben nem a 4-2-es védekezést alkalmazta, annak ellenére, hogy az összes felkészülési mérkőzésükön ezt erőltette, hanem változtatott, s a 6-0, valamint az 5-1 jobban ment a válogatottnak. Sterbik Árpád szenzációs volt, akadt is dolga bőven, hiszen a kiválóan védekező csapattársai hagyták, hogy a dánok szélsői próbálkozzanak, ám az ő lövéseik után a labdák legtöbbször Sterbik kezében kötöttek ki. A döntőig a dánok két szélsője, Eggert és Lindberg csapatuk legjobbjai voltak, a finálé második felében már lőni sem mertek: az utóbbinak összesen két kísérlete volt a 60 perc alatt! Sokan biztosak voltak benne, hogy a spanyolok majd élvezik a bírók támogatását, s a hazai közönség is majd besegít, ám a horvátok elleni meccs bebizonyította, hogy nem vehetnek senkit félvállról, s azt is, hogy nekik kell megnyerni a találkozókat, nem fogja más elvégezni a munkát helyettük.
Nem mindennap történik meg, hogy egy csapat a vb-döntőt 16 gól különbséggel nyeri meg. A dán Jyllands-Posten című lap szerint a döntő nem volt más, mint „arculcsapás a legnagyobb színpadon”.
– A 35:19-es végeredmény óriási különbségről tanúskodik. Ekkora azonban nincs a két csapat között, s ha most százszor játszanának egymással, akkor sem hiszem, hogy még egyszer ez az eredmény születne. A dánok már az első félidőben elbizonytalanodtak. Az első tíz percben annyi technikai hibát vétettek, amennyit ők hatvan perc alatt sem szoktak. Az, hogy kikaptak a döntőben, nem gond, hanem a hogyannal van gond. Nagyon régóta figyelemmel kísérem a dánokat, de ilyet, hogy ők feladják a mérkőzést, még nem láttam. A fő gond az volt, hogy elfáradtak, valamint Mikkel Hanssen és a két szélső nem vették a kezükbe a játék irányítását, szervezését, s a kispadjuk is rövid volt. A dán lapok túldramatizálták a helyzetet: egy ilyen vereség nem fog törést okozni a dán kézilabdában. Ahogy mondják: minden csoda három napig tart, ezzel is így lesz.
A vb legnagyobb meglepetése egyértelműen Szlovénia négy közé jutása.
– Fantasztikus mérkőzéseken nyertek, s meneteltek egészen az elődöntőig. Pár napja beszéltem Boris Denič szövetségi kapitánnyal, aki azt mondta, hogy a játékosok, a szakvezetés és a szurkolók is nagyon elégedettek. A dánokhoz hasonló gyors, modern kézilabdájukkal sok együttest megleptek. Ők mást nem is nagyon játszhatnak, mivel a fizikumuk és a magasságuk elmarad a többi együttesétől. Ha nem lett volna sok sérültjük, akkor még egy érmet is megkaparinthattak volna.
A bronzéremért megrendezett mérkőzésen az Eb- és olimpiai harmadik Horvátország bebizonyította, hogy a jövőben is számolni kell velük.
– Slavko Goluža megtette azt, amit sokan nem mertek volna: kihagyta a csapatból Ivano Balićot, a világ egyik legjobb játékosát, akinek a csillaga már leáldozóban van. Mivel mindenki, a szakértők, a média Balićtyal foglalkozott, a csapat nyugodtan készülhetett a vb-re. Persze ehhez a döntéshez az is kellett, hogy az elmúlt két évben Duvnjak hétről hétre remek teljesítményt nyújtson a Hamburg színeiben. Támad és védekezik is, s teszi ezt magas színvonalon mintegy 45–50 percen keresztül. A vb-n 41 gólt lőtt, 27 gólpasszt adott. Hihetetlen, s még csak 24 éves!
A magyar válogatott a nyolcadik helyen végzett, amit sokan sikerként könyveltek el, hiszen Mocsai Lajos kiválasztottjai csak a három dobogóstól veszítettek. A másik oldal szerint a csapat nem nyújtott semmi extrát, hozta a kötelező győzelmeket, s meglepetésre nem volt képes.
– Az igazság valahol félúton, a két vélemény között van. Egy világklasszis Nagy Lászlóval felálló együttestől én egy picit többet vártam. A lengyelek ellen szenzációsak voltak, azonban a többi mérkőzésen, amelyeket elveszítettek, nem nyújtották azt, amit a szurkolók elvártak volna. Szubjektív vélemény, de Fazekasra még mindig nagy szüksége lenne a válogatottnak. Kár, hogy Császár betegséggel bajlódott, mert, ha az a Császár lép pályára, aki a szerbiai Eb-n, s ott van mellette Nagy Laci, akkor a magyar válogatott nagy meglepetést okozhatott volna. A vb előtt remek kézilabdát láthattunk tőlük, most azonban nem pörgött úgy a játék, nem ment olyan szépen, gördülékenyen az akció.
