Nem vagyok babonás, ezt rögtön leszögezem, de… A napokban belepöttyentem egy társaságba, amelyben egy idősebb hölgy vitte a szót. Az első kérdése az volt: „Melyik hónapban született?” Amikor ezt nekem szegezte, megfordult a fejemben, hogy mellébeszélek majd, de a végén mégis kiböktem: januárban. „Akkor focistának kellett volna lennie.” Majdnem leestem a székről. Tudná ez a nő, hogy ki vagyok, vagy csak ráhibázott?! Egyébként nem voltam valami nagy játékos, de kergettem a labdát. S majd minden gyerek kergeti ma is, nemde, tehát nem kellett nagy tudás, „múltba látás” a fenti próféciához. De a következőhöz már igen! „Vigyázzon a 32-re!” Leesett az állam! Honnan szedte ezt?! Mert ha ez elé beteszem a 19-et, már meg is születtem! Ráhibázott volna erre a számra is, vagy mint a legtöbb javasasszony, a kártyákban „gondolkozik”, azokból aztán csakugyan pontosan ennyi van!
Érdekes dolgokat mondott a többi jelenlévőről is, de biztos, hogy nem maradt volna meg bennem mindez, ha a napokban nem olvasom el a neten az Observatoryt. „A januárban születettek futballban előnyben vannak! A legmagasabb fokon belőlük van a legtöbb!” Továbbá: „Még véletlenül se szülessen decemberben az, aki focista akar lenni!”
De jó, hogy ezt nem tudtam abban az időben, amikor edzősködtem, mert akkor nagyon sok tehetséges fiút kidecemberítettem volna.
Egy isteni mosoly… A Chelsea nyert!
Az angol bajnok még mindig a kiesőjelöltek között van. Persze hogy a Chelsea-ről beszélek. Érdeklődve vártam, hogy miként szerepel a Bajnokok Ligájában, ugyanis annak ellenére, hogy a meccs előtt, a Porto ellen, a csoport élén állt, a nagy DE minden szurkoló szívében ott volt, mert ha esetleg kikap a csapat, és a kijevi Dinamo győz, akkor a harmadik helyen végez! S azt már valószínűleg a dúsgazdag orosz sem nyelte volna le. De nem így történt. Bevallom, hogy szokásom ellenére az egész meccset végignéztem. Érdekelt, hogy miként állítja össze a csapatot, képes lesz-e a maximumot kifacsarni a már-már szétzüllött hadi osztagra hasonlító gárdából. A stadion telis-tele volt, a hangulat meglepően jó, bizakodó. S ami a legfontosabb, a csapat meglepően jobban játszott annál, amit mutatott az elmúlt két-három hónapban.
Amikor a Liverpool elleni meccsen ott voltunk ausztrál barátommal, a vereség ellenére is jó volt a hangulat, de mivel az angol bajnok még most is a kiesőjelöltek között van, meglepett a pozitív légkör. Ez is csak az angol futballban lehetséges, és semmi köze sincs a portugál edzőhöz. A meccs után hallottuk csak, hogy Abramovics gazda nem tartózkodott a stadionban. Ezúttal azonban nemcsak hogy jelen volt, hanem szinte minden jó húzás után világszerte mutatták elégedett mosolygását. A jobbján ülő hölgy isteni szép mosollyal csatlakozott hozzá. Emlékszem az első nejére is, az sem volt közönséges, ez azonban csinos is, fiatalabb is, és isteni szépen mosolyog.
Ha valaki két méter plusz majdnem egynegyed
Hát bizony az nagy, nagy ám, de nagyon! S mivel kosárlabdáról van szó, természetesen Boban Marjanovićról beszélek! Arról a hatalmas játékosról, aki nemrég óta az NBA ligában játszik, mégpedig a San Antonióban. De, mint ahogy az amerikaiak szokták, „kiküldték” egy alacsonyabb fokú ligába, hogy tanuljon. Ő „megtagadta” (?) ezt a küldetést, 37 pontot dobott egy meccsen, és Greg Popovich világhírű edző rögtön visszahívta. Nem ok nélkül, mert a legutóbbi meccsen, már az USA legrangosabb versenyében, 17 perc alatt 18 pontot szerzett! De még csak nem is ez volt a legnagyobb haditette, hanem a slam dunk, amit nemcsak klubtársai, hanem az ellenfél is megtapsolt!
Nagyon sokan azt állították, hogy ez a hatalmas ember nem fog megélni az amerikai bajnokságban, ahol a sok néger hihetetlen ruganyossággal hengerel. Marjanović azonban a nagydarab lassú és ügyetlen fiúból egy egész más férfi lett, aki kinőtte a szerb, de talán az európai kosárlabdát is. Nem kell talán említeni sem, hogy a szerb, de úgy is mondhatnám, jugoszláv kosarazók igenis nagy sikerrel szerepeltek a múltban is az USA-ban, tehát Marjanović már az „ić” miatt is well-received, ahogy a jenkik mondanák, azaz: Isten hozott!