EGY EDZŐ AKKOR BESZÉL FIATALÍTÁSRÓL, HA KIFOGÁSOKAT KERES
Az Eb ezüstérmes szerb válogatott az olimpián nem jutott tovább a csoportból, most pedig a csoportban elszenvedett két vereség után a nyolcaddöntőben búcsúzott. Mi az első szó, ami eszébe jut erről?
– Katasztrófa. Több helyen is hallottam, hogy így a fiatalítás, úgy a fiatalítás. Egy edző akkor beszél erről, ha kifogásokat keres. Világbajnokság négyévente van, s egy ilyen tornán, függetlenül, hogy ki hány éves, a legjobbaknak kell játszaniuk. Egy generációval tol ki az, aki a vb-re nem a legjobbakat viszi, hanem valamiféle fiatalításról beszél. Beljanski fantasztikusan játszik Göppingenben, de nem tagja a keretnek, Toskić, aki nem kap új szerződést Celjében, mert elégedetlenek vele. Szlovéniában alig játszik, a válogatottban pedig volt 243 perce! Vujin is kevés lehetőséget kap a Kielben, s így a válogatottban sem lehet húzóerő.
A szlovének elleni találkozón 30:27-es szerb vezetésnél, öt perccel a vége előtt a játékosok döntötték el, hogy kik játszanak. Vujović rájuk hagyta, nem szólt bele. Egy 6:0-s sorozattal Szlovénia négy perc alatt megfordította a találkozót.
– Én ilyenről még nem hallottam. Ez csak egy kimagyarázkodás a kapitány részéről, hogy ne ő legyen a bűnbak a hat kapott gólért. Az edzőnek, mindegy, hogy mit mondanak a játékosok, nem szabad, hogy a karmesteri pálcát kiadja a kezéből. Ha kikapunk, akkor azért volt, mert én, mint edző valamit nagyon elrontottam. Figyeltem az időkéréseket: Ilić, Vujin és Stanić is magyarázott, sokszor az edző helyett. Németországban Ilić vagy Vujin csak egyszer próbálná azt mondani az edzőnek, hogy most őt, őt és őt küldje a pályára. Úgy kirúgnák őket, hogy a lábuk se érné a földet! Több helyen is lehetett olvasni a visszavonulási hullámról, hogy Ilić, Nikčević és Stanić sem akar szerepelni a válogatottban. Téves úton járnak a fiúk, mivel amíg a szövetségi kapitány számít rájuk, s lehetőségük van szerepelni a válogatottban, addig ők kötelesek magukra ölteni a címeres mezt. Ez nem hobbi, hanem egy óriási megtisztelés. A vb után senki nem akart nyilatkozni, Belgrádban szöktek a játékosok a média képviselői elől. Meg kell mindenkinek tanulnia, hogy nem csak akkor kell a kérdésekre válaszolni, mikor Eb-ezüstérmes a csapat. Az élet nem csak győzelmekből áll.
A németek és a franciák is a nyolc között voltak. Az előbbitől ez jó eredmény, az utóbbitól, amely címvédőként és olimpiai bajnokként érkezett, már nem az.
– A magyarok és a németek is ugyanannak köszönhetik az utánpótlásgondjukat. Nagyon sok a külföldi játékos a nemzeti bajnokságukban, s a legfontosabb posztokon, átlövők vagy kapusok, külföldiek szerepelnek. A fiatal német együttes jó lehet, de kérdés, hogyan tudják megoldani ezt a gondot, hogy a világ élvonalába tartozó együttesekben átlövő poszton nincs egy német sem. A franciáknál az átlövők közül Karabatićot különösen nem zavarta a fogadási botrány, 66 százalékban gól lett a lövéseiből. A franciák testi erejükből adódó fölényüket nem tudták kihasználni, mivel a bírók ezt nem engedték meg nekik, s sok támadó szabálytalanságot fújtak be ellenük. Ez a generáció kezd kiöregedni, már nem olyan jó a lábmunkájuk, nem olyan gyorsak, és Omeyer is gyengén védett.
Januárban Dánia rendezi az Európa-bajnokságot. Főesélyesek?
– Mint a vb-n a spanyolok, a dánok, a horvátok és a szlovének. Sok függ majd a sorsolástól, s ha az kedvező lesz a németeknek vagy az izlandiaknak, akkor velük is számolni kell. A franciáknak ez a vb ugyanolyan rosszul sikerült, mint a 2012-es Eb, azonban Dániában szerintem az első öt között lesznek.
